Gyalogátkelő

14 2 2
                                    

Michael kitolatott a teherautóból. A fekete kocsi pördült egy száznyolcvanast, azzal nekivágott a kaliforniai tájnak. Maga mögött hagyta a partvonalat, vele a sziporkázó tengert. Forró őszi nap volt. Michael bekapcsolta a légkondicionálást, és szívta magába a napfényt, élvezte a szép időt és a partnere társaságát. Ám hamarosan rátértek a tárgyra.

– Benjamin Romero, 1982-ben sikkasztás- és irathamisításért zárták börtönbe, ám mint kiderült, illegitim volt az ítélet, ezért egy hete szabadlábra helyezték. Nem sokkal utána nyoma veszett...

Michael a szerpentinen tartotta a szemét, miközben figyelmesen hallgatta KITT összefoglalóját minden tudnivalóról, amit Bonnie az adatbankjába táplált a következő üggyel kapcsolatban. Olykor le-le pillantott a kormány fölötti piros kijelzőre vagy jobbkéz felől a fő képernyőre, ahol KITT az emberük és egyéb kapcsolódó személyek arcképét ismertette. Mikor a végére ért, a férfi bólintott.

– Értem, szóval valaki nagyon el akarta tenni láb alól, de nem volt elég alapos, és most hogy eltűnt, ugrik a majom a vízbe. Legjobb lesz, ha a családjánál kezdjük-

– A felesége három éve elhunyt. Jelenleg csak a fia és a szeretője minősíthetők közeli hozzátartozóknak.

– Róluk mit tudunk?

KITT ismét hosszas beszédbe kezdett, kimerítve minden rendelkezésére álló adatot. Michael fejében már állt is össze egy terv. Magyarázta is volna el a társának, amikor hirtelen elhallgatott, és összeszűkült szemmel közelebbhajolt a szélvédőhöz. A mesterséges intelligencia azonnal észrevette a sofőr magatartásán a változást, és keresni kezdte a kiváltó okokat. Az egészségével nem volt baj, az öndiagnosztika szerint pedig az autó minden rendszere hibátlanul üzemel. Tehát valamilyen külső tényező lehet az.

– Te is látod, amit én? – kérdezte Michael egy hitetlenkedő mosollyal. KITT máris a külső szenzorok bejövő adataihoz fordult.

– Igen, Michael. Látom.

Michael hamar a fékre eresztette a lábát. Az autó sebessége lecsökkent. Akadályra bukkantak. A férfi alig győzte kordában tartani a vigyorát. Az úttesten egy sor bóbitás fürj toporgott a repedezett aszfalton. Elől ment a tojó, mögötte fél tucat fióka. Michael megállította a kocsit tisztes távolban, és nem csak ő. A szemközti menetirányon is félrehúzott egy terepjáró, amiből két középkorú nő kiszállt, úgy mutogattak a kis menet irányába.

– Jaj, de kis aranyosak!

KITT kíváncsian vizsgálta a kialakult helyzetet. Épp beazonosította a madár faját, amikor Michael ismét szólt, ezúttal zavarral a hangjában.

– Na, mi lett? Se előre, se hátra?

Valóban, a fürjanyuka megállt az út közepén, és ide-oda forgatta a fejét, mintha számolta volna a kicsinyeit. KITT gyanított valamit. Egy gyors terepfelmérés be is igazolta.

– Egy fióka hátramaradt, ott van még az árokban – közölte Michaellel, majd gondolt egyet, és a hangszintetizátor segítségével a szó szoros értelmében csipogni kezdett, mint ahogyan a tojó fürj szokta hívni a fiókákat. És láss csodát, a hetedik csibe kidugta a fejét a fűből. Viszont az anyja helyett KITT lökhárítójához rohant. Michael nem bírta, elnevette magát.

– Gratulálok Kitt, anya lettél.

KITT csak horkantott, és kikapcsolta a szintetizátort. A kis csibe értetlenül pislogott.

– Nem vagyok az anyád, sipirc!

– Ugyan, Kitt, ha kutyát örökbe tudtál fogadni, akkor egy fürj meg se kottyan – fogta a hasát Michael.

– Nem fogadtam örökbe!

A tojó végre észrevette a kóbor csibét, és KITT példája nyomán maga is rázendített a csipogásra. Meg is lett a várt eredmény. A csibe csatlakozott a családjához, a menet pedig szépen átkocogott az út másik oldalára. Látva, hogy vége a felvonulásnak, a terepjáró tovahajtott.

– Minden jó, ha jó a vége – sóhajtott Michael. Majd ő is visszahelyezkedett a volán mögé, és megindította a kocsit. – Ha valaha megunnád a munkád, Kitt, beállhatsz vadőrnek.

– Hol is tartottunk? – váltott KITT témát.

            – Hol is tartottunk? – váltott KITT témát

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy ember, egy autó, egy páratlan barátságWhere stories live. Discover now