𝐅𝐎𝐍𝐓𝐎𝐒 ;
≛ various anime karakter x karakter / 𝘧𝘦𝘮 ! / 𝘮𝘢𝘭𝘦 ! reader / oc egypercesek, szituációk gyűjteménye
≛ kérések: lezárva!!
≛ mindent megtalálsz az első fejezetben!
≛ I. felvonás: 2023. 06. 19. ─ 2023. 08. 16. ─ 40 rész
≛ II. f...
megjegyzés┊ meghoztam az első kérést Virag_666 részére, akinek innen is köszönöm, hogy írt! remélem elnyeri a tetszésedet! <3
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Soha nem tudtam túljutni az apánk halálán. Amikor Rin, az öt perccel idősebb ikertestvérem és én nagyon fiatalok voltunk, édesapánk, aki hivatásos halász volt, meghalt egy viharban, amely az ő és a legénysége életét követelte, mindössze három kilométerre a parttól. Rin azt állítja, hogy kevés emléke van apuról, és nem is emlékszik rá, hogyan nézett ki, hiszen napokig távol volt a tengeren. De én emlékszem.
Emlékszem arra, hogy egy igazi földhözragadt, szorgalmas ember volt, aki mélyen törődött a családjával. Emlékszem, hogy apunak volt a legmelegebb barna tekintete, a legragyogóbb mosolya. Az is élénken él az emlékezetemben, hogy a halászhajó kapitányaként végzett munkája hosszú időre elszakította tőlünk, de amikor hazaérkezett, mindig velünk volt.
Nagyon fontosak voltunk neki Rinnel, Gouval és anyával, annyi időt töltött négyünkkel, amennyit csak tudott. Olvasott nekünk és játszott velünk. Amikor pedig mesélt nekünk az úszó múltjáról, Gou és Rin elhatározták, hogy szeretnének megtanulni úszni is. Apa ezután átadta a bátyánknak az úszó tornán nyer érmét, ami arra ösztönözte őt, hogy megvalósítsa saját álmait.
Rin ugyanis azóta híres olimpiai úszó akar lenni, mert hisz abban, hogy ezt az utat követve képes lesz emlékezni apu arcára. Az úszószemüvegét is ugyanúgy veszi fel, ahogy ő: visszahúzza a pántot, és hagyja, hogy az a tarkóján csattanjon.
De ahogy kezdett elszántabb lenni az úszásban, ez elszakította tőlünk, és én inkább elkezdtem közelebb kerülni az egy évvel fiatalabb húgunkhoz, és kapcsolatunk nagyon megerősödött. Gou meg anya azok, akikkel tudok beszélni apuról anélkül, hogy belefulladnék a könnyeimbe. Akik még velem együtt emlékeznek rá.
Eredetileg Iwatobiban születtünk, de nem sokkal később egy másik helyre költöztünk. Tizenegy éves korunk körül azonban meghalt a nagymamánk, és a családunk beköltött abba a házba a szülővárosunkban, ahol a nagymama lakott. Abban az időben anyát és engem aggodalommal töltött el Rin azon terve, hogy Ausztráliába megy külföldön tanulni.
Amikor pedig a bátyánkat néztük az első vegyes váltóban, utoljára láthattam Rin boldogságát, amikor Haruval, Nagisával és Makoto-kunnal, a gyerekkori barátainkkal ünnepelték a győzelmüket. Ez az emlék megmaradt bennem, miután Ausztráliába ment. Bár eddig minden télen visszatért, hogy itt töltse az ünnepeket, Gou és anya aggódik, mert a bátyánk ━, ahogyan én is ━ már nem mosolyog, és visszahúzódóvá vált. Én pedig még annyi év után is csak fulladozom a sötétben és fájdalomban, amit apu halála okozott a szívemben.
