𝐅𝐎𝐍𝐓𝐎𝐒 ;
≛ various anime karakter x karakter / 𝘧𝘦𝘮 ! / 𝘮𝘢𝘭𝘦 ! reader / oc egypercesek, szituációk gyűjteménye
≛ kérések: lezárva!!
≛ mindent megtalálsz az első fejezetben!
≛ I. felvonás: 2023. 06. 19. ─ 2023. 08. 16. ─ 40 rész
≛ II. f...
megjegyzés┊ meghoztam Suzume2Moon kérését is, kis változtatásokkal ugyan, de végre meghoztam. ^^
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Erősen zihálok, ahogy hirtelen felülök, miközben felébredtem. Homlokomon gyöngyözik az izzadság. Nehezen lélegzem, mintha egy mérföldet futottam volna le egy maratonon, a szívem hevesen ver a mellkasomban. Ruhámat átizzadtam, amint rémálmok közt hánykolódtam. Sötét van a szobámban, az egyetlen fényforrás az ezüstös holdfény sugaraiból sugárzik be fehér függönyömnek résén.
Ám engem nem érdekel, hogy hol vagyok, vagy hogyan kerültem a meleg ágyamba. Szemeim a fájdalom könnyeitől nedvesek, és fáj a torkom a végtelen sikoltozástól és sírástól. Ám látókáim hirtelen elkerekednek, ahogy egy hatalmas visszaemlékezési hullám ér.
Eszembe jut az a végzetes nap, mikor a szüleim elvittek egy könyvesboltba a tizennegyedik születésnapomra. Azon a napon úgy gondoltam, annyi könyvet választhatok majd ki, amennyit akkor még boldogsággal teli, tizennégy éves szíven csak kívánhatott. Az egész napot ott töltöttem az édesanyámmal és édesapámmal, délután pedig elmentünk egy kávézóba, ahol édes süteményeket ettünk. Aztán gyorsan haza akartam érni, hogy mielőbb olvashassak azokból a csodás könyvekből, ezért a rövidebb utat választottuk. Ez volt a legrosszabb döntésünk, melyet valaha hozhattunk.
Mindkettőjüket megölték ... Pont a tizennegyedik születésnapomon.
A könnyek akadály nélkül potyognak a türkizkék szemeimből, miközben zokogásban török ki. A térdemet a mellkasomhoz ölelem, arcomat pedig a térdem mögé rejtem, miközben jobban sírok.A testem remeg, ahogy erősebben ráz a sírás. Fáj a fejem, de az a mély, gyógyíthatatlan fájdalom, amit a szívemben érzek amiatt, hogy elvesztettem szeretett szüleimet, az egyetlen családomat, és láttam, ahogy a szemem láttára halnak meg, és nem volt meg az erő, hogy tegyek valamit ez ellen, még fájdalmasabb, mint bármi más ebben a nyomorult életben.
━ Hagyd abba ━ Halk zokogásomat egy hang fékezi meg.
Szipogok és felnézek, a gyémántcseppek még mindig potyognak a szememből. Emiatt a látásom homályos, de a hangból meg tudom mondani, ki ez. Kirishima Ayato. Úgy jön be a szobába, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és az ágyam melletti asztalra tesz egy csésze teát és egy tányér finom ételt. Egyszer sem néz rám, mint általában.
