Summer Camp

𝟙𝟙. ~ 𝔾𝕚𝕤𝕖𝕝𝕝𝕖

második nap

Reggel kilencig aludtam, majd lefürödtem, kisminkeltem magam (alapozó, púder, korrektor, szájfény, vízálló szempillaspirál, szemhéjfesték, tus, a szemöldököm kifestése...), felvettem egy nyakláncot meg egy öt karkötőt, megcsináltam a hajam, és felvettem egy sárga miniruhát, ami egyből megnyugtatott.

Egy órával később lementem reggelizni, a kaja elment, de lehetett volna jobb. 

Már indultam volna fel, mikor Jun (❤️) egyik haverja magával húzott az ebédlő mögötti bokrokhoz. Kérdő tekintettel néztem rá, mire megszólalt.

 - Hali Giselle, Ten vagyok. - oké... - Mondd csak, mennyire tetszik Jun? - mondta ki simán, mire furcsán néztem rá. 

 - Nagyon! - mosolyodtam el.

 - Aham... Te figyelj csak... Az van... Hogy Jun... - Csak mondja már!! - Nem is szeret téged, csak egy felelsz vagy mersz miatt közeledett hozzád. Bocsesz - mondta, majd visszasétált az ebédlőbe. 

Ez nem lehet igaz! Jun soha nem tenne ilyet! De... én honnan vagyok ebben ilyen biztos? Fél napja ismerem! Te jó ég, így átvert... De lehet hogy Ten hazudott, mert... Tetszem neki? Áh, biztos nem... De akkor miért... És most kinek hihetek? Na jó, a legjobb lesz, ha próbát teszek, és nem foglalkozom Ten borzasztó szavaival, míg bizonyítást nem nyernek.

Éppen makeup tutorial videókat nézegettem TikTokon az ágyamon fekve, amikor odalent nagy robajjal becsapódott az ajtó, és rögtön utána meghallottam Jun hangját, amint nem túl szalonképes mondatokkal üvöltözik Tennel.

 - Most ezt miért kellett??? Mit mondok neki ezek után?? Hogy leszek képes a szemébe nézni így??!

Pár perc csend, majd egyszerre röhögtek fel mindketten.

 - Miért, most nem lett könnyebb neked ezzel? - kérdezte Ten.

 - Jó, igazad van, így legalább nem nekem kell elmondanom neki - gondolkozott hangosan Jun, amit a padló miatt csak tompán hallottam. Könnyek gyűltek a szemembe, ahogy realizáltam, hogy Ten igazat mondott, és valójában csak egy hülye fogadás volt az egész.

Ma egyébként túrázni voltunk, aminek a célja egy óriási vidámpark volt, bár engem nem túlságosan kötött le, végig lehangoltan baktattam a többiek mögött.

Nagy búslakodásom közepette három lány állt meg előttem, mire felkaptam a fejem, és kérdőn néztem végig rajtuk.

 - Minden oké, úgy látjuk, nagyon szomorú vagy. Tudunk valamiben segíteni? - kérdezte végül a hosszú barna hajú lány.

 - Á, semmi gond, csak Jun - nevettem fel erőltetetten, mire a lányok egyszerre hördültek fel.

 - Hát igen, mi is találkoztunk már a nagyon kedves személyével - forgatta a szemét az egyik lány. - Amúgy Nayeon vagyok, ő Jisoo, ő pedig Yeji - mutatta be mindhármukat, mire én is bemutatkoztam.

 - Na szóval, visszatérve Junhoz, leüthetem? - kérdezte ártatlan mosollyal Jisoo, mi pedig egyszerre nevettünk fel.

 - Hát, ha nem tagadnak ki a táborból, akkor igen, jól esne  - bólogattam nevetve.

 - Hé, amúgy van egy ötletem, hogyan tudnánk bosszút állni Mr. Világközepén - hajolt előre Yeji, mi pedig izgatottam gyűltünk köré.

Ezért még megbűnhődsz, Wen Junhui...