𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•NEGYVENNYOLC•

Sok mindent akartam tőle, de leginkább azt, hogy megismerjem jobban, elmondjon nekem magáról olyan tényeket, amiket csak én tudhatok. Azt akartam, hogy átöleljen, és csak meséljen. Napokon keresztül képes lennék hallgatni őt, hiszen az azt jelenti, hogy legalább velem van. Aztán már azt sem tudtam tagadni, hogy mennyire vonzódtam hozzá testileg. Minden apró érintése égette bőrömet, érezni akartam forró leheletét nyakamon, az ajkaimon, mindenhol. Bár neki is elmondhatnám, azt amit érzek, de néha még én magam sem tudom pontosan mit akarok tőle. Távolságot vagy iszonyatos közelséget.

  Bögrémet a pultra tettem mellém, majd a hűtőhöz léptem. Reggeliznem kell valamit, hiába volt iszonyatos hányingerem, muszáj voltam enni, a gyomrom hangos morgása miatt. A hűtőben lévő élelmiszerek láttán felsóhajtottam. Tej, vaj, párizsi, tejföl, és sajt. Ezek közül lehetett válogatni, persze még akadt egy doboznyi sör is.

  Elfintorodtam az alkohol látványától, mire gyorsan be is csuktam a hűtő ajtaját. A kenyértartó felé pillantottam, remélve, hogy legalább tudok enni egy szelet vajas kenyeret, vagy pirítóst, viszont a kenyértartó üresen állt. Utolsó esély maradt. Gabonapehely. A fenti szekrényhez nyúltam, lábujjhegyre emelkedtem, és benéztem a fehér kis rekeszbe, amibe a gabonapelyheket tároljuk. Üres. Csalódottan vettem kezembe a bögrémet, és kortyoltam bele a teámba. Egy hete volt Nathan és Melody vásárolni, és minden úgy felszívódott, mintha soha nem is lett volna.

-Reggelizel valamit? -a mögülem érkező hangra megugrottam, majd gyorsan hátra fordultam. Asher nézett le rám, kezeit fekete nadrágja zsebében tartotta, fejét kicsit oldalra biccentette. Felsóhajtottam, szemeimet pedig lesütöttem. Miért éreztem kellemetlenül magamat?

-Nincsen sok lehetőség. -mondtam csöndesen, újra felnézve arcára. Ajkait összepréselte, és bólintott kijelentésemre. -Te öltöztettél át az este? -kérdeztem, mialatt elhúztam felsőtestemtől a pólót.

-Igen. -válaszolt. Nagyot nyeltem. Ugyan tudtam, hogy ő lehetett az aki átsegített öltözni, még is zavart, hogy látott fehérneműben, és én nem emlékeztem rá. -De nem néztelek, nem vagyok olyan gyökér. -súgta, majd tett közelebb hozzá egy lépést. Hajamat eltúrta a fülem mögé, elmosolyodott. -Jól érzed magadat? Eléggé oda tetted az estét. -megforgattam szemeimet, kezemet pedig mellkasom előtt összefűztem.

-Csak egy kis fejfájás, ami maradt, meg hányinger.

-Kérsz gyógyszert? -kérdésére bólintottam. Fejével intett, hogy kövessem, és mentem is utána. A szobába mentünk, figyeltem ahogyan az ő oldalán lévő éjjeliszekrény fiókját kihúzta, és kivett belőle néhány gyógyszert. Szemeim megakadtak a fiókban lévő valamilyen tasakon. Összehúztam szemöldökeimet, aztán az ágyra másztam, hogy jobban láthassam a tasak tartalmát. Zöldes barna por volt benne, abból pedig már is tudtam, hogy mi az. Fű. Asher rám emelte sötétbarna szemeit, meglátta, amit néztem, szájára mosoly húzódott. Kezében lévő fehér gyógyszert számhoz emelte, lassan nyitottam szét ajkaimat, és engedtem, hogy nyelvemre helyezze a fájdalomcsillapítót.

Lenyeltem. Szárazon. Az íze keserű volt, mitől még inkább hányingerem lett. Nevetni kezdett, az ágy mellől felvette a ásványvizét, majd  oda adta nekem. Felült elém az ágyra. Kezével támasztotta meg magát, szemeit végig rajtam tartotta, miközben ittam.

-Kérdezhetek valamit? -bólintott. Ajkaimat egy röpke pillanatra összepréseltem, aztán nehezen, de megszólaltam. -Tegnap... ugye, nem történt semmi? -hangom halk volt, kicsit megremegett, mialatt beszéltem. Láttam mennyire értetlenül nézett rám Asher, de szerintem pontosan tudta miről is beszéltem. Fejét oldalra billentette, mi miatt még inkább értetlennek látszott. -Tudod, mi ketten... mármint. -ujjaimat tördeltem miközben beszéltem, és éreztem ahogyan a porcok sajogni kezdtem rövid időn belül.

-Azt kérdezed, hogy szexeltünk-e? -égett az arcom, utáltam magamat. Közelebb hajolt hozzám, egyik kezét csupasz combomra tette, mitől már a lábam is lángolni kezdett. -Nem tenném meg azt, hogy részegen fektetlek meg, Ilaria. -mondta teljes komolysággal az arcán. A mellkasomról hatalmas súly emelkedett fel, már is könyebb volt a lélegzés.

-Köszönöm.

-Ugyan mit? Azt, hogy nem használtalak ki, mikor lett volna rá lehetőségem?

-Igen, azt, Asher. -elvette kezét a lábamról, helyette arcomra simított. -Aggódtam, hogy történt valami, hiszen az utolsó bulin megjártam.

-De már itt vagyok, és haza hoztalak. -elmosolyodtam, olyan furcsa volt őt így hallani beszélni. Semmi csipkelődés, irónia, perverz szavak, vagy harag. Talán eljött az ideje, hogy jobban megnyíljon felém, talán megmutatja azt, hogy ki is ő valójában. Valamiért azonban nehezen tudtam elhinni azt, hogy ő ilyen kedves lenne mindig. Bár nem ellenkezem ezzel sem. -Mellesleg, azért megér egy dícséretet a fehérnemű szetted. -kuncogott fel orra alatt, mire én eltakartam kezemmel a szégyentől piruló arcomat. Kezem mögött én is mosolyogtam, de Asher nem láthatta, csak tovább nevetgélt.

-Azt mondtad nem leskelődtél. -motyogtam tenyerembe szavaimat.

-Egy kicsikét csak. -éreztem ahogyan ujjai a csuklóm köré fonódtak, majd lassan elhúzta kezemet arcomtól. -Remélem egyszer jobban megnézhetem őket. -suttogta. Közelebb hajolt hozzám, ajkát éppen neki érintette az enyémnek. -Legközelebb vöröset vegyél fel. De olyat, ami nem baj, ha szétszakad. -folytatta fél vigyorral a száján, majd mielőtt lehetett volna valamilyen reakcióm, megcsókolt.

Ez az igazi Asher Conley. Én pedig nem panaszkodok.

Ha tetszett ne felejtsd:

Vote / Komment
<3

Ig oldalam: @the_moongirl