Kelepce 1.évad - Add nekem a szíved JAVÍTÁS ALATT

03 - Bocsáss meg

040 - Deidara

Levegő után kaptam a hirtelen belém hasító fájdalomtól. A sötétbőrű, maszkos férfi egy fogóval a kezében gondterhelten felsóhajtott.

- Nem rinyálj már basszus. - morogta és megragadva a csuklómat maga felé fordította a vállamat. Az öklömbe haraptam miközben a gennyes, gyulladt húsba belesiklott a hideg fém fogó és kisebb matatásba kezdett bennem. Az egész vállam elzsibbadt, hányinger tört rám és forgott velem a homályos szoba. Lehunytam a szemem ami miatt a gyomrom úgy döntött kilöki a gyomorsavam, de mivel más nem igen volt bennem így az csak egyszerűen feljött és végig folyva az államon az ölembe csöpögött. Görcsösen rázott a hányás, csak tompán hallottam a szitok szavakat amik..

Nagyon nehezek a szemhéjaim.. Az egész testem zsibog és lüktet, furcsa érzés.

- Adj be neki valamit amitől felébred. - ez Ő. Ezer közül is felismerném ezt a nyugodt de határozott hangot.

- Nem lesz beszámítható állapotban.

- Tudom, de egy próbát megér. - felültem mielőtt belém szúrnának valamit és kinyitva a szemem a combjaimra meredtem. Vércseppek pöttyözik a nadrágomat, de nem tudom hogy ez még az-e ami a Galamboknál csöpögött rá vagy az ami már itt. - Nulla negyvenes, tudod hogy hol vagy? - felemeltem a fejem és rá néztem, a gyomrom görcsbe rándult mikor találkozott a pillantásunk így gyorsan lesütöttem a szemem és mély levegőt véve kierőltettem magamból egy választ.

- Az illegális orvosnál. - még sosem voltam nála de a sötét bőrét és a rikítózöld szemét nehéz lenne elfelejteni. Egyszer még a legelején megsérültem és őlátott el a hegyen. Azóta egyszer sem volt szükségem a segítségére, mert habajom esett Oonoki intézte az ellátásomat.

- Mit mondtál a Galamboknak? - összeszorítottam az ajkaimat ő pedig dühösen felsóhajtott. - Lábra tudsz állni? - válasz helyett próbát tettem. Sikerült, minden idegsejtem tiltakozott de sikerült. - Remek, akkor indulunk. - nem kérdeztem hová, csak követni kezdtem. Kimentünk a rendelőből, átvágtunk egy konyhán és egy ebédlőszerűségen, egy folyosón és egy előszobán. A kinti levegőtől megborzongtam, és mikor a csupasz talpam a kőre simult tudatosult bennem, hogy elfelejtettem cipőt felvenni. Szerintem nem is volt cipőm. - Szállj be! - adta ki az utasítást a kocsija felé intve amit ő maga megkerült, hogy a vezető üléshez lépjen. Beültem ahogy parancsolta és bekötöttem az övemet. A lábaimon fehér kötések voltak amiket csak most vettem észre.. Eddig a Varjú cipőjét néztem, hogy lássam merre tart így a nyomában tudtam maradni.

Kihajtottunk az útra rajtam pedig a kocsi dorombolásától eluralkodott az álmosság.

- Meg kérdezem még egyszer. Mit mondtál a Galamboknak? - elszorult a torkom. - Megnémultál? - erőt vettem magamon és felemeltem a fejem. Neki dolgozok, joga van tudni. Aztán majd eldönti mihez kezd velem.

- Azt mondtam, hogy a Varjú a főnököm, Uram. - a hangom rekedt, szinte felismerhetetlen.

- Ennyi?

- Igen, Uram. - nem mondott semmit így feszülten füleltem és vártam. A gyomrom.. Fáj.. Hányingerem van és valami rettenetes a számnak az íze, biztos rettentően büdös is. Kit érdekel most ez te jó ég..? De annyira kellemetlen. Ettől az íztől csak még erősebb a hányingerem.

- A Grízlik tudnak rólad, hogy a kémem vagy. Azt kell mondanod, hogy nemrég béreltelek fel. Nem emlékszel pontosan, hogy mikor, de eddig ez a második munkád nekem. Az első alkalommal a Fenyők miatt béreltelek fel egy fegyverkereskedelmi ügy miatt. Ez körülbelül fél éve volt.

- Nem lesz gyanús, hogy nem emlékszem pontosan?

- Alapvetően az lenne, de elég ramaty állapotban vagy, szóval nem lesz gond. - épp csak ki nem mondta, hogy reméli. - Tudsz hazudni?