Szóval...vagyok én.
A világnézetem az, hogy mindenki egyenlő, és a 'legjobb barátnő' titulust nem akarom senkinek adni mert az olyan, mintha a többi barátomat lealacsonyítanám.
Tehát nekem van az az egypár ember, akik, ha úgy tetszik, olyanok mint egy második család és senkit nem helyezek a másik fölé/alá.
És van a barátnőm, akinek annyi a fontos hogy neki jó legyen és hogy legyen 'legjobb barátnő' titulus.
Nos, ha ezt a kettőt összeadod, kijön egy hisztérikus barátnő, aki érzelmileg próbál zsarolni hogy nevezd a legjobb barátnődnek, és egy rendkívül nagy mértékben magát utáló és magát vádoló én, aki pánikol, mert hát nem ez lesz az első eset hogy szimplán a vilagnézetemmel elcsesztem a kapcsolatom valakivel.
És mivel kedves barátnőm - ha még nevezhetem annak mert nem tudom hogy fog ezek után kezelni - ott volt az eddigi kb egész életemben, most olyan, mintha az életem egyik alappillére omlott volna össze.
Igen.
És el is érkeztünk ahhoz a részhez, amire a cím utal:
Hogyan próbáld ezt feldolgozni.
Tehát nálam best coping mechanism: hagyni, hogy a tesód tusvonalat próbáljon húzni neked(egyébként nagyon is jól) , miközben terápiás jelleggel csesztetitek egymást és elmondjátok életetek problémáit.
A gond nem oldódott meg, de már nem pánikolok annyira.
Szóval para az még van de már gondolkozok hogyan jussak ezen túl.
(mert ha a kemoterápiát túléltem két évesen, ez is menni fog. Reméljük.)
YOU ARE READING
My Silly Adventures With Life
RandomEz a könyv azért keletkezett, mert egy nyomorult vagyok, és nem tudok aludni. Egyébként ez ilyen naplószerűség lesz nekem,elolvassa aki akarja.
