Another Dimension

Alternatív univerzum

-Én Alexander Gideon Lightwood vagyok ő pedig Simon Lewis. Egy alternatív univerzumból kerültünk ide, miközben Valentine-t üldöztük.

Miután az előző két mondat elhagyta a számat a helyiségre nyomasztó csend borult.

Az idegen árnyvadászok úgy bámultak minket, mintha 2 fejet növesztettünk volna, a vezetőjük pedig - aki kísértetiesen hasonlított az anyámra - gyorsan összeszedte magát, majd megszólalt:

- Szép kis story, azt meg kell hagyni. Viszont ez már az elején elbukik. Ugyanis én Maryse lightwood vagyok és te biztosan nem az én fiam vagy.

- Ja, ez az alternatív univerzum lényege - szólalt meg Simon, az anyám ízléséhez képest eléggé tiszteletlenül, mire Maryse összehúzott szemekkel vette tudomásul a jelenlétét.

- Ettõl még ugyanúgy nehezemre esik elhinni a történetetek, vámpír - ejtette ki Maryse az utolsó szót méreggel Simon irányába.

Valószínûleg jóval vissza ugrottunk az idõben tekintve, hogy az összes árnyvadász - finoman szólva - eléggé barátságtalan pillantásokkal jutalmazta Simon-t a megérkezésünk óta.

- Tudod mit, inkább elmegyünk, hogy ne zavarjunk titeket tovább az árnyvadászkodásban - mondta Simon, próbálva enyhíteni a szobában érezhetõ feszültséget.

Csakhogy, ennek az ellenkezõjét érte el, ugyanis az árnyvadászok körbe vettek minket s vártak Maryse parancsára.

- Azt hittétek, hogy csakúgy elengedlek titeket, miután egy kör tag betőrése után nemsokkal megjelentetek az intézetemben a semmibõl? - kérdezte Maryse gúnyosan

Ó, igen. Ez határozottan az én anyám régebbi verziója.

- Őszintén? Igen - mormolta Simon maga elé

- Nem vagyunk Valentine emberei - szólaltam meg, reménykedve, hogy segítek valamit a helyzetünkön

- Talán nem - vezette rám Maryse a tekintetét - de fogalmunk sincs, hogy kik vagytok, ennélfogva pedig nem szeretném ha 2 idegen őrült szaladgálna New Yorkban.

- Nem vagyunk őrültek - vágott közbe Simon

- ráadásul - folytatta Maryse figyelmen kívül hagyva Simon kirohanását - ha igaz bármi is abból, amit az előbb össze horda akkor ki kell,hogy hallgassunk benneteket.

Ezzel az irányunkba intett két árnyvadászt, akik szeráfpengével és egy-egy bilinccsel a kezükben megindultak felénk.

Eddig nagyszerûen haladunk.

Simon és én gyors pillantásokat válltottunk. Mindkettőnk arcán a teljes tanácstalanság tükröződött.

A következő lépést Simon tette meg a teljes pánik nevében.

Egyik percben még mellettem állt, aztán csak annyit vettem észre, hogy teljes erejével hasba rúgja az egyik felénk tartó árnyvadászt, az pedig teljes erővel neki tántorodik a mögötte meghúzodó oszlopnak, amiről az ütközés erejétől lehullik a vakolat.

És itt szabadult el a pokol.

- Elfogni a õket! - adta ki a parancsot Maryse

Ha pár nappal ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy Simonnal az oldalamon, egy anyám által vezetett árnyvadászsereggel fogok szembeszállni, akkor kiröhögtem volna.

És tessék.

Miután az agyam regisztrálta, hogy valójában mi is történik, azonnal Simon segítségére siettem, és együtt kezdtünk neki a New Yorki intézet hatástalanításának.