A legsötétebb megszállottság

31. R é s z

Amikor Amelia legközelebb felébredt, egyedül volt az óriási ágyban. Lorenzo olyan típusnak tűnt, aki hajnalban kel, annak ellenére, hogy akármikor is feküdt le, de Salvatore nem volt az. Kissé meglepődött, hogy nem gömbölyödött körülötte mély álomba merülve. Ahogy kinyújtózott, visszagondolt azokra a szavakra, amelyeket Lorenzo álmában motyogott. Kitisztuló fejjel azon tűnődött, vajon róla beszélhetett-e. Salvatore tett egy gyűlölködő megjegyzést az anyjuk felé, és nem lehetett, hogy visszajött. Nem tudott más nőre gondolni, aki rajta kívül "elhagyta" őket.

Ha arra gondolt, hogy az ikrek ragaszkodnak hozzá, a gyomra görcsbe rándult. Nem értette, miért pont ő kellett, hogy legyen az. Annyi más volt, aki szívesen átvenné a helyét, mégis neki kellett lennie. Friss levegőre volt szüksége, és ha lehet, meg kellett találnia Jessicat.

Körbepillantott a szobában. Szüksége lesz néhány új ruhára, ha újra ki akar menni. Mielőtt Salvatore komódjában turkált volna, elment a fürdőszobába, hogy könnyítsen magán. Ott a pulton talált egy fekete ajándéktáskát, mellette egy összehajtogatott papírdarabbal. Feltételezte, hogy neki szólt.

Benne egy teáskék bikini és egy fehér csipkés takaró volt. Zavartan felvette a papírt, és elolvasta a ráírt szavakat.

Jessica a medencénél található. Első emelet, végig a folyosón jobbra.
-Lorenzo

Amelia izgatottságot érzett. Gyorsan átöltözött a fürdőruhába, és a fejére dobta a takarót. Pár percig kutatott a szekrényekben, hogy megtalálja, mi kell a haj- és fogmosáshoz, majd amikor végzett, sietve elhagyta a szobát. Gyakorlatilag végigrohant az első emeleti folyosón, és folyamatosan próbálta mondani magának, hogy nyugodjon meg.

Félúton a lépcsőn lefelé rájött, hogy nem tudja, mennyi az idő, és hogy Jessica egyáltalán ott lesz-e még a medencénél. Szorongás töltötte el a gondolatait, ahogy elkezdte túlgondolni a helyzetét. Az agya robotpilótára kapcsolt, a lába a medence felé vitte, de a szeme nem figyelt. Sikerült megbotlania a saját lábában, és keményen a kezére és a térdére esett.

- Óvatosan, Bella. - Egy mély hang szólalt meg fölötte, és egy kéz, csuklóján egy órával a kezében, került a látóterébe.

Amelia felkapta a fejét, és szemei egy sötét hajú férfit pillantottak meg. Bizonyos szempontból az ikrekre emlékeztette; erőt sugárzó, jó testalkatú és szépen öltözött. Nem volt olyan formális, mint Lorenzo, vagy olyan laza, mint Salvatore, de azért mégis összeszedett volt.

Szórakozott mosoly ült az arcán. Világosbarna szeme lejjebb időzött, és fokozatosan visszatért a lány arcára. Ráébredt, hogy milyen lehet számára a helyzete, és feltápászkodott.

- Az én...A nevem nem Bella. - Hátralépett egy lépést, egyik karját a felsőteste köré tekerte, hogy eltakarja magát.

- Bella olaszul azt jelenti, hogy szépség. - Görbe vigyor alakult ki az ajkán.

A lány arca kivirult a színtől. Részben a bókjától, részben pedig attól, hogy hülyének érezte magát. A tekintetét a padlóra szegezte, túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy szemkontaktust teremtsen a megfélemlítő idegennel.

- Úgy tűnik, az ikrek jól érezték magukat.

A lány szeme erre a megjegyzésre a férfira esett. A nyelve végigcsúszott az ajkán, és a tekintete végigkövette a lány testét. A zavar újabb hulláma csapott le rá. Nemcsak, hogy alig volt fedve, de el is felejtette azokat a nyomokat, amelyeket Lorenzo és Salvatore hagyott a bőrén.

- Leonardo. - Lorenzo hangjában figyelmeztetés volt.

Amelia tekintete Leonardóról Salvatore-ra siklott, aki kissé hátrébb állt mögötte. Láthatóan a medence bejáratához közeli szobából jöttek ki.

- Nyugalom, amigo, én csak gyönyörködtem. - A férfi tekintete még mindig nem hagyta el Ameliat. (barát)

Leonardo kinyújtotta a kezét, és egyik ujjával gyengéden megsimogatta a lány arcát, hagyta, hogy az álla alatt fogja, mielőtt eltávolodott tőle.

- Ha ucciso l'ultimo ragazzo che l'ha toccata. - Salvatore megjelent a bátyja mellett. (Megölte az utolsó fickót, aki hozzáért a lányhoz.)

- Rilassare. - Leonardo a szemét forgatta. - Ma se ti annoi con lei...(Nyugi. De ha megunod őt...)

- Nem fog megtörténni. - Lorenzo csettintett.

Amelia összerezzent a Lorenzo hangjában lévő dühtől. A tekintete a három férfi között cikázott, és azon tűnődött, vajon miről beszélnek.

- Amelia, fuss tovább. - Salvatore a vállára tette a kezét, és az ajtó felé mutatott, amelyen be kellene mennie.

A lány bólintott, és nem tétovázott. A domináns aura, amit mindkettőjük árasztott, fojtogatóan hatott rá.

- Non ti ho mai visto geloso prima, Lorenzo. - (Még soha nem láttalak féltékenynek, Lorenzo.)

Amelia füle nem tudta megállni, hogy ne vegye fel Leonardo szavait. Ugyanaz a szórakozottság volt a hangjában.

- Questo è divers. ( Ez más.)

Amelia kitolta a folyosó végén lévő ajtót, és azt kívánta, bárcsak tudna olaszul.