GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

14.

Hat millió koreai won. Nem tudta felfogni, hogy ennyi pénzt szinte gondolkodás nélkül oda adnak neki. Sok cikket olvasott a lány szüleiről, de ennyire gazdagok lennének, hogy még a lányuk is nevetve perkálja ki neki azt az összeget, amit kért? Minden elvével szembement az, mikor kezet rázott azzal a furcsa szerzettel, most pedig itt egy autókölcsönzőbe és azt próbálja eldönteni, hogy vajon melyik autó illene EunAra-hoz. Annyi pénzt adott neki a lány, hogy igazából a kereskedés felsőkategóriás autóiból tudott válogatni, de mikor fiatalabb korában egy autóról álmodozott, akkor sem jutott eszébe ennyire drága monstrum.

A minden lében kanál kereskedő, amikor meglátta Jungkook-ot az egyszerű viseletében, lenézően viselkedett vele és folyton rajta tartotta a szemét, mivel attól tartott el akarja lopni az egyik autójukat. Mikor elmondta neki a fiú a keretét, még akkor is csak hitetlenkedve méregette őt, de amint meglátta azt a vastag köteg pénzt, egyből elővette legkedvesebb eladói mosolyát és már oda is vezette Jungkook-ot a felsőbb kategóriás autóik felé, ugyanis lerítt a srácról, hogy nem nagyon ért hozzájuk.

- Legyen ez. - mutatott jó pár perc után az egyik szürke Volvo-ra, mire a kereskedő csak elmosolyodott, mint aki jól szórakozik a másikon. Ingerülten fújtatott egyet Kook, mivel bosszantotta a lenéző magatartását a férfinek. Pontosan ilyen lenézésre számított mindig EunAra-tól is, de ő valahogy sosem viselkedett vele ilyen módon. Nem értette miért volt más, hisz neki sokkal több pénze volt, mint ennek az autókereskedőnek még sem hordta ennyire fenn az orrát. Lehet ezért ment bele a kis szövetkezésükbe is? Mert őt el tudta viselni. Külsőjében nem volt kivetni való amúgy sem, szép lány volt és kezdte sejteni, hogy talán belül sem annyira vészes, mint amilyennek hitte.

- Rendben akkor inkább legyen az a fehér Kia. - bökött rá egy hófehér Kia Sorento 200 CDRI-re. Meglepődve pislogott a mellette álló, majd mikor meglátta Jungkook türelmetlen arckifejezését megemberelte magát és már futott is hevesen bólogatva a papírokért.

Egy hónapra bérelte ki a kocsit. Aláírták a szerződést, kifizette a kauciót, majd kézhez kapta a kocsikulcsot és magára hagyták, hogy barátkozzon a járművel. Jungkook elveszve szállt be a monstrumba. A kéttónusú, fekete-szürke bőr autóülés finom, új autó illatot árasztott. Amint beült úgy érezte, mintha egy felhőben lebegne, melyhez hozzájárult a kényelmes deréktámasz. Megpróbált rájönni, hogy melyik gomb milyen funkciót tölt be, de miután nagy nehezen sikerült elektromosan beállítania az ülését és a kormány magasságot is már csak el kellett volna indulnia. Sosem ült még automataváltós autóban, ami azt illeti a vizsgára is egy nyekergő kis suzuki swift-el gyakorolt, amit az egyik ismerősüktől kapott kölcsön. Mondjuk az is csodának számított, hogy valakinek volt arrafelé kocsija.

Tíz perc után sikerült kihajtania az autókölcsönző kapuján, és a GPS-es férfi kisebb késésekkel, de elkezdte a célpont irányába való navigálást. Eleinte óvatosan vezetett, de minél jobban hozzászokott az autóhoz, annál nagyobb bátorsággal lépett a gázpedálra is. Hogy teljesen át tudja magát adni az érzésnek, a napszemüvegét feltette az orrára és a jobb karját feldobta a kartámaszra. Vigyorogva vezetett, egyszerűen nem tudta elfojtani azt az érzést, ami akkor végig járta. Fájt bevallania, hogy ha a lány nem lett volna, valószínűleg sosem ülhetett volna ilyen autóba. Viszont nem panaszkodott, élvezte ezt a lehetőséget és, ha jobban belegondolt annyira nem is volt vészes, amit kért tőle EunAra, ennyi mindenért cserébe. Igaz, teljesen még nem beszélték át, hogy mit is tartalmaz, majd ez az egyesség, de úgy érezte bármivel is áll elő a lány, a maga félénk és naiv módján, nem fog nagyon ellenkezni elvégre szép volt. Kifejezetten szép és ezért nem volt nehéz eljátszani a barátjának a szerepét. Tökéletes alakját mindegyik rászabott ruha kiemelte. Sminkje és a haja szinte mindig tökéletesen volt elkészítve, már amikor volt rajta smink, egyedül az idegesítően udvarias modorától tudott csak a falra mászni. A tartása, a hangsúly amivel beszélt a lány mind annyira megjátszottnak tűnt, mind annyira hamis volt. A férfi fontosnak tartotta az őszinteséget és ezért mindig viszketett a bőre, mikor a lány nem volt képes hétköznapian viselkedni.

- Ne haragudj a késésért. - pattant be mellé gondolatai főszereplője, mikor már egy jó ideje ott várt rá az autóval. Automatikusan EunAra felé fordult Jungkook, hogy teljes figyelmét a következő utasításnak tudja szentelni, de eközben akarva akaratlanul is felmérte a lány öltözékét. Szoros felsője ráfeszült a lány felsőtestére, beszálláskor a szoknyája pedig jóval feljebb csúszott, mint ahogy annak szabása engedte. Mikor megtalálta a mellette ülő arcát a tekintetével, nem bírt nem elmosolyodni EunAra izgatott arckifejezésén. Majd kiugrott a bőréből.

"Ennyire izgalmas lenne egy ruhapróba?" - gondolta magában a férfi.

- Átküldöm a bolt címét, ahova menni fogunk. - elővéve az új telefonját, bepötyögte, majd elküldte Jungkook-nak az adatokat és kényelmesen elhelyezkedett a bőrülésen EunAra. A SPA szekrényébe hagyta azt a telefonját, amit mindig használt, hogyha a szülei, vagy a testőrök megnézik a mobilja helyzetét, úgy lássák, hogy a fürdőben van, miközben ő szabadon mászkált a műszakisnál vett kütyüjével. Szimpla csel volt, de a lány eszméletlenül büszke volt magára, amiért ezt kitalálta.

- Taehyung teljesen fel volt pörögve, hogy öltönyt kap. - szólalt meg Jungkook nem sokkal azután, hogy elindultak.

- És papucsot! - tette hozzá viccesen EunAra miközben kifele nézett az ablakon, mire Jungkook nevetve szusszantott egyet.

- És papucsot. - mosolygott. - Köszönöm, hogy ezt is elintézted. - vetett egy pillantást rá a férfi, mire a lány csak megvonta a vállát. - Lényegében önös érdek vezérelt, úgyhogy nem kell megköszönnöd. - mondta egy lágy mosollyal az arcán.

- De meg kell. Megegyeztünk egy összegben, de te azon felül is költesz... rám. Ez az öltöny vásárlás is teljesen fölösleges. - folytatta Jungkook, de EunAra kedves tekintete félbeszakította.

- Fontos számomra, hogy jól mutass, majd a vörös szőnyegen. - mondta a lány, de látva Jungkook furcsa arckifejezését, reflexszerűen ráhelyezte a férfi kartámaszon pihenő karjára a kezét. - Ha zavar, hogy ennyi mindent én fizetek, mindig gondolj arra, hogy önzőségből teszem és akkor nem fog zavarni. - szókimondó volt, de valahogy nem bántotta meg szavaival a mellette ülőt. Sőt, a másik jobban érezte magát.

Ha minden kötél szakadt, majd maximum úgy gondol EunAra-ra, mint egy nála fiatalabb sugar mommy-ra...

- Na van már elképzelésed, hogy mi illik, majd hozzám? - kérdezte Jungkook, mire a lány arckifejezése ismét teli volt izgatottsággal.

- Majd meglátod. De igyekezlek összehangolni az én ruhámmal. - mosolygott, vagyis inkább, kislányosan vigyorgott EunAra, ami Jungkook-ot is mosolygásra késztette.

- És gondolom, arról sem tudhatok még semmit. - a férfi az utat nézte.

- Nem. Azt a gáláig nem fogod tudni. - mintha egy kis pimaszság vegyült volna EunAra hanglejtésébe.

Talán nem is lesz ez a három hónap annyira vészes, mint ahogy azt este, az ágyában megálmodta..