Checkmate // Ketten A Világ Ellen

「 ✦ Felvételi? ✦ 」

↻ ◁ || ▷ ↺
Break My Heart Myself by Bebe Rexha

*

Egy átlagos keddi nap van, július elején. Én éppen az apró falum egyetlen buszmegállójába tartok, hogy be tudjak jutni a közeli városba, ahol történetesen a legjobb barátnőm, Panna lakik. Rég láttuk már egymást, ugyanis érdekes módon valamelyikünknek eddig mindig nyaralása volt a családdal, vagy esetleg egy halaszthatatlan programja. Végül persze a mi időnk is eljött, aminek kifejezetten örülök.

Amint kiértem a megállóhelyre, érkezett is a járatom, pont időben. Felszálltam, leolvastam a bérletem, majd helyet foglaltam és telefonozni kezdtem. Tájékoztattam Pannát, hogy úton vagyok ő pedig azonnal el is kezdett készülődni. Az út nem volt hosszú, úgyhogy egy szempillantás alatt ki is értem a helyi végállomásra, majd pedig mihelyst leléptem a buszról, a barátnőm ugrott a nyakamba. Le kellett hajolnia ahhoz, hogy át tudjon ölelni, amin halkan kuncogtam egyet, de hát nem én vagyok kicsi, hanem ő nőtt túl nagyra!

- Már épp ideje volt. - tette karba maga előtt a kezeit. Ekkor észre vettem az új stílusban levágatott haját és elmosolyodtam.

- Jó a frizurád.

- Köszönöm, de ennél rosszabbul még nem állt mióta meg lett csinálva. - kuncogott, majd mindkét kezét használatba vette, hátha azok segítségével tudni fog igazítani rajta.

- Nem értem miről beszélsz. - vontam vállat a nézelődésem közben. - Tudom, hogy nem vígasztal, de így is jobban áll mint az enyém. Valamiért ma ilyen lapos a hajam.

- Mindig ilyen a hajad. - jelentette ki, amivel egy eljátszott rémületet csalt ki belőlem. Végül nemlegesen megcsóváltam a fejem és rámutattam a velünk szemben lévő kis kivetítőre.

- Az lesz a miénk. - szóltam, majd elkaptam a csuklóját és a járda másik oldalán lévő üres padhoz vezettem. Helyet foglaltunk és azzal a lendülettel előkapott a hátizsákjából egy könyvnek tűnő dolgot, amiről persze elég hamar feltűnt, hogy egy Stray Kids album.

- Ahogyan ígértem. - nyitotta ki. - Muszáj látnod ezeket. Oh és nézd, itt van velünk Felix is! - kezdte el szedegetni a telefonjáról a tokot, ami mögül hamarosan egy photocard kandikált ki. Már-már úgy viselkedett mint egy izgatott kisgyermek amikor extra édességet kap titokban a bátyjától.

Én többnyire csak össze-vissza helyeseltem és bólogattam, mivel ez már nem az én világom. Igen, belátom, régen én is oda voltam értük, de mára már nem izgatnak annyira sajnos. Éppen, amikor már kezdtem unni, beállt a buszunk a helyére, úgyhogy gyorsan össze is dobáltuk az albumot és felszálltunk. Az úton végig beszélgettünk és megpróbáltuk kitalálni, hogy hol tudnánk gyakorolni a táncot amit megtanultunk. A bibi csak az volt, hogy még sosem csináltuk együtt és nagyon privát helyünk sem akad próbálni, hogy más ne lássa amint szerencsétlenkedünk. Végül abban maradtunk, hogy megkérjük a könyvtáros nénit, hogy adja nekünk kölcsön a konferencia termet egy-két órára.

Így is tettünk. Valika néni elég morcos mostanság és sosem szívlelte a gyerekeket, de mégsem kőből van a szive és néhány feltétellel engedett is minket ott próbálni, úgyhogy a táskáinkat ledobtuk a sarokba, a székeket és a nagy asztalt szélre toltuk majd végül a szőnyeget is felgörgettunk, hogy ne zavarjon minket a mozgásban.

Mivel régen ez egy edző terem volt, egy hatalmas tükröt is meg lehetett találni az ajtóval szembeni falon. Hogy lássuk magunkat, azzal szemben helyeszkedtünk el a kezdő pozícióba.

- Te figyelj, Sztella. - szólított meg a nekem jelenleg háttal ülő barátnőm. Kissé felé fordítottam a fejem jelezve, hogy figyelek. - Láttam a minap, hogy néhány kiadónál felvételi van. Szerinted lenne esélyem?