A legsötétebb megszállottság

26. R é s z

Amelia nagyot nyelt, és gyorsan felállt a padlóról. Nem tudta megmozdítani a lábait, és nem tudott hangot sem kiadni. Örült, hogy a férfi megjelent, hogy segítsen neki, de most már meg kellett birkóznia azzal, amit a férfi tenni fog.

- Miért vagy itt lent? - A férfi bekattintotta a fegyvere biztosítékát.

- Én...ööö...meg akartam találni...Jessicát.

Salvatore bámult rá, ami idegessé tette. A férfi tett egy lépést felé, mire a nő hátralépett. A férfi felsóhajtott, és előrebukott, hogy a karjai közé szorítsa.

- Nem szeretem a hátrálós játékokat játszani. - Megsimogatta a lány egyik hajszálát. - Lorenzo kiengedett a szobádból?

- Igen. - A hangja kicsi és erőtlen volt.

- Hazudsz.

- Nem zárta be az ajtót. - Újra megpróbálta.

- És te azt hitted, hogy egy ismeretlen, veszélyes helyen fogsz csavarogni ilyen szűk ruhában?

- Nem kaptam semmi mást, amit felvehettem volna! - A nő felhúzta magát, a kezét most a férfi mellkasára tette, és ellökte magától. - Elviszel Jessicához? - A nő egy kis önbizalmat érzett.

Úgy tűnt, a férfi átgondolta a dolgot. Sötét szemében vegyes érzelmek kavarogtak.

- Kérlek? - Halkan szólalt meg, és a férfihoz hajolt, biztos volt benne, hogy ezzel ráveszi, hogy engedjen a kérésének.

- Rendben. - Morogta, miközben beleegyezett. - De tartozol nekem.

- Tartozom neked...?

A férfi az ajkát az övére tapasztotta, váratlanul érte a nőt, és a falhoz szorította. Az agya felborzolódott, hogy a férfiak mennyire szerették a falat használni arra, hogy mozgásképtelenné tegyék. A kezét a férfi ellen nyomta, és egy másodperccel később a feje fölé szorítva találta őket. A férfi teste a helyén tartotta az övét.

Salvatore elmélyítette a csókot, és beléje nyomta a nyelvét. Szabad keze gyengéden átfogta az egyik mellét, és a nő a szájába kapkodta a levegőt. A mellbimbója önkéntelenül megkeményedett, és a férfi megforgatta a mutatóujja és a hüvelykujja között, amitől a nő felnyögött, és nedves folt keletkezett a bugyiján. Utálta, ahogy a teste könnyedén elolvadt a férfi érintésére.

Elliot villant fel a fejében. Alig tűnt el, és máris itt volt egy másikkal, felizgatta egy olyan férfi, aki pokollá tette az iskolás éveit. A szemei égtek a könnyektől, és mielőtt meg tudta volna állítani magát, beleharapott a férfi nyelvébe.

- Cazzo! - Salvatore hátralépett, kezét a szájára téve.

Megfordult, hogy elszaladjon, de ismét a falnak csapódott. Az arca oldalát a kemény felülethez szorította, az ujjai belegabalyodtak a hajába, és hátrarántotta a fejét. A férfi csípője a nő hátsó oldalába dörzsölődött, erekciója a nő fenekéhez szorult.

- Azt hittem, látni akarod a barátodat. - Sziszegte.

- Nem, nem, ha ez azt jelenti, hogy meg kell csókolnom téged! - kiáltott vissza a férfira.

- Szokj hozzá, piccolina.

A férfi megcsókolta az állát, és a nyaka felé vette az irányt. A nő ellenállt neki, amiért bűntetésből haját élesen megrántotta. Érezte, ahogy a férfi a nyakát nyalogatja, és harapásnyomokat hagy. Könnyek szöktek a szemébe, és szégyellte, hogy milyen gyenge és szánalmas.

- Mindig a miénk leszel. - A férfi nyelve végigsiklott a nyakán és az álla alatt. - És azt fogjuk tenni, amit csak akarunk.

- Nem vagyok a tiéd! Ellioté voltam!

- Mondtam, hogy ne mondd ki a kibaszott nevét. - sziszegte dühvel a hangjában.

A nőt felemelte a földről, és a vállára tette, a nő feje pedig forogni kezdett. Elindult a lépcső felé, amelyen a nő lejött, és végigment egy folyosón. A hátára csapott a kezével, és rugdosta a lábait a levegőbe.

- Engedjetek el!

A férfi már nem reagált rá. Beléptek egy másik szobába, amely nyilvánvalóan használatban volt. Feltételezte, hogy Salvatore-é volt. A férfi az ágyra dobta a nőt, és megfordult, hogy kivegyen valamit a közeli komódból. Gyorsan végigpásztázta a szobát, és látta, hogy ugyanolyan elrendezésű, mint az előző szoba. Leugrott az ágyról, és a fürdőszobába sprintelt. Ezúttal sikerrel járt; becsapta és bezárta az ajtót.

- Amelia! - Salvatore üvöltött odakintről.

Borzongás futott át rajta, és libabőrös lett a bőre. Soha nem mondták ki a valódi nevét. Távolodott néhány lépést az ajtótól, és összerezzent, amikor a férfi dörömbölni kezdett a faajtó ellen.

- Nyisd ki azt a kurva ajtót, Amelia!

Már megint ott volt. Az ő neve Salvatore Fiore szájából. Nem tetszett neki.

A szoba legtávolabbi sarkába húzódott, és kezét a fülére tapasztva összebújt, hogy kizárja a férfit. Egy ponton már biztos volt benne, hogy a férfi áttör rajta. Végül abbahagyta. Nem szólt semmit, és a nő nem hallotta a hálószobában. Ott maradt, ahol volt, túlságosan félt ahhoz, hogy bármi mást tegyen.

A fejét a falnak támasztotta, és hagyta, hogy az elmúlt huszonnégy óra összes eseménye átfusson az agyán. Egy idő után hidegség és merevség költözött a testébe, mégsem mozdult. Otthon akart lenni, összebújva Elliottal az ágyában, és hogy Jessica biztonságban legyen a szobájában.

A nyaka lüktetett Salvatore jeleitől, a szeme pedig viszketett a sok sírástól. Egyszer csak álomba merült. A teste a falnak dőlt, és a lábai összegömbölyödtek alatta.

Nem érezte a karokat, amelyek órákkal később felkapták. Nem ébredt fel, amikor bőrbilincset tettek a csuklójára és nyakörvet a nyakára. Végigaludta, ahogy átöltöztették.

Köszönöm hogy a mai részt is elolvastad! Szívesen várom a véleményeket(kommenteket)!❤️