Summer Camp

𝟚𝟟. ~ ℍ𝕠𝕤𝕖𝕠𝕜

ötödik nap

Az egyértelmű volt, hogy mi hatan (Yeji, Giselle, Nayeon, Jisoo, Changbin és én) egy csapat leszünk. Kaptunk is három felszerelhető, és két kézi készüléket.
 - Szerintem a felszerelhetőkből tegyünk egyet abba szobába, ahol a legtöbb időt akarjuk majd jókedvűen tölteni. - javasoltam.
 - Ha teszel nekem egy kamerát a pokolba megátkozlak - motyogott Changbin, és úgy tűnt hogy ő a megátkozást jó dolognak veszi.
 - A másikat tehetnénk a medencéhez. Úgyis fürdeni akartam! - szólt közbe Giselle.
 - Oké, és a harmadik?
 - Azt rakhatnánk... - Nayeon sejtelmesen elmosolyodott. - Azt rakhatnánk Junékhoz! - bökte ki nagy büszkén, én pedig kétkedve néztem rá.
 - Ez biztos jó ötlet? - Yeji osztotta az álláspontom, legalábbis a felvont szemöldökéből ítélve.
 - Persze! Akkor végre kideríthetjük, hogy bevált-e a kis tervünk! - lelkesedett Jisoo Nayeonnal karöltve. Changbin úgy általában nem tett hozzá semmit ehhez az egészhez, Gisellenek pedig úgy látszott, hogy tökmindegy, mi viszont Yejivel rögtön ellenkezni kezdtünk.
 - Jó, de ez tök szabályellenes? Mi van ha meglátják?? - kérdeztem, remélve, hogy ezzel meggyőzöm őket.
 - És akkor az nem szabályellenes, amikor te felvetted őket hangüzire? - vont kérdőre csípőre tett kézzel Nayeon, én pedig hirtelenjében nem tudtam erre mit mondani. Végül csak valamit hápogtam, aztán egy sóhajtással beadtam a derekam.
 - Legyen - legyintett lemondóan Yeji is, Jisooék pedig összepacsiztak örömükben.

A kamera becsempészése akkor tűnt a legjobb időpontnak, amikor este, hogy Jun és Ten kijött egy szál fürdőgatyában, törcsivel a vállukon a medencéhez fürdeni. Gyorsan letettük az egyik kamerát, és mivel Yeji fintorogva bámulta őket, felkaptam a másik kamerát, és berángattam a bungalóba. Szerencsére a fiúk voltak olyan hülyék, hogy nem zárták be a szobájuk ajtaját, így különösebb erőfeszítések nélkül bejutottunk.
 - Nem hiszem el, hogy ezt csinálom... - motyogta Yeji maga elé, én pedig addig körülnéztem valami rejtekhely után kutakodva, ami alkalmas a kamerázásra, és mondjuk nem takarja el a kétmillió szétdobált holmi egyike sem. - Fúj, ez undorító - súgta Yeji a földre hajigált büdös pólókra és zoknikra meredve, én pedig az orromat befogva elindultam a szekrény felé.
 - Nézd, tegyük fel ide! - állítottam bele a kamerát a polcon lévő kis tárolódobozba, és a biztonság kedvéért még a tetőt is ráhúztam, hogy csak a kamera objektíve látszódjon ki. - Remélhetőleg így nem látják meg - bizakodtam.
 - Basszus, jönnek! - rántotta meg a karom rémülten Yeji, én pedig pillanatnyi gondolkodás nélkül bebújtam az ágy alá, a lány pedig a másik ágy alá vetődött be végül. A következő pillanatban a két fiú benyitott a szobába, én pedig még a lélegzetemet is visszafojtottam, és láttam, hogy Yeji is ugyanígy tesz a másik ágy alatt. Egy ideig csak összevissza lábakat láttunk, illetve Jun nagyon értelmesen kereste a ruháját. Miután végezett e szörnyen bonyolult folyamattal, csak két nyekkenést hallottunk, majd éreztem, hogy besüpped fölöttem az ágy. Hát ez marha jó...

A szemem sarkából láttam, ahogy Yeji próbálja némán előszedni a telóját a zsebéből, ami a háromcentis belmagasság miatt annyira nem tűnt könnyű feladatnak, én pedig a karomra ejtettem a fejem, és csak imádkoztam magamban, hogy minél hamarabb vége legyen.