Látkör (Itadori x Fiú!Oc x Sukuna)[Befejezett]

10

Itadori Yuji halálhírére ébredtem.

Mintha tönkre ment volna a világ. Nem hittem el. Gojo-Sensei visszatért az iskolába, de már ő sem tudott a dologgal mit kezdeni.

Ha ő nem tudott, akkor én...

Ez miattam volt. Nem mondtam el Sukunának a jövőt, ezért bosszút állt rajtam.

Kint ültem Megumival és Nobarával a lépcsőkön. Egyikünk se nagyon beszélt.

Ha nem fogadok ígéretet Yujinak és megnézem a jövőjét, akkor ez talán meg sem történt volna.

Felálltam.
– Mondanom kell valamit.

Mostmár semmi nem számított.

– Minden rendben? – kérdezte Megumi.

– Igen – mosolyogtam rá. – Csak mondani szeretnék valamit nektek – ismételtem meg magam.

Szemben álltam a két osztálytársammal.

– Hallgatunk – mondta Nobara.

– Több ezer éves vagyok – kezdtem, majd kihagyás nélkül folytattam. – Hazudtam nektek. Nem Enmei vagyok. A születési nevem Miura. Már mióta az eszemet tudom láttam a jövőt. Ismertem Sukunát, mikor még csak ember volt. Persze akkor még más volt a neve.

– Huh? – néztek rám mind a ketten.

Folytattam.
– Nagyon közeli "barátok" voltunk. Egyik nap megjósoltam neki a halálát, ami utána meg is történt. Időközben megádkoztak más sámánok szerettei, ezért halhatatlan lettem. Azóta próbálom visszahozni az életbe Sukunát magamnak. Egyik nap láttam a jövőben, hogy Yuji megeszi az ujját és Sukuna életre kel. Ezért volt, hogy odaadtam a klubnak. Most, hogy Yuji és vele együtt Sukuna is eltűnt nincs okom tovább itt játszadozni.

Megumi felpattant.
– Enmei, te- – Nem volt ideje végigmondani.

Beléptem az árnyékok közé és otthagytam őket.

· · • • • ✤ • • • · ·

Sok idő eltelt. Hiába jöttek utánam. Hiába keresett maga Gojo Satoru is. Engem, Miurát soha nem találhatott meg egyikük se, mert mindig több lépessel előttük jártam. Ha egy kicsit is közel voltak hozzám azt egyből láttam a jövőben. Így volt a régi időkben is. Mindig így bukkantam fel, majd tűntem el, míg el nem felejtettek, míg a nevem ki nem törlődött a köztudatból.

Közben vérzett a szívem. Nem volt elég, hogy elvesztettem Sukunát, még Yujit is. Miért tette ezt az átkok királya? Azt értettem, hogy meg akart leckéztetni, de így? Saját maga kárán? Bennem volt, hogy talán félreértettem valami, hogy talán elsiettem a dolgokat.

Nem voltam biztos magamban és lépésben, amit megtettem.

Talán pont ezt akarta, hogy leleplezzem magamat. De miért? Ez így senkinek nem volt jó.

A jövőben folyamatosan azt láttam, hogy Gojo Satoru megtalál és megpróbál megölni. Persze nem tudna, de elkapni és bezárni valahova igen. Szerencsére időben léptem minden alkalommal és nem tudott utolérni, elkapni.

Egyik nap viszont valami olyat láttam, ami teljesen összezavart. A látomásomban Gojo Satoru helyett valaki mást láttam magam előtt.

Yuji Itadorit.