GOLDEN LIFE - Jungkook ff.

16.

★

Vakító fények. Kiabáló fotósok. Csillogó ruhák.

Hamis mosolyok. Megjátszott pózok. Zsibbasztó tekintetek.

Új volt ez mind a három fiatalnak. Talán Taehyung viselte a legjobban, aki szinte úgy kezdett el pózolni, mint aki gyerekkora óta ilyen órákra járt. Vele ellentétben Jungkook és Ara zakatoló szívvel álltak meg a vörös bársonyszőnyeg szélénél. A férfi arca kifejezéstelen volt, ahogy ide-oda kapkodta a fejét, a lány viszont egy zavart mosollyal igyekezet kiválasztani egy kamerát, amibe utánna belenézhetett, csak a villogó fények miatt egyet se látott. Segítségkérően néztek egymásra, de egyikőjük se tudta, mit kellene tenniük. Jungkook-nak még érthető volt a reakciója, de EunAra-nak már annál kevésbé, hiszen elvileg ebbe született bele. Talán pontosan emiatt kezdte el lassan átvenni a teste felett az uralmat a színtiszta pánik. Hevesebben kezdte kapkodni a levegőt, dekoltázsán gyorsan mozgott fel-le a nyaklánca. Nagyot nyelve igyekezett legyőzni az érzést, ami hirtelen eluralkodott rajta, de azzal csak még jobban kétségbeesett. Látása pulzálva kezdett villogni. Hol közelebbinek látta a lépcsőt, hol pedig messzebbinek. Szépen lakkozott körmei a tenyerének bőrébe vájtak, de még az sem tudta kizökkenteni őt abból az őt leuraló állapotból.

Váratlanul egy kéz csúszott derekának szabadon hagyott bőrére és nyugtatóan megszorította azt.

- Fogalmam sincs, mit kell csinálni, de itt vagyok. Karolj belém és menjünk előre. - suttogta feltűnés nélkül Jungkook, pont annyira hangosan, hogy csak a mellette álló hallja őt. A lány habozva bólintott és azzal a rajta lévő nyomás is hirtelen, mintha elillanni készült volna. Kook jelzett a tekintetével Taehyung-nak, hogy menjen vissza hozzájuk, aki egy aprót bólintva lépkedett oda, akár csak egy modell, és megállt EunAra másik oldalán. Testükkel védelmezték az addig védtelen lányt, így a közrefogott is teljesen összetudta magát szedni. Az illem szabályok ellenére Jungkook a lány jobb oldalán állt, ezért EunAra a jobb kezét csúsztatta a férfi derekára, amolyan kapaszkodóképp. Illemszabályok ide vagy oda, a lány sokkal nagyobb biztonságban érezte magát a balján, s ráadásként, így az utca felőli fotósok elől is teljesen takarva volt. Megigazította gyorsan aranyruháját és miután egy hálás pillantást vetett Jungkookra, elindult a két férfival karöltve. Mármint Taehyung-ba nem karolt bele, ő csak közrefogta.

Kattogtak a gépek, ahogy mind a hárman elértek a lépcsőhöz ezzel a három fiatalt fényárba borítva. Páran kiabáltak is valamit, de ez mind egy hatalmas, érthetetlen maszlaggá vált, minél inkább megpróbálták érteni azt, amit hallottak. Ekkor Taehyung előre ment, Jungkook pedig EunAra felé fordult, hogy kinyújtva a kezét, illedelmesen felajánlja a segítségét, ahogyan azt a filmekben látta. A lány egy pillanatig hitetlenkedve nézte a férfit.

- Szabad hÖlGyeM? - kifigurázva tette fel a kérdést, ami miatt Ara elnevette magát. Sikerült oldania a hangulatot, ami belül büszkeséggel töltötte el Jungkook-ot. Rossz volt látnia, ahogy szegény lány ennyire szenvedett, pedig még fel se értek oda, ahol az igazi színjáték kezdődött. Sikeresen feljutottak a sok-sok lépcsőn és mire a tetején megálltak, egész belejöttek a pózolásokba. Nevetgéltek, oldva egymást és közbe magukra vonzva a tekinteteket. Mindenki komoly volt rajtuk kívül és ezt nem kevesen kifejezetten rossz szemmel nézték.

A lépcsősor tetején viszont ők is komolyra váltottak. EunAra megfeszült, a tartása már kicsit sem volt annyira laza, mint addig, hisz tudta, valahol arra fele lesznek a szülei és már előre tartott a találkozástól. Jungkook vele ellentétben viszont valamiért végig partnerét kémlelte és megpróbált olvasni a testbeszédében, hogy azonnal tudjon a lány helyzetén segíteni, amint az megváltozik.