Látkör (Itadori x Fiú!Oc x Sukuna)[Befejezett]

2

Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de nem jött ki rajta hang. Csak bólintani tudtam, majd a zsebemhez kaptam a szabad kezemmel. A másikat még mindig tartotta.

Kivettem belőle a tokot, amit egyből le is ejtettem a földre.

– Hú, baszki – csúszott ki a számon. Gojo arcára néztem. – Öhm, én most – A tokra mutattam. – felveszem, jó?

– És még mi vagyunk a retardáltak? – vágott oda nekem Megumi.

Fa arccal néztem rá.
– Erre most válaszoljak?

Gojo szólalt ismét fel.
– Ééés letelt a fél perc!

– Oké, oké...! – kiáltottam el magam, majd leguggoltam a tokért. – Itt van! – mutattam fel neki, ahogy már a kezemben volt. – Ebben benne van a bizonyíték!

Megfogtam és kinyitottam a tartót. Ebben voltak az irataim. Kiválasztottam a kártyát, amit kerestem, majd odanyújtottam neki.

Elfogadta tőlem.
– Egy személyi? – Hangosan olvasta fel róla a nevet. – Nakamura Enmei.

– Látjátok? Enmei vagyok, nem pedig Miura! – Ismét matatni kezdtem a tartóban. – És itt van a – odanyújtottam egy új kártyát – a diákom is.

Végre elengedett. Bár, ezen a ponton futni is kár lett volna, hisz látták a címemet.

Gojo kérdezett.
– Miért voltál itt? A diákon látom, hogy nem is ide jársz.

– Idehívtak.

– Éjszaka?

Sóhajtottam egyet.
– Oké, ez furcsa lesz, de én egy amolyan – vakartam a tarkómat – jós vagyok...?

– Jós? – nézett rám furán Megumi.

– Igen, azt akarták, hogy jósoljak nekik. – Ez nem a teljes igazság volt, de nekik erről nem kellett tudniuk. – Mi lesz vele? – néztem Itadorira.

Gojo a fejét rázta.
– Miért nem mondod meg te?

Nem hisz nekem vagy mi?

– Ahhoz meg kell érintenem – mondtam.

– Csináld csak.

Itadori mellé léptem. Gojo minden mozdulatomat figyelte. Eskü, a legkisebb izom rángást is. A földön fekvő fiú hátára tettem a kezem. Egy pillanat elég volt.

– A nagyapja meg fog halni – egyensedtem fel. Csak ennyit láttam.

– Ennyi? – vont kérdőre Megumi.

Most meg mire fel volt ilyen velem? Ennyire bedurcizott, mert le retardáltoztam?

– Hát, jó! – fakadtam ki. – Ha többet akarsz, akkor megkapod! – Visszatettem Itadori hátára a kezemet, de nem őt láttam, hanem

Sukunát

És engem!

Egy olyan beszélgetést folytattunk, ami nagyon, NAGYON nem tetszett!!

Nagy lendülettel tápászkodtam fel. Gojo felé nyújtottam a kezemet. Már az elejétől kezdve tudtam, hogy ez az egész bajos lesz.

– Azokat kérem vissza. El akarok menni innen – jelentettem ki.

Valami átfutott a szemeiben.
– Csak nem láttál valami nyugtalanítót?

– A kártyákat – immár követeltem.

– Hát, jó – adta kezembe őket. – Akkor majd később – köszönt el.

Elindultam és közben reagáltam arra, amit mondott.
– Inkább soha többet.