Another Dimension

Összekuszált univerzumok

Eredeti Jace Herondale szemszöge

2 nap telt el Alec, Max, Simon és Valentine eltűnése óta. Fogalmunk sincs, hogy hol lehetnek, Magnus lelki állapotáról pedig ne is beszéljünk.

A kétségbesésemet tovább fokozta a parabatai rúnámon keresztül érkező üresség. Mintha egy űr lenne bennem, amelyet a világon semmivel sem lehetne pótolni. Egyedül a csípőm felett fekvő halványszürke rúna az egyetlen bíztatatás ezen a világon, amelybe jelenleg kapaszkodni tudok. Az egyetlen jel, melyből tudom, hogy a parabataim nem csatlakozott a holtak világához.

Így érezte magát Alec minden egyes alkalommal, amikor halál közeli élménybe kerültem?

Izzyvel az esti járőr után egyszercsak Magnus küszöbén találtuk magunkat. Reménykedtünk, hogy Magnus megnyugtató gondolatokkal tudna szolgálni a barátaink hollétéről.

Kinyitottuk a bejárati ajtót és végigmérve Magnus lakásának jelenlegi állapotát azonnal a derakunkon nyugvó szeráfpengéhez kaptunk:

A bútoroktól egészen a padlóig könyvek hevertek rendezetlenül szétszórva, a konyhában kávéspoharak égtelenkedtek mindenhol, az utolsó simítást pedig maga a házigazda adta, aki egy könyvvel és egy pohár kávéval a kezében bukkant elő, hogy megtekintse a váratlan vendégeket.

- Hé Magnus - szólaltam fel bizonytalanul, miközben vissza helyeztem a pengét az övemen nyugvó hüvelybe - minden oké?

- Ez költői kérdés? - kapta rám Magnus a haragtól összeszűkült macskaszemeit - természetesen semmi sincs rendben! - mondta, miközben egy pillanatra szinte észrevétlenül megremegett a hangja

- Akkor ez azt jelenti, hogy nem találtál semmit? - kérdezte meg Izzy halkan, miközben lassan megközelítette Magnust és a vállára tette a kezét vigasztalásul

Leginkább arra számítottam, hogy erre még jobban ki fog akadni, de ahelyett, hogy valami csípős megjegyzést tett volna az irányunkba, egyszercsak megtört az eddigi erős homlokzata és Izzy karjaiba esett.

Izzy habozás nélkül átvetette a karjait Magnus vállán és egy roppanó ölelésbe vonta

- Visszahozzuk Magnus - igyekezett Izzy megnyugtatni a sógorunk remegő alakját

- Nem veszíthetem el mégegyszer - mondta Magnus félelemtől remegő hangon, miközben könnyek csorogtak le sápadt arcán

- Tudom - csitította Izzy - és nem fogjuk

Pár perc múlva Magnusnak sikerült összeszednie magát, úgyhogy Izzy vonakodva elengedte és hátrált tőle pár lépest, hogy megállhason mellettem

- Ami az ügyet illeti - szólalalt meg Magnus cérna vékony hangon - felvettem a kapcsolatot Lorenzóval, hátha tud nekünk segítséget nyújtani. De jelenlegi tudásom szerint.... - nézett rám, majd Jace-re - teljességgel elvagyunk veszve

Magnus Bane szemszöge

Nos, ez...váratlan volt. Nagyon váratlan és sokkoló egy csepp drámaiság nélkül.

Ez a fiú, a warlock fia és a vámpír barátja egy másik dimenzióból kerültek ide, ahol én közeli kapcsolatot osztok meg egy árnyvadászal. (Egy nagyon jóképű árnyvadásszal, de ez most mellékes.)

És van egy warlock gyerekünk?!

Ráadásul vissza mentem Edomba! Mi a fene?! Akkor most Edomban élek egy árnyvadásszal?? Nem, nyílván valahogyan megmenekültünk onnan. Túl sápadt a fiú ahhoz, hogy Edom lángjai között élje az életét.

És mégis mennyi idõs? Ránézésre nem lehet több húsznál és máris van egy fia meg egy warlock pasija. Kicsit gyorsnak tűnik a tempó egy tinédzserhez mérve...