𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

23

Dustin akkor ért haza az iskolából mikor Lisa elindult Robinékhoz. Steve még mindig nem volt biztos, hogy eljön. Minden a randi partnerétől függ. Lis felkapta a biciklijét a garázsból és elindult a Buckley ház felé. A város másik felén laknak Robinék, így egy jó fél órával előbb elindult, hogy időben odaérjen. Mint mindig most is gyorsan tekerte a bringa pedálját aminek meg is lett a következménye.
Izzadva, de boldogan konstatálta magában, hogy már nincs messze a család háza. Bekanyarodott egy utcára amit bejárt a hirtelen felcsendülő metál zene. Gondolhatta volna, hogy ki játssza ezt a zenét, de reménykedett benne, hogy a szerencséje, - ami az utóbbi időben úgy tűnt beszorult egy szikla alá - majd kisegíti őt ebből a helyzetből. Persze nem így lett. Miért is lehetne egyszer valami úgy ahogyan az neki is tetszene?
Már a hangoskodó társaság szomszédjánál járt mikor meglátta a felnyitott garázsajtót és a bent gitározó három fiút. Hallott dobot, de az valószínűleg, mint általában minden bandánál leghátul van. Meg próbálhatott volna rágyorsítani a tekerésére, de ha ki is bírta volna a ház előtt akkor annak szomszédjánál ledőlt volna a bicikliről. Tudva, nincs menekvés elgurult a garázs előtt. Nem nézett rájuk, de tudta, hogy ők nézik őt. Ha másért nem is, de hirtelen leállt a zene és futás hangja csapta meg a lány fülét. Nem állt meg és nem is lassított, ha annyira akar tőle az illető bármit is majd úgy is utoléri alapon.
-Hé Lisbeth! - kiáltott a lányra "üldözője", mire Lis hirtelen fékezett le. Hátrafordulva látta a fiút akinek sikerült beérnie őt és látta a már elhagyott háznál ahogyan három pokol tüzés srác nézi az eseményeket. Az egész csapat ott állt, kivéve az újoncokat, azaz Dustint, Mike-ot és Lucast. - Van kedved zenélgetni? - rázta vissza a fiú hangja.
-Te már megint be vagy állva? - kérdezett vissza kapásból Lis.
-Ó, ennél józanabb nem is lehetnék. - mosolyodott el. - Akkor?
Lisa elgondolkozott. Az órájára ránézve jött rá, hogy nagyon elnézte az indulást és még van minimum tíz perce. Felnézett a még mindig őket bámuló fiúkra, azon belül a már egész jól megismert Gareth-re és látta rajta, hogy szeretné ha ott lenne velük. Kedves fiú ő. Lis nem sokszor fut össze vele, de ha mégis, akkor nagyon jól el tudnak beszélgetni.
-Ők is akarják? - kérdezte Lisa egy percre sem elvéle a tekintetét a három fiúról.
-Persze, hogy akarják! Ki lenne olyan hülye, hogy veszni hagyjon téged? - karolta át őt Munson, Lis megint érezte a perszelő érzést.
-Akkor legyen. De csak egy dalt!
-Igenis, hercegnő!
Visszasétáltak a társasághoz, akik boldogan vették tudomásul, hogy van egy énekesük, egy kis időre. Persze Eddie-n kívül.
-Sziasztok!
-Szia! - köszöntek szinte egyszerre.
-És mit is játszunk? - nézett végig Grey a fiúbandán.
-Te mit szeretnél? - kérdezte Jeff, a sötét bőrű gitáros.
-Ez a ti bandátok. Míg ismerem a dalt nekem teljesen mindegy, hogy mi az.
-Take on me? - kérdezte Gareth, mire összehúzott szemöldökkel lassan Eddie felé fordult, aki furcsán méregette a fiút.
-Én azt hittem ti egy metál banda vagytok. - mondta Grey visszafolytott nevetéssel.
-Én is. - mondta Munson. - Honnan ismersz te ilyen zenéket?
-Van egy húgom. - mondta mintha ez teljesen egyértelmű lenne. - Azt hittem te is olyan vagy, - szabadkozott. - olyan mint a többi lány, de te menő vagy.
Szinte be sem fejezte a mondatot egy lány feltépte a lakásból nyíló ajtót és fújtatva Gareth-hez sétált. A fiúk hátráltak egy lépést, kivéve Eddiet, aki eddig is a falnak támaszkodva figyelt. Lis mosolyogva figyelte, ahogy Gareth kikerekedett szemmel figyelte a nála jóval alacsonyabb lányt és a sok gyáva fiút akik az előbb még itt "zúztak" úgy, hogy az egész utca, de talán még pár utcával arrébb is hallani lehetett. Lis megköszörülve a torkát, így magára vonta mindenki tekintetét, köztük a villámokat szóró tekintetű tizenkét évesét is.
-Már nem azért Gareth, de szerintem a húgod oltári menő. - mondta ki a lány mire a kisebbik megenyhült. Szemét jól végigjáratta a lányon majd megszólalt.
-Menekülj amíg teheted. - majd szépen elszökdécselt az ajtóig. Már csukta volna magára mikor is vissza érzett még egy pillanatra. - Tetszik a felsőd.
-Bírom a húgod. - mondta a Grey mosolyogva.
-Engem emlékeztet valakire. - szólt még hirtelen Munson is, mindenki rá figyelt.
-És kire? - kérdezte a nagydarab srác.
-Mm, nem tudom. - mondta, s ellökte magát a faltól és elindult Lis felé. - Vagány. Magabiztos. Nem érdekli mások véleménye. Félnek tőle a srácok, mert azt hiszik túl fura. - mire befejezte a sorsolást már egymás előtt álltak. Izzott körülöttük a levegő. A mellkasuk majdnem egymásnak préselődött, mikor Lis hirtelen hátralépett. Zavarában a füle mögé tűrte a haját, majd feltette a kérdést. Megint.
-Szóval mit játszunk?
-I was made for lovin' you? - adta az ötletet Jeff.
-Igen, az jó.
-Az jó lesz. - helyeseltek egyből a többiek.
-És énekelhetnétek közösen. - mondta a testes srác. - Úgyis Eddie az énekesünk.
-Greg hagyd had.. - kezdte Munson, amint meglátta Lisa meglepetségét, de nem tudta befejezni.
-Én benne vagyok. - vágott közbe Lisa.
-Biztos Lis? - kérdezte mosolyogva. Tudta a választ, de azért biztosra ment.
A srácok elkezdték játszani a dalt, míg Lis egyre idegesebb lett. Soha nem énekelt még ennyi ember előtt, pláne nem egy olyan hangosítóval, ami ilyen erősen szól. Amint elkezdték énekelni a szöveget minden idegesség eltűnt. Egy idő után felváltva énekelték egymásnak a refrént.
-I was made for lovin' you, baby, you was made for lovin' me - kezdte Eddie énekelni a lány szemébe nézve, majd Lisa vette át.
-And I can't get enough of you, baby, can you get enough of me - ő sem szakította meg a szemkontaktust.
A hangjuk még mindig tökéletesen passzol egymáshoz és ez a fiúknak is feltűnt. Annyira beleélték magukat az éneklésbe, hogy észre sem vették, megált egy autó a ház előtt, a sofőr kiszállt a járműből és úgy figyelte a bandát. Mikor befejezték a dalt hirtelen két irányből is tapsot hallottak. Az egyik az ajtóban álló menő kislánytól, míg a másik a feljárón álló Steve Harringtontól jött.
-Te eszméletlen vagy. Miért nem ismertelek előbb? - futott oda a lány Lis-hez aki lesokkolva nézett ki a fejéből, majd hirtelen megszólalt.
-Öhm.. A jó dolgokra várni kell. - mondta miközben felkapta a földre dobott táskáját és odarohant Steve kocsijához és helyet foglalt az anyósülésen. Láng vörös arccal nézett előre. A biciklijét mikor Steve meglátta, hogy a földön hever berakta az autóba, majd egy szó nélkül hagyták ott a kissé döbbent társaságot.