A legsötétebb megszállottság

24. R é s z

Órákig tartó küzdelem, unalom, néhány könnycsepp, sok gondolat és végül alvás után arra ébredt, hogy nyikorogva nyílik az ajtó, és valaki közeledik felé. Felriadt, a szíve hevesen kalapált, és fojtott hang tört elő a torkából.

- Sajnálom. Nem akartalak felébreszteni.

Amelia elméje felborzolódott, amikor a tekintete megakadt a sötét hajú nőn, akivel Jessica a parton találkozott. Aki narancssárga ruhát viselt, napszemüveget a fején, és aki átnyújtotta nekik a kék, alkoholos italokat.

- Te...

- Itt van néhány ruha. - A hangja szelíd, a fekete kötél után nyúlt, és az egyik oldalát leoldotta. - Zuhanyozz le és öltözz át. - Megkerülte az ágyat, és eltávolította a másik kötelet.

- Hol van Jessica? - A nő megnyalta az ajkát, a szája száraz és vattaszerű volt.

- Siess. - Sarkon fordult, és az ajtó felé vette az irányt.

- Várj...

- Biztonságban van. - A hangja halk volt, és nem fordult Amelia felé.

Egy másodperccel később a nő már az ajtón kívül volt. A zár hangja betöltötte az üreges szobát. Amelia az ágyon ült, a csuklója lüktetett, a gondolatai pedig kusza zűrzavarban voltak. Zsibbadtan kapaszkodott a hátrahagyott táskába, és elindult a szoba egyetlen másik ajtaja felé.

A fürdőszoba fehér márványból készült, rózsaarany díszítéssel. A pulton két mosdókagyló állt, fölötte egy nagy tükörrel. Egy szekrényben törülközők és minden olyan fürdőszobai szükséglet volt, amire szüksége lehetett. Letette a táskát a pultra, és lehúzott egy plüss törölközőt az egyik polcról.

Odalépett az üvegből készült zuhanyzóhoz, és bekapcsolta a vizet. Amint elkezdett párásodni, és lehetetlenné tette, hogy lássa magát a tükörben, kizökkentette magát a kábulatból. Tétován levetkőztette a takarót és a bikinit. Koszosnak, zsírosnak és valószínűleg homokosnak érezte magát.

Amelia elmerült a víz alatt. A keze könnyedén követte a szokásos zuhanyzási rutint, megtisztította a testét és a haját, amíg a bőre rózsaszínűvé és szilvássá nem vált. Kilépve, felkapta a törölközőjét, és megszárítkozott. A táskából, amit kapott, egy szürke rövidnadrágot és egy fehér, váll nélküli pólót húzott elő. Hidegrázás futott át rajta.

Ezek voltak az ő ruhái. Jessica házából.

Meztelenül állt, kezében normális esetben az ágyneműjével, és ledöbbent. Tudták, hol lakik, kivel jár, valószínűleg azt is, hol dolgozik. Jessica is itt volt, vagy megfigyelés alatt állt, de nem tudta, meddig lesz "biztonságban". Legszívesebben sírva fakadt volna. Minden, amit olyan keményen felépített magának, égett és összefelé omlott.

Amelia a táskájába nyúlt fehérneműért, és csak egy egyszerű alsóneműt talált. Persze melltartót nem raktak, azok a perverzek. Összeszorította a fogát, és felöltözött abba, ami a rendelkezésére állt. Kilépett a fürdőszobából, hagyta, hogy a forró zuhany ködét eloszlassa, és ezt az időt kihasználva szabadon sétálgatott a szobában.

Már tudta, hogy az ajtó zárva van, de az egyik fal mentén hatalmas ablakok sorakoztak. Odament hozzájuk, és kikukucskált. Magasabban volt, mint ahogyan azt hitte, de azért megpróbálta megnézni, hogy nyílnak-e. Mivel elvonta a figyelmét a retesz vagy a zsanér megtalálása, nem hallotta, hogy a szoba ajtaja kinyílt. Csak akkor pördült meg, amikor kattanva becsukódott. A szíve megdobbant a mellkasában, amitől a gyomra felfordult.

- Nem nyílnak ki. - A hangja mély és monoton.

Lorenzo lassan elindult a nő felé. Könyökig feltekert fekete öltönyinget viselt, fekete nadrággal és fényes ónix cipővel. Az alkarját színtelen tetoválások borították, és a nőnek az volt az érzése, hogy azok az ujja alá is benyúlnak. Az arca érzelemmentes volt, a szeme kissé összeszűkült, a haja pedig rendesen nyírt volt.

Salvatore-val ellentétben sötét aura és hatalmas erő áradt belőle. Furcsa, hogy a kettő felcserélődött. Mindkettő kegyetlen és domináns, mégis az egyik mindig durvább volt a másiknál. Salvatore mindig is durvább volt, de egy pillantás Lorenzo-ra, és tudta, hogy nagy bajban van. Kezdte megérteni, mire gondolt Salvatore.

Nagyot nyelt, ahogy a férfi egyre közelebb és közelebb jött. A teste harc vagy menekülés üzemmódba kapcsolt. Kizárt, hogy tudott volna védekezni a feléje tartó magas, izmos férfi ellen. A tekintete a fürdőszoba felé siklott, majd vissza Lorenzora, aki felvonta a szemöldökét. A teste a menekülést választotta.

Megfordult, és a fürdőszobába rohant, azt tervezte, hogy menedékként használja, és kizárja a férfit. A keze a kilincs köré tekeredett, és kinyitotta az ajtót. Egy lépést tett, mielőtt egy nagy kéz betakarta az övét, és arra kényszerítette, hogy becsukja az ajtót. Egy kar a nő közepe köré tekeredett, és a férfi kemény mellkasához rántotta. Lorenzo illata betöltötte a körülötte lévő levegőt, és a férfi testhőjétől úgy érezte, mintha lángolna a bőre.

- Ezúttal nem menekülhetsz előlem, bambolina. (kisbaba.)

A férfi elengedte a nő kezét, és erősen megragadta a torkát. Ujjai a férfi kezét kaparták, körmei a bőrét karmolták. Próbálkozásai hiábavalóak voltak. Lorenzo csókot nyomott a lány vállának csupasz bőrére. A lány megmerevedett, a lélegzete elakadt.

- Hai un odore delizioso. - A férfi fogai a lány fülcimpáját súrolták. (Finom illatod van.)

Amelia nyöszörgött és küzdött, hogy kiszabaduljon. A férfi könnyedén felemelte a földről, a lába lelógott, és a feneke a férfihez nyomódott.

- En-engedj el!

Lorenzo a hüvelykujjával végigsimított a nő állkapcsán, mielőtt az ágyhoz vitte volna.

- N-nem...Nem, nem, nem, nem! - A nő pánikba esett, megérezve, mi fog történni. - Hadd menjek haza! Hagyjatok békén! - Könnyei kicsordultak, ahogy elkezdett küzdeni.

- Viselkedj! - Morogta a fülébe, és a szorítása egyre szorosabbá vált. - Nem szeretném, ha valami történne Jessicával - Fenyegetése tele volt ígérettel.

A lány mozdulatlanná vált. Jessica valóban náluk volt. És azt tervezték, hogy felhasználják őt arra, hogy Amelia engedelmeskedjen.