Kelepce 1.évad - Add nekem a szíved JAVÍTÁS ALATT

01 - Egy kém félelme

Minden olyan zavaros és tompa.. Húz a fejem, elgémberedtem, ég a testem, meg akarok halni.. Bármit megtennék csak legyen végre vége.. Nem! Nem tehetek meg bármit csak azért, hogy nekem jobb legyen.

Erősen a nyelvemre harapok de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy nagyobb erőt kifejtsek, hogy a saját vesztemet okozhassam. Kudarcot vallottam újra és újra hiába sikít az elmém a megnyugvásért, egyszerűen képtelen vagyok szembe nézni a halállal. Bár lenne elég erőm..

Erőm, hogy elfussak, hogy harcoljak, hogy őszinte legyek, hogy elé állhassak és beolvashassak neki.. Ugyan, hisz a szemébe sem merek nézni..

Erősen szúrós szag tolult az orromba, halványan érzek valami nedveset csupasz talpam alatt, a zúgás szinte teljesen elnyomta a kiloccsanó víz hangját, de ha egy érzékszerved érzékeli, a másik kipótolja a hiányt. Úgy hallottam a víz ömlését, hogy valójában csak éreztem a lábam alatt.. Égette a szemem a fény ahogy nagy nehezen felpillantottam, hogy pontosabb rálátásom lehessen, mi is történik körülöttem.

A vörös hajú srác, Nagato, egy gázmaszkban állt nem messze tőlem. A kezén rikító színű gumikesztyű, a lábainál egy vödör amit most borított ki.. Zavartan pislogok rá és nagyot nyelve próbálom visszatartani a lélegzetem, már amennyire lehet. A talpam.. Éget. Megpróbálom megemelni a lábaimat, de a szék lábához kötözték őket így alig mozdul egy-két centit fentebb de már ez is több a semminél.

– Nem fogsz bele halni, de nagyon fogsz szenvedni. – a maszk miatt tompán hallatszik, szinte nem is értem a fülemben zubogó véremtől. Nagato közelebb lépett hozzám és kesztyűs kezével a szemem felé közelített, aztán mikor már alig egy mozdulat választotta el tőlem, megállt. – Kíváncsi vagy mi fog történni, ha a szemedbe is kerül belőle? – ahogy az ujjaira meredek látom a rajta lévő vízszerűnek látszó folyadékot. Egyáltalán mi a fene ez? A talpam viszket és ég, úgy érzem mintha ezer tű szúrkálna, a bőröm pedig ráfeszülne a csontjaimra ami alól a hús lassan kirohadt. Ordítanék, de mi értelme volna?

A gumikesztyűbe bujtatott nedves ujjak hirtelen hozzák be a távot ami miatt égő szemeim szinte bele akarnak pattanni a koponyámba, ha lenne számára elég hely. Elfordítom a fejem de egy erős kéz markol a hajamba míg a másik kéz a szemembe dörzsöli a folyadékot.

Hirtelen belefordítom a fejem és erősen megharapom a kezét, hallom ahogy hirtelen levegő után kap a maszkjában aztán egészen egy pillanatig csak bámulunk egymásra. Én erősebben szorítom az állkapcsom a kezére, nem foglalkozva a torkomat maró érzéssel. Talán ha szájon át jut a szervezetembe elég hatásos lehet ahhoz, hogy véget érjen ez a szenvedés. Vagy ha más nem, hátha megbosszulja ezt a védekező támadást és valamilyen módon mégis csak megöl.

– Tudod.. a fogaid nélkül is érteni fogom a szavaidat. – még erősebben harapom, mondjon bármit nem eresztem ha már elkaptam. Egy kéz kapja el a homlokom, érzem a halántékomba mélyedő körmöket és csakhamar megérzem az édes parfüm illatát. Lassan ellazul az állkapcsom, erőt vesz rajtam a bénultság. A talpam hangosan csattan az ijesztően ismeretlen folyadékban.

– Nem tud semmit. – úgy üt át az ismerős hang a sötétségen mintha nem is létezett volna az a feneketlen semmiség. Az előbb még Nagato gumikesztyűjébe mélyedtek a fogaim, sajgott mindenem, most meg kipihenten hallgatom az ezúttal tisztán és érthetően kiejtett szavait. Nincs rajta gázmaszk.. Ahogy ez átfut az agyamon egyre több minden jut eszembe. Felváltva fárasztanak ki a végtelenségig majd altatnak el, ezzel frissítve fel egy kicsit. Többféle reakciót produkáltam eddig amiből arra következtetek, hogy különböző módszerekkel kényszerítettek ébrenlétre és mély alvásra. Bár most tisztán hallom őket mégsem tudom megmozdítani az ujjaimat sem, nemhogy megemelni a fejemet. Alig kapok levegőt.. A szemhéjaim olyan nehéznek tűnnek mintha mázsás súlyok nehezednének rájuk. Égnek a talpaim, a csuklóim, mindenem..