𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•ÖTVENNÉGY•

—A takaró még a nyári, nem volt időm áthúzni a télit. Nem vártam vendéget. –mondta mosolyogva. —Remélem ez nem jelent gondot.

—Egyáltalán nem. Köszönöm. –válaszoltam egy mosollyal, mire az arcán láttam, hogy megnyugodott. Talán ennyire fontos neki, hogy valaki jól érezze magát a vendégségében? Felálltam a székről, kezeimet ismét mellkasom előtt fontam össze, és lassan Axel mellé lépkedtem.

—Szeretnéd, ha adnék neked egy másik felsőt? Vagy nadrágot? –nézett rám. Ajkaimat összepréseltem, lenéztem cicanadrágba bujtatott lábaimra. Kényelmes nadrág, nincsen szükségem másikra, igaz nem szeretek ágyba feküdni utcai ruhákban, a sajátomba se, és máséba sem.

—Egy pólót kérhetnék? –kérdeztem tőle kicsit bátortalanul. Persze felajánlotta, hogy ad nekem, még is kellemetlenül éreztem magamat, mikor megkértem, hogy adjon nekem a pólói közül egyet az estére.

A szobájába indult, felkapcsolta a villanyt, ami fénnyel árasztotta el szobáját. Láttam a halványszürkére festett falakat, az ágya szembe volt az ajtóval. Fekete és sötétebb szürke volt rajta az ágynemű. Padlószőnyege érdekes szürke-bézs színű volt, az ágy felett képek voltak egy városról, talán London lehetett. Többi részét nem láttam a szobájának, az ajtó miatt, és azért, mert lekapcsolta a villanyt.

Ismét előttem volt, felém nyújtotta a fehér pólóját, amit bátortalanul vettem el kezei közül. Elég bőnek látszott, ahogyan szétnyitottam. Egy sima fehér póló volt, a bal vállánál egy "Élj a mának" felírat díszelgett, a betűk piros és fekete színekben váltogatták egymást.

—Valószínű nagy lesz rád. –mondta, miközben megvakarta tarkóját. Úgy tűnt, mintha kínosan érezte volna magát, soha nem láttam őt ilyennek. Mintha idegenek lettünk volna.

Megköszörültem a torkomat, a pólót magamhoz fogtam, és keresni kezdtem szemeimmel a mosdót. Nem akartam faragatlan lenni azzal, hogy elindulok valamerre, és a legközelebbi ajtón benyitok remélve, hogy az a mosdó. Ezért is próbáltam úgy nézelődni, hogy észrevegye.

—Az a mosdó. –igazam is lett, rájött arra, hogy mit kerestem. A szobája melletti ajtóra mutatott, persze hamar tudatosult bennem, hogy az a mosdó, mikor láttam, hogy több ajtó nincs is a lakásában. Egymagának tökéletes lakás, egy szobával.

A mosdóba mentem, lassan csuktam be az ajtót miután beléptem a csempézett padlóra. Nem okozott meglepetést az, hogy a mosdó is igen visszafogott, és tiszta. A csempe fehér, a zuhanyzó oldalai üvegesek, a tusfürdők szépen egymás mellé sorakoznak. Egyenesen a zuhannyal szemben lévő falon óriási kerek tükör, aminek szélén végig LED csík világít. A csap szintén fehér, márványozott mellette a pult, ahol elektromos fogkefék, parfümök, és dezodorok állnak.

A tükörhöz értem, meglepően a fény nem bántotta szemeimet, de sokkal jobban kiemelte arcomat. Minden apró bőrhibámat, sírástól elkenődött szempillaspirálomat, a bőrt orrom szélén, ami pirosra dörzsölődött a sok zsebkendő használattól. Hajam inkább hullámos volt, mintsem göndör, ugyanis nem csináltam meg, mielőtt Asher versenyére mentem. Így ültem Axel előtt, és ő egy szót sem ejtett kinézetemről. Jól bírta.

Ismét Asherre gondoltam, és utáltam azt a fojtogató érzést a torkomban. Rossz lett volna mellette lennem, és az még rosszabb, hogy nincsen velem. Teljesen összezavarodtam. Akartam hallani az ő oldaláról azt, amit a többiek mondtak nekem. Tudni szeretném, hogy ő mit érez, ezekkel kapcsolatban. Azonban túlságosan makacs vagyok ahhoz, hogy felhívjam, vagy beszéljek vele. Vagyis, azt hiszem, hogy makacs vagyok. Bár lehet félek. Magam sem tudom. Igen, félek attól, hogy mi lehet a válasza, attól, hogy mit gondol rólam, vagy kettőnkről, már ha azt a szót használhatom. Kettőnk. Mi. Meglehet, hogy ez nem is létezik, hiába hiszem azt sokszor. Ő és én sem beszéltünk nyíltan az érzéseinkről, mondhatni, sodródtunk az árral. Remélve, hogy majd az eldönti a sorsunkat. Viszont a partra vetett minket, és nekünk kell eldöntenünk a sorsunkat.