Egy ember, egy autó, egy páratlan barátság

Vigyázz, mit kívánsz!

– ...Istenem, miért nem ölsz már meg...?

Egy milliszekundumra, mintha lekapcsolták volna a lámpát, KITT processzora megbotlott feldolgozás közben. Hiába értett minden egyes szót, nem tudta összerakni a darabokat. Elsőre afféle imának tűnt. Tisztában volt a vallás és a hit fontosságával az emberi lények számára, és bár nem volt szakértője - lévén, hogy számos aspektusa kívül esett a logikán, tehát túlnő egy számítógép képességein - elég imát hallott már a létezése majdnem két éve alatt, hogy feltegye magát a kérdés: mégis miért fordulna bárki az általa hitt transzcendens személyhez egy ilyen szörnyű kéréssel? És hogyhogy Michael?!

Hiába nem érzékelt a közelben semmit, ami veszélyt jelentene a sofőr életére, hiába volt teljes biztonságban, ez az egy mondattöredék elég volt, hogy pattanásig feszüljenek az áramkörei. A fő programja riadót kiáltott. Nem tudta, mitől kell megvédeni, csak azt tudta, hogy nem maradhat tétlen. További adatokra volna szüksége felmérni a szituáció súlyosságát.

– Michael? – kezdte rémülten. Érezni vélte, ahogy a hangrendszerét égetik szét a kimondandó szavak, alig tudta kierőszakolni magából. – Te meg akarsz halni...?

A férfi villámgyorsan felemelte a fejét. Még KITT rémületét is meghaladó kifejezéssel nézett le az autóra. Majd a tág szemeiben megjelent a bűntudat. Akkor talán nem gondolta komolyan? Ugye nem-?

– Jaj, Kitt! – kiáltott Michael rekedten. – Nem úgy értettem!

– Akkor hogyan? – nyugodott meg kicsit KITT, de továbbra is válaszokra volt szüksége. – Miért fohászkodtál az imént halálért?

– Ez csak egy ilyen, izé – kínlódott a férfi, nyilván felfogta, mennyire felkavaró lehetett külső szemlélőként hallani, pláne olyasvalakinek, aki létének vezérlő elve az emberi élet védelme. –, egy szólás-mondás. Amikor az ember ingerült, néha kicsusszan.

– Roppant felelőtlen szóhasználat – mondta KITT félhangon.

– Heh, igazad van – dörzsölte kényelmetlenül Michael a tarkóját. – Jobb is ha nem beszélek ilyeneket.

KITT egyetértésben hallgatott egy ideig. Ám hamarosan ismét leterhelődött a processzora. Michael volt a „szíve" csücske, és rettenetesen rosszulesett hallani a szájából. Mégis ráébresztette valamire, amire eddig még sosem gondolt. Neki feladata védeni az embereket a veszélytől, a haláltól. És amíg külső tényezők okozzák a bajt, addig hatékonyan közbe tud lépni. A bántó kezek, az extrém hőmérséklet, a golyók nem fognak rajta. De a veszélyt vagy akár a halált önmaguknak is okozhatják... Olyankor mitévő lehet? Wilton Knight vajon gondolt erre, amikor megtervezte őt?

– Michael, kérdezhetek valamit? – szólalt meg fennhangon. Michael bólintott, így hát folytatta: – Miért kívánná valaki a saját maga vesztét? Tudtommal ez szembemegy a legalapvetőbb túlélési ösztönnel.

A magas férfi komoran ráncolta össze a homlokát, majd ráereszkedett KITT orrára.

– Tudod, sokan sokféleképpen reagálnak az életben felmerülő problémákra. Van aki jobban viseli, van aki rosszabban. A körülmények gyakran nem igazságosak, és minden szertehull. – Michael elmerengett egy pillanatra. – Akkor kíván ilyet az ember, amikor már olyan összetört, kimerült, reményvesztett, hogy nem lát más utat a menekülésre.

– De miért dobná el valaki az életét, amikor nem bizonyos, hogy utána jobb lesz?

– Pont ezért. Mert nem lehet biztosan tudni, mi vár odaát. Végső elkeseredésben még az ismeretlen sem olyan rémisztő.

KITT megborzadt. Számára igenis rémisztő volt. Gyűlölt a halandóságra gondolni, hogy Michael egyszer nem lesz mellette, hogy egyszer ő maga is megszűnhet lenni, végleg kikapcsolják talán, vagy rosszabb... A központi egysége szinte elutasította a koncepciót. Helyette egy másik gondolat hódított magának teret: most itt van, és amíg így van, feladata van.

– Hogyan lehet megmenteni egy olyan életet, ami nem akarja megmenteni magát? – kérdezte.

Michael egy hosszú, nehezet sóhajtott.

– Akkor nem megmenteni kell – mondta. KITT ellenkezni akart, de Michaelnek nem fogyott még el a mondanivalója. –, hanem esélyt kínálni.

– Esélyt mire?

– Arra, hogy valaki hisz, amikor ő már nem látja értelmét. Hogy nem veszett minden remény. Hogy a szeretetet nem kell kiérdemelje. Mindenkinek kell egy kis segítség kitartani. A hit, remény és szeretet csodákra képesek. Ezek tartanak életben, amikor már semmi más nem.

KITT ezt jól a memóriájába véste. Hatalmas feladat, amit rárótt a földi lét... de meg volt győződve, hogy megéri a végsőkig elmenni akár egyetlen életért is.