Visszaugrunk az időben egy nappal
Költészet napja, vetélkedők.
Hárman voltunk kahootozni, a többiek az osztályokból addig más feladatokat kaptak.
Én is kahootozni voltam, ott másodikok lettünk, négy pontot szereztünk. Visszaértünk az utolsó feladatrai, így besegítettünk (nekünk Petőfiről kellett beszélni).
Nagyba abban a hitben voltunk hogy a hetedik nyer, mert ők tanulják most nagyon ezeket, erre bemondják hogy ők második helyezett.
No. Mi úgy elkezdtünk visítani/sikítani/ordítani, hogy úgy kellett minket lekussoltatni hogy nem kapjuk meg az első helyezettnek járó pizzát ha hangosak vagyunk.
A következő az első mondat, amit mondtunk mikor beértünk az osztályba a pizzákkal:
VAZZE SÍKHÜLYÉK VAGYUNK DE MEGNYERTÜK.
YOU ARE READING
My Silly Adventures With Life
RandomEz a könyv azért keletkezett, mert egy nyomorult vagyok, és nem tudok aludni. Egyébként ez ilyen naplószerűség lesz nekem,elolvassa aki akarja.
