𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

28

Már mindenki ott volt, kivéve Dustint és Mike-ot. Már Gareth és Jeff elkezdtek őrültebbnél őrültebb teóriákkal előálni.
-Elrabolták őket.
-Agyon csapta őket egy villám.
-Beleestek egy több méteres gödörbe.
-Hé! - szólt közbe Eddie, Lis elképedt arcát nézve. - Egy kicsit tapintatosabban. És, amúgy is, csak beijedtek.
Végszóra vágódott ki az ajtó, s lépett be a helyiségbe három fiatal.
-Erica? - állt fel Lis a székéből és odament megölelni a lányt.
-Lis? - hangzott egyszerre három szájból a meglepett felkiáltás.
-Te mit csinálsz itt? - kérte számon Dustin, amint a két lány szétrebbent.
-Most már? Nézem a nagy leszámolást Vecnával. - sétált vissza Munson trónja melletti székéhez Lis. 
Erica szokásosan, erős tekintéllyel állt szembe Eddievel.
- Szó sem lehet róla. 
-Beugrót akartál, - mutatott Dustin Ericára. - és szereztünk.
- Ez itt a pokol tüze klub, nem a bébiszitter klub. - makacskodott Munson.
- Tizenegy éves vagyok, hajasbaba. - Munson felugrott a helyéről, a széke nyikorogva csúszott hátrébb.
- Eddie, - nézett a megszólítottra mosolyogva Lisa. - hallgasd meg.
-Szóval, hogy hívnak, gyerek?
-Erica Sinclair. - Munson ejtett egy műkacajt, majd rávágta.
-Tehát ő lenne Sinclair hírhedt kishúga. - Erica szemforgatva fordult Dustinék felé.
-Milyen okos. - Eddien és a három legifjabbon kívül mindenki felnevetett, de Munson egy gyilkos pillantással elhallgattatta őket. És innentől kezdve érkezett a kifaggatás. Csupa D&D-s kérdés. Viszont Ericát sem kell félteni. A szobában lévő összes fiú meglepetten bámult a lányra. Kivéve Lisát. Neki már volt alkalma megismerkedni a kemény és erélyes Ericát.
-Én mondtam, hogy hallgasd meg.
Eddie kezet rázott a friss taggal és kezdődött volna a játék.
-Most komolyan, te mit csinálsz itt, Lis? - kérdezte immáron Mike.
-Micheal. Emlékszel rá, hogy honnan szereztétek az első Dungeons and Dragons játékotokat? Vagy arra, hogy ki tanította meg nektek, hogy hogyan is kell játszani?
-Ööö - gondolkozott a fiú. - Nem.
-Várjunk csak egy kicsikét. - realizálta Dustin. - Te újra akartál játszani?
-Ha nem találtatok volna senkit, akkor igen.
-De.. azt hittem, hogy gyűlölöd. - ez a kijelentés megmosolyogtatta List.
-Ah, Dusty ne. Én az emlékeket gyűlölöm, ami eddig a játékhoz kötött, nem a játékot.
-Oh...
A játék elkezdődött. Lis egy új rajznak nekilátva ült Eddie mellett és a fiú leírása alapján vezette a ceruzáját. Vecna egészen érdekes egy lény. Kis csontos teste van, tele csápokkal, s bal szeme és karja elveszett. A rajz egész jól haladt, viszont az utolsó rácsapásra már Lis sem tudott figyelni, olyan nagy volt az izgalom. Dustinnak nem sikerült a dobás. Ericán múlott az egész. A kocka gurult és gurult és sikerült neki. Mindenki egyszerre kezdett el ünnepelni. Eddien egy levakarhatatlan mosollyal fordult Lis felé, aki hasonló képen nézett a fiúra. A hangulat nem változott, míg összepakoltak és mentek a parkolóba. Dustin szó szerint kirúgta a bejárati ajtót. Eddie nem feltűnően átölelte Lis derekát és így zárták a sort. A parkoló már tele volt emberekkel. Lisnek megakadt a tekintete egy őket vizslató szempárban.
-Mindjárt jövök. - súgta oda Eddienek. 
Lis odarohant az illetőhöz.
-Na, milyen volt a bajnokság?
-Remek volt. Képzeld beállítottak a pályára és én dobtam a győztes kosarat.
-ÚRISTEN! - sikított fel a lány majd egyből, a már vele egymagas Lucas nyakába vetette magát. - Olyan büszke vagyok rád. 
-Köszönöm! - mondta a fiú meghatottan, majd a Lisre váró pokol tüze klub tagjai felé sandított. - És nektek, milyen estétek volt? 
-A húgod megölte Vecnát. És kicsit kioktatta Eddiet. - mondta Lis mire a srác egyből felnevetett.
-Nem is ő lenne.
-Nem jössz velünk? Szívesen hazaviszünk, ha gondolod. - ajánlotta fel a lány, mikor már indulni készült.
-Nem kell, még meg akarják ünnepelni a többiek a meccset. De azért köszi.
-Rendben. Akkor érezd jól magad. - indult el a többiek felé. - És ésszel, oké? - fordult vissza még a fiúhoz, aki nevetve bólintott rá. Lis mindig is ilyen volt velük, de Dustin és Mike már nem tolerálja, ha "anyáskodnak" felettük. Lucas viszont más, neki szüksége van még az e féle támogatásra. Lehet azért, mert neki nincs idősebb tesója, sem pedig olyan idősebb haverja, akivel így tudna beszélni. Hiszen Mikenak ott van Nancy, Dustinnak Steve és Eddie. Lis sajnálja ilyen szempontból a fiút, de már vagy ezerszer közölte vele, ha kell, akkor nyugodtan forduljon hozzá, ő majd megpróbál neki segíteni. Ezért is lehetett, hogy Lisa Lucassal többet beszélt az elmúlt pár évben, mint a saját unokaöccsével.
-Miről beszéltetek? - rázta ki a gondolataiból Eddie hangja.
-Csak a bajnokságról kérdeztem.
-És?
-Ő nyerte meg a csapatnak. - mondta büszkén a lány. Tudta, hogy Eddietől nem fog olyasmi reakciót kapni mint, amilyet ő adott, de kicsit többre számított ennél:
-Na az jó. - mondta, majd odafordult, a többiekhez. - Menjünk haza. 
Mikor Eddie autójához értek a fiú Ericáékra nézett.
-Ti hazataláltok?
-Persze. - vágták rá egyszerre, mind a hárman. Kezd már ez ijesztő lenni.
-Jó, akkor neked van egy meglepetésem. - fordult Lisa felé.
-Nekem?
-Mhm. Neked. - nyomott egy puszit a lány orrára. - Na, pattanj be. 
Lis égő vörös arccal és kissé sokkosan szállt be az autóba. Eddie megpuszilta. Mindenki előtt.