4. R é s z

5.3K 118 0
                                    

Junior év(Harmadik év)

Az ikrekkel tartott órák tele voltak csipkedéssel, hajhúzással, melltartókikapcsolással, papír és köpőgolyókkal, és extra munkával, amikor társak voltak. Nem is beszélve a házi feladatról, amit meg kellett csinálnia.

A nyár folyamán a mellei úgy döntöttek, hogy megjelennek, és a feneke is megnőtt. Mindkettő megnehezítette a régi ruhái viselését. Jessica féltékeny volt, Amelia azt mondta, azért, mert meghízott, nem pedig azért, mert ott gömbölyödött ahol kellett. Ettől függetlenül Jessica és ő elmentek új ruhákat vásárolni.

Jessica élénk színű, szűk szabású ruhákat választott. Olyan darabokat, amelyek kihangsúlyozzák a testét, és megmutatják a bőrének színét. Vett új cipőt magassarkúval, friss sminket és jobb hajpakolásokat.

Jessica nagyszülei vagyont hagytak hátra, és az apja úgy kényeztette, mint egy hercegnőt. Saját hitelkártyája volt, és imádott jó áron vásárolni. Ez volt az egyik a sok dolog közül, amit Amelia szeretett Jessica-ban, volt pénze, hogy szinte bármit megengedhessen magának, de nem fizetett túlárazott dolgokért, és ez nem változtatta meg azt, aki volt. Nem volt sznob vagy hivalkodó a pénzével, eltekintve a ruhatárának nyilvánvaló frissítésétől.

Amelia meg akart maradni a kényelmes, sötét színű ruháinál. Azokhoz, amelyek segítettek neki elvegyülni vagy rejtve maradni. Jessica megértette, már régen felhagyott azzal, hogy bajba keverje az ikreket, és inkább segített Amelia-nak elkerülni őket, amikor csak lehetett. Az egyetlen ruhadarab, amit ráerőszakolt, egy mini fekete szoknya volt.

- Ezt fel kell venned!

- Nem tudom...Mennyibe kerül? Nem akarok túl sokat levenni apám kártyájáról.

- Majd én megveszem! De többször kell viselned, mint egyszer.

- Egyáltalán mit vegyek fel hozzá? - A lány az ujjai között tartotta a puha anyagot.

- Bármit! Még leggingset is felvehetsz rá, ha van bokacsizmád.

Barátságos pillantást vetett Jessica-ra. Jól tudta, hogy Amelia-nak csak tornacipője és egy pár szandálja van.

- Gyerünk csajszi, kér-lekk! - Könyörgött, miközben Amelia-ra kiskutyaszemeket vetett.

- Rendben. - A lány beadta a derekát, és visszaadta Jessica-nak, hogy megvegye.

Akárhányszor Amelia felpróbálta a szoknyát, nem érezte jól magát. Semmi sem állt jól rajta, és mindig megijedt pillanatokkal azelőtt, hogy el kellett volna indulnia az iskolába. Jessica minden héten zaklatta őt emiatt, és csak akkor adta fel, amikor túl hideg lett az idő. Amint beköszöntött a tavasz, Jessica újra a nyakába csimpaszkodott. Azzal érvelt, hogy még egyszer sem vette fel, pedig megígérte, hogy néhányszor felveszi.

Eljött a nap, amikor Amelia végre felvehette az iskolában. Egy egyszerű fehér pamutbugyit választott, és egy új melltartót, amit nemrég vásárolt a növekvő melleihez. A szoknya következett, majd három különböző ing. Folyton felvette és levette őket, nem tudta, melyiket válassza. Végül egy fehér póló mellett döntött, és a szoknyája derékpántjába dugta.

Már épp megijedt volna, amikor egy sárga villanás suhant el az ablaka előtt. Pánikba esett, felkapta a táskáját, és fekete szandálját felhúzva kirohant a házból a busz felé, amely másodpercek múlva indult a következő megállóba. Az ikrek már nem buszoztak, megszerezték a jogosítványukat, és a nyár folyamán autót kaptak ajándékba. A többi diák közül néhányan gondoskodtak róla, hogy megdobálják, csúnya szavakkal illessék, és nekimenjenek, de ő már közel sem rettegett annyira az utazástól.

Az iskolában Jessica el volt ragadtatva Amelia ruhájától. Körbejárta, minden szöget megvizsgálva, és megjegyezte, hogy végre valami szexi ruhát visel. Amelia csak annyit tehetett, hogy meghúzta a szoknya végét, és elpirult.

- El kell mennünk cipőt venni! Szép szandálokat és néhány csizmát, hogy ezt télen is hordhasd! - Sikoltott fel.

- Jessica, nekem nincs pén...

- Ó, hagyd abba, mindent kifizetek.

- És nem akarom, hogy ezt tedd. - Idegesen felnevetett.

- Én akarom, Amelia. Ne küzdj ellenem, különben az én ruháim egyikét veszed fel. - Megvonta a szemöldökét.

- Nem!

Jessica mindig jól öltözött, de Amelia számára a ruhái túl szűkek és árulkodóak voltak.

- Akkor a hétvégén elmegyünk cipőt vásárolni!

Amelia nevetett, és követte legjobb barátnőjét az épületbe. Körülbelül tizenöt percük volt, hogy eljussanak az öltözőszekrényükhöz és az első órájukra. Szétváltak, mivel nem voltak egymáshoz közel a szekrények, és úgy tervezték, hogy ebédnél újra találkoznak, mivel az első két órát nem együtt töltötték.

Éppen a szekrényéhez közeledett, amikor észrevette, hogy Lorenzo és Alison a szekrénynek támaszkodva smárolnak. Hátrált a sarok mellé, hagyta, hogy a fal eltakarja őt. A szíve hevesen vert. Tudta, hol van a szekrénye, és az nem az ő vagy Alison szekrénye közelében volt. Szándékosan választotta azt a helyet, ami azt jelentette, hogy valamit tervezett. Még egy lépést hátrált, és átfutott az agyán, hogy mit hagyhat ki az első óran, és hogy el tud-e érni a második órára, amikor beleütközött valakibe. Majdnem felsikoltott.

- Anyuci nyomdokaiba lépsz, piccola puttana? - Salvatore lehelete végigsuhant a fülén.

A szemei elkerekedtek, a szíve hevesebben kezdett dobogni. Megpróbált elrohanni, de végül a mögötte lévő falnak csapódott. Nyüszített, a szemeit lehunyta a tarkójába csapódó ütéstől.

- Divertiamoci un po.  (Szórakozzunk egy kicsit)

A legsötétebb megszállottságWhere stories live. Discover now