Látkör (Itadori x Fiú!Oc x Sukuna)[Befejezett]

5

Az ajtó nyitódott és a két osztálytársam lépett be rajta. Ez elvonta a figyelmemet az átokról és mire visszafodultam az el is tűnt.

– Megtaláltad? – kérdezte a Nobara.

– Uhm... – Visszagondoltam, hogy a jövőben hol intézték el az átkot, majd válaszoltam. – Fent van. Az emeleten.

Mindketten elindultak a lépcsősor felé. Én csak néztem utánuk. Nem volt szükségük rám, így akár meg is várhattam volna őket ott ahol épp álltam.

Sóhajtottam egyet, miközben a kezemet végigsimítottam a hajamban. A szemeim a kijárat felé vándoroltak. Úgy döntöttem kimegyek. Láttam, hogy sikerülni fog nekik. Az én munkám így idebent végetért.

Kiértem az utcára, ahol Megumi és Gojo-Sensei üldögéltek.

– Hát te? – nézett rám az utóbbi.

Széttártam a kezeimet.
– Láttam, hogy menni fog nekik ketten is, így kijöttem.

– Hmm... – gondolkodott el a férfi. – Jó – mondta végül.

Ennyi?
– Szóval, jól csináltam?

– Mit csináltál volna, ha azt látod, hogy nem sikerül nekik?

– Semmit – válaszoltam –, mert akkor maga ugyis bemegy és segít nekik... vagy beküldi Megumit.

Ismét elgondolkodott.

· · • • • ✤ • • • · ·

Éjszaka volt és én a kollégium folyosóján vettem a lépteimet egymás után. A csendben jól hallatszott cipőm kopogása a fapadlón. Megérkeztem Itadori szobája elé. Halkan, finoman kopogtam be rajta, hogy a hangok senki mást ne háborgassanak.

Alig emeltem el a kezemet, már nyílt is az ajtó.

– Enmei – csillantak fel a fiú szemei egy röpke pillanat erejéig.

– Szia – mosolyogtam rá a halk köszönés kíséretében. Megemeltem magam előtt egy film cd-jét. – Filmezünk?

– Persze, de... – A lelkesedése hamar eltűnt. –, de nem holnap megyünk küldetésre?

– Nem holnapután?

Ismét kivirult.
– Uhg... Igazad van!

– Ha már itt tartunk, nem megyünk holnap is el valahova ketten, vagy akár a többiekkel?

Erre a kérdésre nem válaszolt szóban. Arrébb állt az ajtóból.
– Gyere be.

Úgy is tettem. Egyből feltűnt valami, ahogy beléptem.
– Nincs laptopod?

A fejét rázta.
– Nincs...

– Oké, akkor várj visszamegyek a sajátomért.

Tartoztam az ördögnek ezzel az úttal. Visszamentem a laptopomért a szobába, majd ismét Itadorihoz.

Fél óra elteltével már egymás mellett ültünk a gépemmel szemtől-szembe és a Jonh Wick című film első részét néztük.

Illetve néztük volna, de én személy szerint csak a saját szívdobogásomat tudtam hallgatni. Miért volt ilyen erőteljes és hangos?

Remélem ő nem hallotta.

A film mint egy villámcsapás véget is ért.

– Tetszett? – kérdeztem.

– Igen. Van több része is?

Nem gondolkodtam és a fáradtságnak köszönhetően a vállára dőltem.
– Igen – hamar észbe kaptam, amikor kinyitottam a számat és leemeltem a fejemet róla. – Most jött ki a negyedik.

– Moziban megy már akkor?

– Igen.

– Akkor mi lenne, ha ma este megnéznénk még a második és a harmadik részét is, aztán holnap a negyediket a moziban?

Megint a szívem.
– Ez nagyon jól hangzik!

Előre nyúltam a laptophoz, majd kikerestem rajta a második részt és elindítottam.

A film közepe felé éreztem, hogy nehezednek a szemhéjaim. Ismét Itadori vállára került a fejem.
– Remélem nem zavar, hogy párnának használlak.

– Egyáltalán nem.

Valahogy feszülté, talán izzóvá vált a levegő és minden álmosság eltűnt belőlem.
– Elmondhatok egy titkot?

Elhúzódott tőlem, hogy rám tudjon nézni.
– Milyen titkot?

– Megígéred, hogy nem mondod el senkinek?

– Igen.

– Sokat gondolkodtam ezen – vezettem fel a dolgot. – Arra jutottam, hogy meglépem és megkérdezem tőled nem e akarsz velem tartani ebben.

– Miben?

– Nem akarsz elszökni velem innen?

Sziasztok! Bocsi, hogy egy ideig nem volt sok rész, csak a tesókám kórházba került és mindennap bejártam hozzá és nem volt időm, de mostmár visszatértem és igyekszem a részekkel! ♡♡♡