Látkör (Itadori x Fiú!Oc x Sukuna)[Befejezett]

7

– Csókolj meg – mondtam, majd azonnal megbántam, de már nem volt visszaút.

Itadori arcáról nem tudtam leolvasni mit gondolt. Csak nézett rám. Tekintete vándorolgatott az arcomon.

Majd közelebb hajolt.

Az ajkaink összeértek. Az elején mind a ketten finomkodtunk a másikkal, mintha porcelánból lennénk, majd átment az egész egy szenvedélyes csatába.

Egyikünk se tudta mi megy közben a külvilágban, hogy látnak e mások, hogy hol tart a film. Semmi nem érdekelt minket, csak is a másik.

Volt egy pillanat, amikor elhajoltunk egymástól. Akkor azt hittem vége van, de tévedtem, mert a következő pillanatban ismét folytatódott.

Felkapcsoltak a fények. Vége lett a filmnek. Csak ekkor hagytuk abba. Mintha visszatértünk volna egy álomból a valóságba. Egyikünk sem állt fel a székéből. Csak meredtünk magunk elé.

– Még mindig nem tudom – hazudtam. Arra akartam célozni vele, hogy még nem sikerült eldöntenem, hogy kiket szeretek. Pedig már nagyon is jól tudtam ki tetszik.

– Tudod – kezdte –, ha még szeretnél próbálkozni, akkor én... segítek.

A melegség elöntötte az arcomat.
– O-oké.

Itadori lassan felállt.
– Mennünk kellene.

Úgy döntöttünk, hogy mára ennyi elég volt. Jókedvel indultunk vissza a suliba. Egyikünk se beszélt többet a moziban történtekről.

Nem is vettem észre, hogy hamar elment a nap. Az úton tűnt csak fel, hogy már sötétedett. Az egyik kisutcában jártunk és videójátékokról beszélgettünk, amikor egy fehér ruhás nő kilépett elénk.

Megálltunk.
– Öhm... – néztem az illetőre. – Segíthetünk?

A nő arcát kitakarta a haja.
– Mi... – Furcsa hangokat kezdett el kiadni magából.

– Enmei – szólt Itadori. – Ez a nő...

– U... – folytatta a próbálkozást az idegen.

– Szerinted ő egy...? – Nem fejeztem be a kérdést. Feszülten figyeltem.

– Azt hiszem igen – mondta Itadori.

– Ra... – A nő tovább "beszélt".

Megfogtam Itadori kezét. Ment le a nap, így televolt minden árnyékokkal. Csak be kellett lépnem egybe. Igaz, nem tudtam még mindig rendesen irányítani a képességem és soha nem próbáltam még mást magammal rántani, de... meg kellett próbálnom.

Léptem egyet, mire beindultak az események. A képességemet nem sikerült bekapcsolnom, így ottmaradtunk a nőnek tűnő átokkal, aki azon nyomban nekünk támadt.

Elképzeltem a kezemben a kardot, mire az szerencsére meg is jelent. Suhintottam egyet a közeledő átok irányában, de az kitért. Itadori is támadásba lendült. Megfogta és lesből megütötte az átkot, ami így hátrébb repült. Lábai súrolódtak a talajon.

– Miura... – Végre megértettem mit próbált kimondani. Ez ugyanaz az átok volt, mint ami otthon megtámadott.

– Ez engem akar! – jelentettem ki. – Azt hiszi Miura vagyok!

– Nekünk kell elbánni vele – mondta Itadori. – Senki nem fog a segítségünkre jönni.

– Igazad van. Akkor...? – Duó?

– Akkor te jobb, én bal.

Bólintottam, majd megindultam. Az átok jobb oldalról érkező támadásom láttán hatalmas karmokat növesztett és úgy védekezett.

Hátra taszított. Itadorin volt a sor. Kivédte a felé suhintó karmokat, majd adott egy jó nagy maflást az átoknak.

– Ez az! – Jött ki belőlem az izgatotság hatására.

Az átok nekirepült egy kőből épült falnak, ami berepedt ettől. Kellett egy kis idő neki, hogy összeszedje magát, de mi ezt természetesen nem adtuk meg. A kezemben lévő karddal nekirontottam és több mély vágást is ejtettem rajta.

– Szólnunk kellene valakinek? – kérdeztem a társamat.

– Nem tudom, de egyenlőre... – Az átok regenerálódott.

Itadori kezén kirajzolódott, majd rendesen elő is jött egy száj.
– Akarjátok, hogy megöljem? – kérdezte Sukuna.

Mind a ketten le voltunk döbbenve ettől. Miért akar az átkok királya hirtelen segíteni nekünk?

– Szó sem lehet róla! – jelentettem ki egyből.

– Nézd meg a jövőt, ha nem hiszel nekem – mondta.

Ez nem is rossz ötlet...

Aktiváltam a képességem.

Sukuna segítene?

Ekkor magamat láttam, ahogy a rúnákkal beborított testű Sukuna nekinyom a falnak, majd...

– Nem segíthetsz! – kiabáltam.

Sukuna nevetett.

– Mit láttál? – kérdezte gyermeki kíváncsisággal Itadori.

– Hazudik! – válaszoltam neki nem túl őszintén. – Vond el az átok figyelmét. – Ezzel beléptem egy árnyékba.

Szerencsére most sikerült.

Itadori nekitámadt az átoknak. Összecsaptak. Míg annak teljes figyelme az őt támadó fiún volt én kiléptem egy árnyékból mögüle, majd belevágtam a kardomat.

Ezzel kiűztük a lényt ebből a világból.

– Ez nem volt valami erős – dobtam bele a kardomat az árnyékokba.

– Csak jó volt a terved és a csapatmunkánk.

– Gondolod?

– Igen.

Remélem tetszett a rész! Köszi, ha vote-olsz! ♡