A legsötétebb megszállottság

23. R é s z

Amelia lüktető fejfájással és fájó testtel ébredt. A keze és a térde égett, a karja merev volt, és úgy érezte, mintha a szája tele lenne homokkal. Felnyitotta a szemét, és egy hálószoba tárult elé. Egy nyögés bugyogott fel a torkán, és arra késztette, hogy ismét becsukja a szemét.

Meg akarta érinteni az arcát, de valami visszatartotta. A szeme ismét felpattant, és a csuklója köré font fekete köteleken landolt. A szíve szaporán kezdett verni, és rángatni kezdte őket. Biztonságosan rögzítették őket a fém fejtámlához. Félig ülő helyzetbe húzta magát, és körülnézett a szobában, a fejfájásáról egy pillanatra megfeledkezve.

Egy hatalmas, négyoszlopos ágyban feküdt. A szoba elegáns és gazdagnak nézett ki, de nem úgy tűnt, mintha valóban lakott volna itt valaki. Megnyalta az ajkát, és megpróbált visszaemlékezni, mi történt előző este. A tűz előtt ült. Volt ott egy perverz, de nem ment haza vele. Erről Jessica gondoskodott. És nem gondolta, hogy tényleg hazamegy egy idegennel.

Újabb emlék bontakozott ki; A mosdóba ment, és végül rossz irányba indult el, amikor elindult vissza. Ezért fájt a keze és a térde, amikor elesett. Az emlékei eltűntek. Nem tudta, mi történt ezután. Nem érezte úgy, mintha szexuálisan bántalmazták volna, de nem lehetett biztos benne.

A tőle jobbra lévő ajtó kinyílt, és a feje abba az irányba csattant, a haja a válla körül lobogott. Egy férfi lépett be. Farmert és fehér pólót viselt, a ruhák a testalkatához tapadtak. Barna haja kócos, sötét szemei szórakozottan csillogtak, keze a zsebében volt. Az izmai megnőttek, az állkapcsa élesebb lett, és a pimaszsága még mindig jelen volt.

- Salvatore - Suttogta, a szemei tágra nyíltak.

Úgy érezte, mintha a tüdejéből kipréselték volna a levegőt. Elfordult tőle, hagyta, hogy a haja eltakarja az arcát. Próbált uralkodni a pánikján, miközben a férfi az ágy szélére ült.

- Örülök, hogy ezúttal kimondtad a nevemet, Piccolina.

A lány nem értette, mire gondol a férfi, és azt sem, hogy milyen új becenévvel illeti. Csendben maradt, a könnyek máris lecsúsztak az arcán. Ennyi év után megtalálták őt. Még mindig szükségét érezték, hogy kínozzák őt.

- Én...biztos álmodom. - Motyogta magában. - Fel kell ébrednem, fel kell...

- Questo non è un sogno. - Salvatore előrehajolt és a fülébe súgta. (Ez nem álom.)

A lány összerezzent. Bármennyire is valósághűek voltak az álmai, az eredeti becenevén kívül sosem volt bennük olasz. Szorosan lehunyta a szemét, erősebben akarta, hogy felébredjen. Imádkozott, hogy ez ne az ő valósága legyen.

Salvatore-nak ez nem tetszett. A karja alá húzódott, felemelte a lány testét, és alácsúszott. Az egyik birtoklóan a nyaka köré tekeredett, a másik durván a mellét tapogatta. A nő élesen belélegzett, és megrántotta a helyére szorított köteleket.

- Olyan ez, mint egy álom?

- Kérlek... kérlek...Engedj el.

- Miért tennék ilyet? - Az orra hegye a nyakát érintette, és a leheletét a bőrén érezte.

- Miért nem tudsz békén hagyni? - A hangja rekedt és nyafogós.

- Kérdezd Lorenzo-t. Ő talált rád. Én csak a téged baszó szemétládát lőttem le.

A lány azonnal megfeszült a férfi szavaira.

- Te...megölted E-Elli-

A férfi keze a szájára szorult, a nő tarkóját a vállához szorította. A férfi lesütötte a szemét a nőre, arcán mogorva fintorral.

- Smetti di dire il suo fottuto nome. - Morogta, észre sem véve, hogy az anyanyelvén beszélt. (Ne mondd ki a kibaszott nevét.)

A lány nyöszörgött, és folytatta a küzdelmet a kötéllel szemben, annak ellenére, hogy az égető dörzsölődést okozott.

- Mostantól kezdve csak a Salvatore vagy a Lorenzo férfineveket mondhatod ki. - A hangja csöpögött a figyelmeztetéstől.

Megcsókolta a nő nyakát, és hagyta, hogy a mellén lévő keze dél felé vándoroljon. A nő elkezdte rázni a testét, nem hagyhatta, hogy a férfi újra átvegye az irányítást. Ennyi év után nem. Azok után nem, amit az édes Elliotjával tett.

- Tudod, ez a sok mozgás izgat engem. - A férfi átkarolta a nőt, és a csípőjéhez húzta, erekcióját a fenekébe tolva.

- Ne! - A nō zihált, a karjai elzsibbadtak a küzdelmektől.

- Szerencsés vagy, hogy meg kell várnom Lorenzo-t. - A férfi megcsókolta és megharapta a nyakát. - Tudod, tényleg mássá változtattad őt, miután elhagytál minket.

Nem tudott válaszolni. Úgy beszélt, mintha egy régi barátnő lenne, aki szakított velük, vagy egy szökött menyasszony. A kicsavart elméjük azt súgta nekik, hogy a nő hozzájuk tartozik. Hogy rendben van, hogy erőszakkal igényt tartanak rá, és azt tesznek vele, amit csak akarnak.

- Miért? - A nő végül megkérdezte. - Miért én? Az én családomat is tönkretette az, amit az anyám tett.

- Ennek semmi köze ahhoz a kurvához vagy az önző apánkhoz. - A férfi szavai mérgesek voltak, a keze a nő torka köré szorult. - Te hozzánk tartozol. Ez ilyen egyszerű.

- Nem akarom. - Suttogta; a hangja gyenge volt, és könnyei potyogtak.

- Nagy kár. - A férfi egy csókot nyomott a lány állára, aztán kimozdult alóla és le az ágyról. - A következő alkalomig, bambolina. - Rákacsintott, és távozott azon az ajtón, amelyen bejött.

Amelia döbbenten ült ott. Annyi éven át okozták a poklot az életében, és most megint itt voltak, és azt csináltak, amit akartak. A teste megremegett a gondolatra, hogy azt csinálják, amit vele tettek a pincében. Nem volt kétsége afelől, hogy megteszik, sőt még annál is többet. A gyomra összeszorult.

Visszagondolt Salvatore szavaira aki azt mondta neki, hogy Lorenzo megváltozott miután elmenekült.

Milyen értelemben?

Kiverte a fejéből, nem érdekelte. Mindketten mehettek a pokolba.