𝐒𝐦𝐢𝐥𝐞 | 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 ✓

𝙩𝙝𝙚

szóval jimin,
───
 

"szia" a hatéves fiú felnéz, és meleg barna szemeket talál, amelyek őt bámulják. a játszótéren volt, egyedül ült az egyik hintán, mert nem tud jól kommunikálni.

"h-hi" - mosolyodik el Jungkook szégyenlősen, és megáll a hintával, ahogy a másik fiú leül mellé egy nyalókával a szájában.

"Tessék, a boltos néni adott nekem egyet ingyen, mert azt mondta, hogy aranyos vagyok.

"A másik mosolyog, a szemei félholdakká formálódtak.

a másik lélegzete is elállt egy pillanatra, mielőtt tétován odanyújtja a kezét. egy halk "köszönöm"-öt mond.

"Hogy hívnak?"

jeon jungkook"

"Park Jimin"

"Olyan aranyos vagy" - mondta hirtelen a fekete hajú, és az arca égett hatéves korára.

"köszönöm kookie" jungkook nagy, kerek szemekkel néz fel, fejét lehajtva.
a becenévre.

"te is aranyos vagy. nekem mennem kell, hamarosan találkozunk" mosolyog, mielőtt távozik.

jungkook hazamegy aznap este és megkérdezi

szüleit, hogy miért ver a szíve amikor találkozott az idősebb fiúval.

"hyung, furcsa, hogy szeretem a fiúkat?" - kérdezi a fiatalabbik, miközben a füvet piszkálja, ahogy 

mindketten a virágmezőn feküdtek, és a délutáni égboltot bámulták.

Jungkook tízéves volt, Jimin két évvel idősebb. "Nem hiszem, hogy az rossz, ha tetszik az illető, ez szerelem" - fordult jimin, a fiatalabbra pillantva, aki épp a füvet tépkedi a kezével, lágyan.

Jungkook sugárzott, olyan ártatlan és gyönyörű volt, éppen ezért ,jimin felállt, és egy gyors "adj egy percet" motyogott, mielőtt leszaladt volna a virágos rétre, ahol különböző, gyönyörűen vibráló színű virágokat szedett fel. Visszakocogott, és meglátta, hogy Jungkook körülnézett, és az arckifejezése... kíváncsi és tanácstalan, hogy miért hagyják ott ilyen hirtelen.

"Tessék" Jimin visszadől, és átadja a fiatalabbnak a virágokat.Jungkook kuncogva veszi át a virágokat, belélegezve az édes illatát, és felnéz, hogy lássa jimin mosolyát, és megesküszik, hogy az idősebb mosolya képes lenne a nap sugárzásával vetekedni.

Jimin fogta az egyik virágot, és a másik füle mögé dugta, a vörös rózsát. csak még jobban kiemelte a másik szépségét.

"Köszönöm jiminie hyung, imádom a virágokat" jungkook szélesen elmosolyodik, elölről fogai kilátszanak, amitől Jimin szíve megdobban.

jungkook megkérdezi a szüleit, hogy ugyanazt a nyári hullámvölgyet élték-e át. a szívükben, amiko fiatalok voltak, de csak nevetést kaptak, miközben a szülei felborzolták a haját.

"Ő a barátnőm, Hyuna. Hyuna, ő itt Jungkook, a legjobb barátom." a legszörnyűbb és legrosszabb dolog, ami a fiatalabb életében történt, de mosolyt erőltetett magára. jimin tizenöt éves volt, és ennyi idősen barátnője volt... nevetségesnek tűnt egy tizenhárom éves fejében. beköszöntek és a dolgok másképp alakultak.

Jimin egy héttel később visszajött, és azt mondta Jungkooknak, hogy inkább vele tölti az idejét, mert nem akarja, hogy a barátnője miatt szenvedjen.

telefonon beszéltek, jungkook volt az, aki hívta, mivel ő unatkozott a hátsó ülésen, amíg az apja vezetett.

"Szóval...a múltkori vallomásodról, elgondolkodtam rajta hyung"

a fiatalabb az ajkába harapott, miközben meleg pír virult az arcára.

"Igen?"

hallotta az aggódást az idősebb hangjában, és mosolyt formált az arcára

"Igen, és így hyung, én... apa!"

jungkook felébred, felpattan az ágyból, miközben felsóhajt. mosolyogva nézi, ahogyan emlékezett az álmára, de az utolsónál szomorú képet vágott. nem bánja többé, továbbra is bizonyítani fogja Jimin-nek, hogy ő szereti a másikat.

Jimin felsikolt, amikor ujjakkal eltakarták a szemét, és egy meleg test szorult hozzá. amint a férfi kuncog, úgy Jimin is megkönnyebbül.

"Jeon jungkook, ne ijesztgess így"

Jungkook duzzog, engedve a szorításból amivel jimint tartja, miközben megfordul.

"Honnan tudtad, hogy én vagyok az?"

"Persze, hogy tudom. Fiatal korunk óta barátok vagyunk, felismerem az érintésedet. bármikor."

Jungkook elmosolyodik, és nekidől Jimin szekrényének.

" Elnézést?" - mondja jimin, felhúzza a szemöldökét, miközben megpróbálja eltolni a fekete fiút. szekrényétől, amikor szeme megakad valamin a másik nyakán.

"Ez mi?" - lehelte ki jimin, miközben elvette a gyűrűt, mely az ezüsthöz volt erősítve. láncra van kötve a fiatalabbik nyakán.

"A tiéd még megvan, ugye?" - kuncogott Jimin, mielőtt elővette a gyűrűt a pólója alól,

"Miért kell elrejtened?"

"Mert gyűlöllek" - suttogja a narancssárga hajú, a fiatalabbik szemébe nézve.

Jungkook lágyan megcsípi az ajkát, jimin szemei tágra nyílnak, ahogy a másik, mellkasára csap.

"Ezt nem teheted csak úgy!"

"Dehogynem."

"tényleg utállak"

"youngjae, biztos nem akarsz csatlakozni hozzánk?" - kérdezi Jackson, hangja csipkelődő,tele aggodalommal. a barna hajú kihagyja az étkezéseket, és a barátai kezdenek aggódni.

"nem vagyok éhes" - feleli egyszerűen a fiatalabbik, és kisétál a  szoba sarkába, leül, és bekapcsolja a zenéjét.

jaebum az ajkába harapott, olyan nehéz egy olyan youngjae-vel foglalkozni, aki nem youngjae.

megkéri a többieket, hogy induljanak el először, és a fiatalabbik felé veszi az irányt, a barna hajú pedig szemforgatást ad neki.

"mit akarsz tőlem?"

"Mi bajod van? Te már egész héten így viselkedtél."

"Semmi baj."

"Ne mondj ilyet!" - vágja rá Jaebum, elérve a határát.

Youngjae tükrözi az arckifejezését, kitépi a fülhallgatóját és feláll.

"Tudjuk, hogy nem vagy jól, mindenkivel távolságtartó voltál!"

"te vagy az, akivel baj van!" - csattant fel végül a fiatalabbik, és ökölbe szorította a kezét.

"Én? Mi a fene köze van ennek hozzám?"

"Olyan feledékeny vagy, ugye? Természetesnek veszed az emberek viselkedését.

Kibaszottul utállak. Sajnálom magam, amiért kedvellek."

A könnyek, amiket eddig visszatartott, abban a pillanatban hullanak, ahogy kilép a osztályteremből, a fiatalabbik feje megpördül.

jaebum végre felfogja, hogy mit mondott a másik, és a szemei kitágulnak a döbbenettől.

 
✧
Csak azt akarom mondani hogy,