Látkör (Itadori x Fiú!Oc x Sukuna)[Befejezett]

4

Eltelt azóta az eset óta egy hét. Részletesen el kellett mesélnem az igazgatónak és Gojo-Senseinek a történeteket. Úgy tűnt hittek nekem. Talán csak úgy tettek. Amikor rákérdeztem, hogy tudnak-e ilyen átokról, mint amilyen megtámadott egy nem-et kaptam válaszul.

A suli összességében tetszett. A szobám kényelmes volt. Itadori és Megumi szobája mellett. Nem sokat beszéltem velük azóta. Senkivel sem. Sok időt töltöttem egyedül, de az emberek megértőek voltak a történtek miatt. Gojo-Sensei se jött a szokásos megöllek témájával...

Egyik este nem tudtam aludni. Úgy döntöttem, hogy kellemes a levegő ilyenkor, így kimentem a hatalmas udvarra kicsit. Mászkálgattam benne ki tudja mennyi ideig, majd leültem valahová valamilyen lépcsőre.

Elvarázsolt a csillagos ég látványa. Imádtam benne, hogy szinte mindig ugyaolyan volt. Múlt, jelen, jövő... mindig.

Léptek hangja zökkentett ki. Lenéztem az égről és Itadorit láttam.

Egy pillanatra lefagyott, amikor találkozott a tekintetünk.
– Bocsi, nem tudtam, hogy van itt valaki.

A fejem ráztam.
– Dehogy, nem baj. Nem tudtam, hogy ide szoktál járni.

– Nem is... csak pont most.

Nem bírtam visszatartani a halvány mosolyt az arcomról.
– Mint jós, azt kell mondanom erre, hogy nincsenek véletlenek. – Magam mellé a lépcsőre mutattam – leülsz?

– Ha nem zavarok – mondta, de már le is ült.

– Mi van veled? – csúszott ki a számon.

– Velem? – Talán nem értette teljesen a kérdést.

– Mármint, hogy vagy? Hogy viseled ezt az egészet? – Nem néztem rá csak magam elé meredtem.

– Megvagyok.

– Biztos?

– Igazából, van egy dolog, amiről már beszélni akartam veled.

Ránéztem. Ő már felém volt fordulva.
– Miről?

– Bocsánatot akarok kérni tőled.

– Tőlem? – A hangsúlyomból nem lehetett nem kivenni a meglepettséget.

– Ha nem eszem meg Sukuna ujját, akkor nem hozz téged ilyen helyzetbe. Miattam kényszerültél ide, pedig tudom, hogy nem akarod ezt az egészet.

Feltartottam neki az egyik kezemet.
– Na, ácsi! – szóltam rá határozottan. – Te kérsz bocsánatot tőlem? Hisz én adtam a klubnak az ujjat! Miattam tartunk ott, ahol tartunk!

– Szerintem nem te vagy a hibás, hanem...

Félbeszakítottam.
– Be se fejezd. Verd ki ezt a hülyeséget a fejedből. Előbb utóbb utolért volna ez a világ, higgy nekem. Én már csak tudom. Elvégre egy látó vagyok. – Hallottam, ahogy vesz egy mély levegőt. Úgy döntöttem folytatom és elterelem a témát valamivel. – Ha már itt tartunk. Szeretnéd, hogy megnézzem a jövőd?

– Én... nem igazán.

– Nem? – Nem fogok hazudni. Ez a válasz kicsit elszomorított.

– Inkább nem akarom tudni.

– Félsz tőle – állapítottam meg. A szemeiből láttam, hogy igazam van. – Néha én is így vagyok vele.

– Úgy érzem jobb lenne nem tudnom róla. Az is lehet, hogy nem az én jövőmeg látnád.

– Hanem Sukunáét?

Bólintott.
– Szerinted nem?

Erre még nem is gondoltam.
– Végülis... lehet, hisz egy testben vagytok.