Summer Camp

𝟙𝟘. ~ 𝕁𝕦𝕟

második nap

Ilyen zsúfolt napot! 

Reggel tök nyugodtan keltem. És jó korán is, mivel az első program a napfelkelte-nézés strandolással és kávézással. Felöltöztem: ing plusz fürdőnadrág, elegáns és nevetséges. Éljen én.... 

A papucsomba bújva kiléptem az ajtón. Ten tegnap este tájékoztatott, hogy nem szándékozik felkelni tíz óra előtt, addig pedig még bőven van idő... Lesétáltam az ebédlőbe, ahol már kész reggelivel vártak. Felkaptam valami péksüteményt, és a nagykapu felé indultam, ahol már néhányan gyülekeztek, köztük a mindig vidám, gyerekes Mr. Műtősing is, aki egy elég csinos lányt karolt át, és szomorúan bámult maga elé. Vagyis miii? Azt hittem, ő maga a boldogság... Vajon mi baja lehet? Á, kit érdekel, mi van velem??

A napfelkelte valami gyönyörű volt és a kávé sem volt rossz.

Ezután visszamentem a bungalónkba, és már éppen készültem volna felverni Tent (kit érdekel, hogy alszik), amikor kopogtak.

 - Mi a fene bajod van?! - förmedt rám a reggelinél látott barna hajú lány, amint kinyitottam az ajtót. Mellette pedig, kit látnak szemeim, hát a műtősinges csáveszt, aki bár ma kockás inget viselt, még mindig elég bénán nézett ki.

 - Neked is jó reggelt - nyomtam el egy ásítást, és kissé megütközve néztem az előttem álló dühös lányra.

 - Nagyon jól tudod hogy miről beszélek! - bökte meg a vállamat, mire automatikusan odakaptam és kicsit össze is rezzentem. - Ne legyetek ilyen undokok Hobival, semmit sem vétett ellenetek! - hepciáskodott, miközben az említett már próbálta elhúzni onnan, de a lány ellenállt neki.

 - Ja, hogy Mr. Műtősinggel - röhögtem fel. - Bocs, de nem vagy az anyám, ezért ne mondd meg nekem, hogy mit csináljak - sziszegtem a lánynak ideges hangnemre váltva.

 - Komolyan azt hiszed, hogy ennyivel letudsz engem?? Te örülnél, ha kibeszélnének a hátad mögött? Hm? - hát, erre nem tudtam mit mondani.

 - Olyan hülye vagy! - röhögtem az arcába, mivel nem volt jobb ötletem, de pont az ellenkezőjét értem el vele, mint akartam...

 - Igen? Mostmár engem is csak így... Áhh! Oké, te akartad! - vágta az arcomba, mire kérdőn néztem rá, és próbáltam nem elröhögni magam.

 - Borzalmas, magamutogató ember vagy, aki azt hiszi hogy körülötte forog a föld, pedig hozzáteszem, hogy ez nem így van. A haverjaid körbeimádnak, pedig nálad csak jobb emberek léteznek! Olyan aljasan a háta mögött beszélitek ki, pedig nem is ismeritek, tehát külső alapján ítéltek, ami szörnyen bunkó! És akkor már a megjelenésedról ne is beszéljünk! Pálmafás ing? Ez komoly?? És még te röhögöd ki Hoseokot amiért bénán néz ki.... Még mit nem! Te annyira  idiótán nézel ki, hogy rossz rád nézni! - ordította az arcomba, de ezzel kábé csak annyit ért el, hogy még inkább röhögnöm kellett. Legalábbis akkor.

 - Yeji, mi lenne, ha mennénk? - kérdezte halkan Mr. Műtősing. Aha, szóval van neve is ennek a begőzölt csajnak itt előttem...

 - Nem megyünk, amíg ez a köcsög bocsánatot nem kért tőled, őszintén. Ja és visszatérve rád, ha már kénytelen vagyok rólad beszélni... A hajad nevetséges, a nadrágod szintén, szóval nem értem, mi bajod Hobi ruhájával, ő legalább nem ötévesnek néz ki! - ekkor ráuntam az ócsárlásomra, és bevágtam előttük az ajtót.

 - Hát haver... ezt jól megkaptad - túrt nevetve a kócos hajába Ten. És igaza volt... - De ugye nem haragszol Giselle miatt? - jutott eszébe amit tett. Nem válaszoltam, csak bementem a fürdőbe, és a tükörben végigszemléltem magam. Tényleg ilyen nevetséges vagyok? Vagy most komolyan egy éppen rám mérges csaj miatt bizonytalanodtam el, vagy mi van??  

Gyorsan átvettem egy farmert és egy sima, fehér rövidujjút, majd úgy döntöttem, elkísérem Tenéket reggelizni, plusz én is tudtam volna enni.

Persze lent ott volt Giselle. Óh je..... De mire észbe kaptam volna, Ten odament hozzá, és kihúzta maga után az ajtón. Innentől nem láttam semmit, de már előre aggódtam. Volt is miért...