Törin elkerültünk odáig, hogy igazgatóbá azt magyarázta, hogy 20 év múlva már megint másra lesz szükség, nem arra, hogy sugárutakat csináljanak mint III. Napóleon tette a közlekedésnél.
Innen származik a beszélgetés.
Tantóbá: Mire lesz szükség 20 év múlva, Norbi?
Norbi:....Autókra?
Tantóbá: Nem igaz! HELIKOPTEREKKEL FOGUNK KÖZLEKEDNI. Én már félre is raktam rá. Van 12 centem. *büszke magára*
Megjegyzem azon a 12 centen se itt, se átváltva a pénzt valamilyen pénznemre se veszel semmit. Nálunk a sulis büfében csak egy kőkemény, ízetlen és szar rágót kapsz cserébe.
/////////////////////////////////////////////////////////////////
Másik sztori.
Nos, elkezdtünk próbálni a március 15-i fellépésre (khm khm két napunk van rá lol) amit ugye már megírtam, igazgató átjavította, stb.
Helyzet a következő:
Bioszon próbálunk.
Oszifő: Na akkor aki nincs benne, annak szabad foglalkozás.
*megy az idő stb, óra vége van*
*kedves Nati osztálytársunk alszik nyitott szájjal a padon*
Oszifő: Natiiii! Nati. Csaje! Halóóó! Bökje már meg valaki.
*bökdösik, rázogatják, semmi*
*csengetnek, osztálytársam odamegy, és fülébe ordít:
JÓ REGGELT!
Szegény azt se tudta hol van, mi meg még ki is röhögtük xd
YOU ARE READING
My Silly Adventures With Life
RandomEz a könyv azért keletkezett, mert egy nyomorult vagyok, és nem tudok aludni. Egyébként ez ilyen naplószerűség lesz nekem,elolvassa aki akarja.
