Ragyogó napfény

22. fejezet

Reggel olyan korán kellett kelnem, hogy amikor kinéztem az ablakomon, még korom sötét volt. Hazaérkezés! Végre! Ma megyünk haza... Atlantába. Nagyon fura volt azt mondani, hogy ,,Haza, Atlantába", de már ott van az otthonunk.
Szétnéztem a szobámban, nehogy valami itt maradjon, aztán megálltam egyhelyben, és az üres szobám falát bámultam. Hihetetlen volt, hogy ott kellett hagynom a helyet, ahol felnőttem.
   Ezúttal kocsival mentünk Atlantába, mivel már véglegesen elhagytuk Bostont.
Az út unalmasan telt. Jayla ritkán írt csak, és Jack sem volt elérhető. Út közben az járt a fejemben, hogy kéne egy háziállat, mondjuk egy tengerimalac aranyos lenne, vagy egy cica. Útközben Girl in red üvöltött a fülhallgatómon keresztül a fülembe.
   Este nyolc volt, mire Atlantába érkeztünk, és meg volt beszélve Jaylával, hogy összefutunk az egyik parkban. Hosszas séta után oda is találtam a megbeszélt helyre, ahol már Jayla ott várt.
– Végre, itt vagy! El sem hiszem, már nagyon hiányoztál.
– Rossz volt nélküled Bostonban. Hiányoztál, szerelmem - ez után a mondat után Jayla közelebb lépett, és puha ajkait az én ajkaimhoz nyomta, aztán gyengéden megcsókolta a szám.
– Tetszett?
– Igen, megismételhetnénk?
– Nem is tudom... – tette odébb hajam, amit a lágy szél előre fújt. – Lehet, de csak, ha lerajzolhatlak – állt elő az ajánlattal Jayla.
– Le szeretnél rajzolni? Ez aranyos.
– Akkor tényleg lerajzolhatlak? Ez az!
– Olyan ari vagy. Nekem most mennem kell, mert már későre jár, és elég fáradt is vagyok.
– Oké, haza kísérlek, ha nem bánod.
– Menj nyugodtan, még nincs annyira sötét. De előtte...
– És ha én haza akarlak kísérni? – Vágott szavamba Jayla.
– Akkor indúlhatunk. Holnap lesz időd találkozni?
– Igen, és nem bánod, ha holnap lerajzollak? Tudom, kép alapján is lehet, de én élőben szeretnélek lerajzolni, de persze, ha neked is okés. Eljöhetnél nálunk, majd érted megyek kocsival. Van kedved?
– Igen, jól hangzik. De elfelejtettél valamit.
– Mit? – Érdeklődött Jayla.
– A csókot. Hol van?
– Itt – megcsókolt.
– Epres ajakápolót használsz?
– Igen, de már sajnos ideértünk a házatokhoz, szóval... – Ölelt meg – Szia, jó éjszakát! Ja, és álmodj velem, puszi!
– Szia, szeretlek, jó éjt, szép álmokat!
- Én is szeretlek, holnap találkozunk – mondta Jayla.
   Nagyon jó napom volt, ezért vidáman léptem be a házunkba, ahol síri csend volt, mindenki a szobájában aludt már.