𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

13

Lisa reggel nem értette hol van. Az utolsó emléke, hogy Munsonnal beszél, majd a fiú kiment a mosdóba, most meg.... A fiú ágyában fekszik, nyakig betakarózva és, ami mégis a legzavaróbb volt neki az egészben, hogy a fiú sehol sincs. Felület a kikopott, foltos matracon, ami egy hatalmas reccsenéssel jelezte, hogy a rugók bizony nem mai darabok. Tekintetét körbejáratta a szobán első sorban egy órát keresve, amit viszont sehol sem látott. A nap már fent volt, de kintről a madarak csicsergésén kívül mást nem igazán lehetett hallani. Korán volt még.
Egyszer csak egy kócos konttyal a fején, és egy szál törölközővel a derekán állított be a szobába Munson. Az alakja még mindig megbabonázta a lányt. Pláne most, hogy kis vízcseppek borítják az egész felsőtestét. Az összkép látván Lis gyomrát megszállta az a furcsa érzés és a karját ellepték az apró libabőrök. Szinte kirázta a hideg, de... ez jó érzés volt.
-Már fent vagy? Csak ruháért jöttem. - mondta miközben felvett a földről egy Iron Maidenes pólót. Megszaglászta és egy vállrántással jelezte, hogy még hordható. Az ágy alól előkotort egy alsó gatyát, majd ment is volna felöltözni mikor Lisa megállította.
-Mennyi az idő?
-Még van időnk, de lassan indulunk kéne, ha nem szeretnéd, hogy a nagynénéd észrevegyen.
Munson mielőtt ki ment volna a szobából kinyitotta a szekrényét és valamit nagyon keresett benne.
Hogy nem esik le róla az a törölköző? - kérdezte magában a lány, miközben az említett anyagot nézte.
Eddie diadalittasan emelt ki egy gyűrött pólót, amit boldogan vizslatott, majd egy mozdulattal a lányhoz dobta, aki - mivel nem volt felkészülve a repülő ruhadarabra - nem tudta elkapni, s a póló az arcába csapódott.
Munson már az ajtóban állt és a válla felett még odaszólt a lánynak.
-Ebben akarlak látni mikor visszajövök. - s már el is tűnt. Egy ajtó csukódása és Munson a párától fülledt fürdőszobába ment. Régen imádta azt a pólót, de egy ideje már nem hordta. A tükörbe bámulva nézett farkasszemet a majdnem meztelen tükörképével. Tudta, hogy a lány fel fogja venni.
Miután kielemezte az arca minden egyes pontját, elszakította a tekintetét a tükörképétől és ledobta a földre a vizes törülközőt. Ki tudja mikor látott utoljára napfényt az az alsó nadrág, de túl sok baja nem lehetett. Egy kis por réteg borította, amit egy egyszerű mozdulattal lerázott róla, majd magára kapta a ruhadarabot. A szokásos szakadt fekete farmerét vette fel, a nagyjából tiszta pólóval, a fehér edzőcipőjével és a szokásos bőrkabát-farmer mellény kombóval egészítette ki az összhatást. Hajából kivette a háromszorosára tágult hajgumit, így azok a göndör fürtök lágyan csapódtak a vállára. Egy kicsit megrázta a fejét ezzel a helyére igazítva a kósza tincseket. Egy utolsó pillantás vetett a tükörre és büszkén vonult ki a nappaliba.
-Metál! - motyogta magának miközben kilépett az ajtón. Lábát csapkodta az övéhez csatolt lánc. Lis már az ajtóban várt rá. Felvette. Valami eszméletlenül állt neki a  póló. Az egész lány eszméletlen jól tud kinézni, de mikor Eddie pólói vannak rajta a fiú nem tudja le enni róla a szemeit. Igaz ilyen csak a Halloweeni buli estéjén volt, de a fiú már akkor is tudta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy minél többet láthassa Lisát a metál pólóiban. Hát, nem kellett túl sokat várnia erre a pillanatra.  Igaz, a magasság különbség miatt Lisnek egy kicsit nagyobb a kelleténél, de attól még menőn néz ki benne.
-Jól áll a póló rajtad! - mondta a fiú mosolyogva, miközben végigjáratta a tekintetét Grey-en.
-Kényelmes. - vallotta be Lis, miközben végig érezte magán a fiú tekintetét. Nem annyira bátor, hogy önszántából felvegyen ilyen ruhákat. Vagy hogy vegyen hasonlókat. - Honnan van neked ennyi metál cuccod?
-Az maradjon az én titkom hercegnő. - mondta miközben kinyitotta Lisának az ajtót, s meghajolva jelezte neki, hogy előre engedi. Munson gondosan bezártak maga után a lakást és elindultak vissza a Henderson házhoz. Az autó hangszóróiból - mint mindig, most is egy metál zene szólt. A két fiatal együtt énekelt. Az összhang még mindig megvolt köztük, sőt talán egyre nagyobb lett.
-Tudod, - törte meg a csendet Lisa. - mikor először találkoztunk nem hittem volna, hogy tudsz énekelni.
-Szóval egy kellemes csalódás volnék? - kérdezte viccelődve.
-Te be vagy állva? - kérdezte Lis mosolyogva.
-Nem. Megrészegít a szépséged. - a lány arcát elárasztotta a vörös pír. Próbálta takarni, de nem igazán sikerült neki.
-Barom vagy, Munson.