18.

160 14 3
                                    

- Miért egyeztem ebbe bele. - motyogta maga elé két ásítás közben EunAra. A hűvös szellő csiklandozta shortba bújtatott lábait, a hajnali csönd körbevette vékony lényét. A felsőjét átkarolva igyekezett jobban összehúzni magát és azon gondolkozott, hogy hogy tudta rávenni Jungkook arra, hogy ő ilyen korán, nemhogy ébren legyen, de ki is bújjon az ágyából. Habár előző nap nem ivott annyit, feje még is néha beszúrt a fáradtságnak köszönhetően. Mikor hazaért, szülei már be voltak zárkózva az emeletükön és mikor felkelt ők még javában aludtak. Ennek köszönhetően nem kapott leszidást, felesleges fejmosást, hisz a gálán felé küldött pillantásaik egyértelműen azt üzenték, hogy otthon lesz hozzá pár szavuk.

Megborzongva vette elő a telefonját és türelmetlenül vizslatta annak képernyőjét. Hat óra és Jungkook már jó ideje nem írt, nem reagált az üzeneteire. A másik telefonját a kocsiba hagyta, hogyha bemérik annak vagy az autójának a GPS-ét, ne tudják, hogy pontosan hol is van. Komolyan elgondolkodott azon, hogy visszaül a kocsijába, de nem akart anyámasszony katonája lenni, hogy egy kis hideg miatt, már is visszavonulót fújjon.

- Komolyan... dupláját kapja és erre még ő késik. - puffogott EunAra magában, ahogy egyik lábáról a másikra állt.

- Egy perccel múlt csak hat óra és nem én mondtam, hogy szállj ki a kocsiból, ha nem bírod a hideget. - a hirtelen látószögébe kerülő, melegítős srác miatt, a szívéhez kapva ugrott meg ijedtében a lány.

- Mi a... Nem tudtál volna kevésbé sorozat gyilkososan érkezni? - kérdezte Ara dobbantva egyet a lábával, miközben Kook jól szórakozott a jeleneten.

- A környékhez képest nem vagy valami tisztában azzal, hogy mi vesz körül. - lezseren vállat vont, ahogy kicsit messzebb lépett a lánytól, ugyanis eddig viszonylag közel állt hozzá a hatás kedvéért. - Sokkal óvatosabbnak kéne lenned Ari. - ez a becenév most valahogy sokkal jobban hangzott a szájából, mint mikor először kimondta. Már valahogy nem késztette EunAra-t arra, hogy tiltakozva kérlelje egy másik kitalálására.

- Mégis, hogy legyek óvatosabb, Kook? Nem vagyok idevalósi. Ráadásul sose keltem még ilyen korán, csak mikor csecsemőként tejet követeltem. - magyarázott a lány. - Tompa vagyok és álmos. - nyavajgott egy kicsit, de hamar megemberelte magát. Nem akarta azt a benyomást kelteni, hogy hercegnőként szokott viselkedni, ha valami nem a megszokásai szerint történik.

Eközben a vele szembe álló férfi továbbra is jól szórakozott. Kifejezetten tetszett neki, hogy ennyire szókimondó, ennyire élcelődő a lány mikor fáradt. Képzeletbeli jegyzettömbjére feljegyezte, hogy többször kell vele ilyen időben programokat szervezni, mert ilyenkor nem érezte azt a hatalmas nagy szakadékot a kettejük világa között. Jobban belegondolva, most volt talán a legelviselhetőbb Ara.

- Ha egyedül vagy ebben a félhomályban próbálj meg mindig körültekintő lenni. - ismét közelebb állt a lányhoz.
- Maradj a lámpák fényénél és ne menj közel a sikátorokhoz. - mutatatott mindig más irányba Jungkook.
- Emlékszel, hogy azt hitted, hogy a tetoválásaim miatt bűnöző vagyok? - kérdezte, mire a lány hezitálva bólintott.
- Na, olyan igazi bűnözők előszeretettel rántanak be egyedül sétáló lányokat a sötétbe. - a végére, mintha nem éppen EunAra új félelmét hozta volna a felszínre, csak villantott egy mosolyt és elindult az edzőterem irányába.

A pár másodperces rémülten egyhelyben ácsorgását leküzdve, a lány gyorsan a pár lépéssel már előtte sétáló férfi mellé futott. Igyekezett szorosan mellette lépkedni, de akarva akaratlanul is, minden apróbb neszre felfigyelt. Ha addig a hidegtől remegett, most a félelemtől. Igaz, Jungkook nem nézett rá, de tudta, hogy jól szórakozik rajta a férfi.

GOLDEN LIFE - Jungkook ff.Where stories live. Discover now