𝐒𝐦𝐢𝐥𝐞 | 𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤 ✓

𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙

mert én,
───
 

Jimin telefonja zümmögött a zsebében, és abbahagyta a Jungkookkal folytatott beszélgetést, amikor elővette, és egy sor értesítés hangja egyszerre szólalt meg.

taeshit:SOS FASZOM HALPH KIM TAEHYUNGNAK A SEGÍTSÉGEDRE VAN SZÜKSÉGE

taeshit:PARK JIMIN SMMSNSBB SEGÍTS.

taeshit:JIMINSBSJBSJBSBJDBDJ RIBANC HOL VAGY.

taeshit:JIMINSSJJSN

taeshit:CHIM SIKÍTOK

taeshit:ÉN KMS KDNSKKDNKDNJDKD.

taeshit:TAETAENEK SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE VALAKI HÍVJON ORVOST

jimin:wtf

jimin:nyugodj meg

taeshit:NeM TudOM MeGnYuGtAtni MagAM Ide KeLL JönNÖD AzzonnAL.

taeshit:Húzd ide a SegGed AzT hIszEM hiperVENtilláLOK

"Ki az?" Jungkook a képernyő fölé pillant, és Taehyung nevét látja a képernyő tetején.

„Azt akarja, hogy átmenjek, nem akarsz jönni?" - vonja meg a vállát Jungkook, és Jimin bocsánatot kér, mert együtt kellene hazasétálniuk.

"Semmi baj ,mármint abból ítélve ahogyan üzenget neked,eléggé ki van borulva valami miatt"

"Ó, pontosan tudom miért, csak nem akarom hallani."

"Hogy érted ezt?-"

"Park Jimin! Ó, őt is elhoztad, jó, mert kurvára beszélnem kell veletek" Taehyung felvonszolja mindkettőjüket a szobájába, és leülteti őket az ágyra.

egyikük sem vette észre, hogy egy férfi rejtőzik a fal mögött, egy házzal arrébb.

"szóval mi a helyzet? "Jungkook felhúzza a szemöldökét, és Taehyung mélyen belélegzik - Jimin már befogta a fülét, amire a fiatalabbik pillantást vetett rá - mielőtt sikítana, szó szerint sikít, miközben úgy ugrál, mint aki korai karácsonyi ajándékot kapott.

"Mi a fasz van hyung? "jungkook most már érti, hogy jimin miért takarta el a fülét.

"choi seungcheol randira hívott és nem kapok levegőt és úgy érzem el fogok ájulni de segítségre van szükségem szóval kérlek srácok meg fogok halni készítsétek elő a temetésemet köszi "Taehyung zavartan fröcsögte ki miközben jungkook csak nézett jiminre,a másik egy idéző pillantást vetett rá mert a fiatalabb nem értett meg semmit amit a rózsaszín hajú mondott.

taehyung újra megismételte amit mondott,ezúttal normálisan és összefüggőbben,és jungkook végre megértette és nevetve ledőlt az ágyra.

"Ó, Istenem, egy rossz fiú és egy cukorfalat randizik? Az univerzum megborult" - mondta, amiért egy pofont kapott a rózsaszín hajútól.

"csak légy olyan, amilyen vagy tae, ne borulj ki" Jimin mosolygott rá, és megnyugtatóan megszorította a kezét.

" youngjae?" jackson csettintett az ujjaival a másik arca előtt, és a másik visszapislogott a valóságba, miközben hümmögött. " mi bajod van ma? nem voltál formában" - kérdezte jinyoung, miközben összegyűltek a büfében.

"Igen, ember, jól vagy?" - kérdezte Jaebum, miközben a sült krumpliba harapott.

"Jól" - motyogta a fiú egy idő után, kíváncsi tekinteteket kapva a körülötte állóktól az asztal körül.

Nincs jól.

"jeon jungkook!" jimin felkapta az ecsetjét és egy vékony festékcsíkot festett a másik arcára megtorlásul,mindketten a művészeti részlegben rohangáltak. művészet és történelem óra volt és a fiatalabbik egyszerűen nem tudta magánál tartani a kezét.

aminek az lett a vége,hogy jungkook most már egy ecsettel a kezében üldözte jimin-t a folyosón,mindketten vidáman nevettek,amikor jimin nekiment egy faládának.

felsikoltott és felnézett, látta, hogy Jaebum lefelé bámul rá, mielőtt visszapillantott volna, kiszúrva egy ismerős fekete hajú férfit pár méterre tőle.

"hé bébi "jaebum mosolygott és jimin visszamosolygott, miközben levált és bocsánatot kért, mielőtt egy kar jött fel és átkarolta a derekát, megfordította és elsétált, Jungkookot a szekrényekkel szemben állva hagyva, ökölbe szorított kézzel.

"Mit rajzoltál? "jungkook a narancssárga hajú mögé lépett,hátul egy sámlit fogott,hogy leüljön és megnézze a másik rajzát.

"Egy rózsa.Nem tudtam, mi mást rajzolhatnék"- nevetett szégyenlősen Jimin, és elkezdte sötétvörösre festeni a rajzot, miután körvonalazta.

"Van valami oka, hogy miért rajzoltad ezt?" a fiatalabb közelebb húzódott, lehellete Jimin füléhez csapódott, mire az idősebb megborzongott.

"őszinte válasz?"- harapdálta ajkát jimin,több festéket vett fel és a festményre koncentrált még akkor is,amikor a szíve egyre gyorsabban kezdett verni.

"Igen"

"te"

jimin megfordul,ránéz jungkookra és a fiatalabb nem lát mást, mint az őszinteség és a szeretet áradatát a másik gyönyörű világosbarna szemei körül, mielőtt jimin visszafordul és folytatja a festést,ujjai láthatóan lágyan remegnek.

"Ez gyönyörű"- lihegi ki a fiatalabb,a kezét kinyújtja,hogy megfogja a másikét,-"pont mint te "és Jungkook megnyugtatja a kezét,mielőtt segít neki festeni.

jimin pillangókat érez a gyomrában,repkednek és szárnyalnak és ő is pontosan ugyanezt érzi,de bűntudat gyűlik benne is,mi van jaebummal?

Nem törheti csak úgy össze a másik szívét,kegyetlen és jimin tudja milyen érzés összetörni egy szívet.

Ezért abbahagyja a festést és leteszi az ecsetet, mosolyt erőltetve magára.

"Mi van a rajzoddal? látni akarom" az idősebb felállt és arról volt szó,

hogy megnézi a rajzot, amit Jungkook készített, de a fiatalabb felpattan a helyéről. gyorsabban, mint ő, és elállta az útját.

"Az enyém még nincs kész. talán később megnézhetnéd?"

"Semmi baj, csak meg akarom nézni, hogy mi..."

"Nem. Majd megmutatom, ha kész, oké?" - dadogja Jungkook, és megfogja Jimin vállát, megakadályozva, hogy belepillantson a rajzvászonba.

"aljas" - fújta az idősebb, mielőtt megfordult, és visszasétált a helyére, hogy folytassa a festést, durcás képet vágva az ajkára.

jungkook megrázza a fejét, mielőtt leülne a zsámolyára, és felveszi aceruzát, és folytatja a rajzolást, meghatározza a vonalakat, és kijavítja a rajzot. árnyalatokat, mert tökéletesnek kell lennie, akárcsak az a személy.

a rajznak tökéletesnek kell lennie, ahogy Park Jimin is az.

és Jungkook talán megmutatja, talán nem, majd meglátjuk.

✧
Jobban megbántottalak, mint azt valaha is el tudnám képzelni.