𝑀𝑒𝑠𝑠𝑧𝑒 𝑚𝑒́𝑔 𝑎 ℎ𝑎𝑗𝑛𝑎𝑙✓

4

Az ebéd idő lassan, de elérkezett. Az ebédlő másodpercek alatt telt meg. A lány az utolsók közt hagyta el az osztály termet és lépett be a diákoktól hangos, zsúfolt terembe. Gyűlölte az egészet. Kétszer volt itt eddig és már lassan október közepe felé haladunk. Nem volt nehéz megtalálnia a keresett asztalt. A terem közepében állt és csak heten ültek az asztalnál. Mindannyian ugyan olyan egyen pólót hordtak. A sokaság között haladt a célja felé, mint egy árny. Munson valamiről nagyon magyarázott, mindenki őt figyelte mikor megérkezett a lány. Nem vették őt észre egészen addig, míg le nem ült két idegen fiú mellé, unokaöccsével szemben. Hirtelen csendesedett el az asztal társaság.
-Megérkezett a meglepetés, akiről már meséltem. - szólalt meg először Munson.
-Hogy mi van?! - tért magához a döbbenetéből Dustin.
-Nyugi, Dustin! Nem fogok bele zavarni semmi... kocka dologba. - vette fel Lis a walkmanjét és már nyomta is be az egyik Black Sabbath számot. Munsonnak ez persze nem tetszett. Mármint nem a zene, hanem, hogy a lány nem velük foglalkozik. Lis elővette a jegyzetfüzetét és próbált nem törődni a fiúval, aki próbálta magára vonni a lány figyelmét azzal, hogy - bár nem ért el odáig - megpróbál a szeme előtt integetni. A fiú megelégelte, hogy tudomást sem vesznek róla. Felkászálódott az asztal végétől és a lány mögé állt. Levette róla a fejhallgatót, így halhatóvá vált a társaság minden tagjának a metal zene.
-Most komolyan?! - kérdezte Grey felháborodottan.
-Nem ezt beszéltük meg.
-Tényleg? Akkor mit is?
-Hogy velünk EBÉDELSZ! - hangsúlyozta ki a szót tágra nyílt szemekkel.
-Nem, nem. Azt beszéltük meg, hogy én veletek ülök ebédnél. Arról egy szó nem szólt, hogy esetleg beszélnem kell veletek. Vagy ennem.
-Argh.. - egy gyors mozdulattal elvette a lány elől a füzetet és a derekáról az oda rögzített walkmant, majd visszament a helyére.
-Az agyamra mész..
-Mégis itt vagy velünk. - mondta a fiú büszkén.
-Szerencséd, hogy szeretem betartani a szavam. - vágott vissza a lány. Még mielőtt Munson bármivel rá kontrázhatott volna, Dustin közbeszólt.
-Meg tennétek, hogy nem flörtöltök előttünk?
-Mi van?
-Mi nem..
-Aha persze. Lis legalább te ne! Kérlek! - a lány sajnálattal teli szemekkel nézett a fiúra, de Munsonnak tönkre kellett tennie a pillanatot.
-ÁHÁ - ordította olyan hangerővel, hogy az egész terem tőle csengett. - Szóval Lis. - mondta.
-Ne koptasd el. - mondta megjátszott unottsággal.
-Várj ő nem tudta a neved? - szólalt meg a lány érkezés óta először Wheeler.
-Még mindig nem tudja. Ez csak egy becenév.
-Had találgassak. Lisa? Elisabeth? - kezdte el sorolgatni a neveket mire a másodiknál Lucas akaratlanul, de bólintott. - Elisabeth Grey. Szép név, hercegnő.
-Ne hívj így.
-Miért nem eszel? - kérdezte meg hirtelen a fiú aki mellette ült.
-Mert nem vagyok éhes? - adta meg a választ, de az inkább hangzott kérdésnek.
-Óh. - tartott egy kis szünetet majd félve megkérdezte. - Megkaphatom az adagodat?
-Persze, tessék. - tolta a fiú elé a tálcát.
-Köszönöm. - nézett hálásan a lányra. A többiek újra beszélgetésbe álltak egymással, kivéve egy valakit aki akarva, akaratlanul a lányt figyelte. - Amúgy Gareth vagyok.
-Bemutatkoznék, de szerintem még a tesi teremben is hallották a nevem. - utalt Munson kis kitörésére, mire Gareth felnevetett és enni kezdett. Egészen jó társaság volt.
Dustin reggel óta lenyugodott és már nyoma sem volt a reggeli kiakadásának.
A lány egy falatot nem evett és Munson sem, mert azzal volt elfoglalva, hogy a lánynak kínálja a saját ebédét.  
-Neked is törid lesz ez után, hercegnő? - kérdezte Eddie.
-Asszem igen.
-Akkor majd gyere oda ahol múltkor találkoztunk. - mondta a fiú miközben felállt, hogy elhagyja a termet, mert a csengő őrült hangerővel szólalt meg és hatolt az amúgy sem csendes levegőbe. Mindenki elindult tudva, hogy a jelző csengő után pár perccel jön a rendes becsengetés.
-Ne mond meg, hogy mit tegyek! - szólt utána a lány és követve a fiú példáját elindult a szekrény felé. Miközben pakolta ki a fölöslegesnek ítélt könyveket és füzeteket rá kellett döbbennie, hogy a vázlatfüzete és a walkmanje a fiúnál maradt mikor az elkobozta tőle a szünet elején, hogy biztos ne mással foglalkozzon csak a csapat kockával. Hamar becsengettek és a tanár úr szokásához híven időben érkezett, de Eddie Munson sehol sem volt. Vagyis, de az erdőben a padnál ült, ahol a drogot szokta árulni az iskolás társainak. Hatalmas volt felette a kísértés, hogy belenézzen a lány rajzaiba. Hogy lekösse magát amíg várakozik inkább meggyújtott egy szál cigit és a füstöt tüdőzve várt a társaságra, akiben biztos volt, hogy el fog jönni. Nem tévedett. A lány, amint tudott - mikor a tanár elkezdett horkolni - kiment a teremből és meg sem állt a padig, ahol a fiú a füstöt pöfékelve várt rá.
-Nem kapkodtad el. - mondta a fiú, mikor hallotta a háta mögött a lépteket.
-Most egész lassan aludt el az öreg. - mondta nemtörődöm stílusban. - Kérem vissza a cuccaim.
-Milyen kis harapós ma valaki. - viccelődött a fiú, de mivel látta, hogy ezzel Lisnél sokra nem megy ezért folytatta. - Ha megkapod itt maradsz?
-Attól függ.
-Mitől? - puhatolózott a fiú és most egy kicsit sem hasonlított a megszokott Eddie Munsonra. Az idegesítő dilisre.
-Hogy mit akarsz az után. - a fiú habozás nélkül felnyitotta a fém uzsis dobozát és kivett belőle egy zacskó fehér port és egy doboz cigit, de a lány sejtette, hogy az nem közönséges cigaretta. - Mi az, elfogytak az ügyfelek? - viccelődött Lisa.
-Próbáltad már? - kerülte ki a kérdést nagy ívben miközben megtámasztotta a fejét a kezén és úgy nézett várakozóan a lányra.
-Egyszer.
-Kipróbálod most is? Ingyen van. -tette hozzá szórakozottan, mire a lány halványan elmosolyodott.
-Nem lesz ez után még óránk?- kérdezte félve, visszaemlékezett, hogy milyen hatással volt rá a szer az első alkalommal.
-Csak biosz. Ha gondolod lóghatunk arról is, senki nem veszi észre. - nem akarta bevallani, de a fiúnak igaza volt. Bioszon a tanár túlzottan belemerül az anyagba és észre sem veszi, hogy figyelnek-e rá. 
-Legyen. - mondta a lány egy kis hezitálás után. A fiú boldogan nézett bele a barna szemekbe.