Summer Camp

𝟚𝟘. ~ ℍ𝕠𝕤𝕖𝕠𝕜

harmadik nap

Reggeli után az egész tábor (olyan 30 fő) összeszedelkezett, és elindultunk a csodaszép erdőbe kirándulni. Jippí! A kapunál mindannyian kaptunk egy bazi nehéz csomagot (sátor, hálózsák, kaja, satöbbi), és azzal a hátunkon csodáltuk meg a gyönyörű vízesést. 

Ebéd után fel kellett állítani a sátrainkat. Changbinnal megbeszéltük, hogy egy sátorban leszünk, de még mindig kéne négy fő a gigasátrunkba... Ketten szerencsétlenkedtünk azzal az öt méteres monstrummal, ami vagy ötször összeomlott. Szerencsére Psy és Irene a segítségünkre siettek, így végül megbirkóztunk vele.

Az eredeti esti program hullócsillagnézézs lett volna, de mivel totál felhős volt az ég, még a hold sem látszott, nemhogy a csillagok. De akkor még nem tudtuk a legrosszabb hírt : Junnal meg az egyik haverjával leszünk egy szobában! Na ne... Mindenki visszavonult a sártaiba. Changbin kuka híján felhúzta a kapucniját, és osszegombolyogva bebújt a hálózsákjába, de úgy, hogy a fejrésznél a lába látszódott ki. Hát oké... Én is bebújtam (normálisan) a hálózsákomba, majd elővettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Nem sokkal később megérkezett a sátrunk másik két tagja csendesen diskurálva. A telefonomon bekapcsoltam a hangrögzítőt, és Jun hálózsákja mellé toltam azt. Mikor a fiúk kimentek mosdóba, felvettem a fülesem és meghallgattam a hangfelvételt, ami talán bizonyítja a terveink sikerét.

 "- Haver, mi volt az tegnap? - hallottam Ten hangját. - Mit csináltál a csajjal?
 - Nem tudom, mi ütött belém... Levittem a partra. - motyogta Jun.
 - És aztán? - kíváncsiskodott tovább.
 - Semmi. Olyan ciki volt! Folyton azon kattogtam hogy most mi lesz, de nem jutott semmi értelmes ötlet az eszembe, elrohanni meg mégsem rohanhattam el! Aztán az emó gyerek elrángatta valahova - suttogta, majd surrogó hangot hallottam.
 - Anyám, ez a karkötő nagyon nyálas! 
 - Tudom! Csak az a baj, hogy nem tudom mit csináljak vele. Mégsem adhatom vissza, az nagyon égő, hisz azt mondtam már az enyém. De nekem semmi szükségem nincs rá! - mentegetőzött  a szőke.
 - Akkor dobd ki!
 - Nem, nem akarok ennyire szemét lenni, meg nem akarom hogy feljelentsen... - habogott.
 - Hát, akkor nemtom, hagyd a sorsra. - bölcselkedett. - A csudába, megint hugyoznom kell! Jössz velem vagy maradsz a nevetségesek gyülekezetével?
 - Inkább jövök - hangzott a felelet."

Mire meghallgattam a beszélgetést, vissza is értek. Ledobták magukat a földre, majd mind elealudtunk. Zzzz...

Éjszaka közepén hangos beszélgetésre ébredtem fel.
 - Beáztunk! - kiáltottam fel valaki, talán Giselle a melletünk lévő sátorban. Jaj, szegények!
 - Basszus, tényleg! 
 - Lányok, gyerünk, szedjétek össze a cuccaitokat, itt nem maradhatunk! -hallottam Jisoo hangját.
 - Most mi legyen? - kérdezte az egyikük - Szóljunk a táborvezetőknek?
 - Megőrültél, már biztos alszanak, nem verhetjük fel őket! Az egyetlen lehetőség az, hogy bemegyünk... ide - mutatott a sátrunkra, ahol időközben mindannyian felébredünk, dőt valaki még lámpát is kapcsolt.
 - Hülye vagy?! Én be nem megyek oda! - röhögte el magát idegesen Yeji.
 - Nincs más választásunk -szólalt meg megint Jisoo, majd halk kopogtatás hallottunk a ponyván.