38.rész

116 4 0
                                    

-Remek volt Mia! Most akkor ugyan ezt, oké?-kérdezte Ectoplasm klónja.

-Nem kell megtámadni, egyedül is menni fog!-mondtam határozottan.

Fellebegve a botommal használtam levegőt és összepróbáltam vegyíteni a tüzemmel, ami eredménye megváltozott a külsőm. A hajam most rövidebb volt, sokkal, a botom és a ruhám ugyan úgy megváltozott.

-Támadj.-jelent meg mellette kettő újabb klón.

Közeledni kezdtek felém, mire botomat felemelve egy vihart csináltam felettük.

-Villám: Istenek haragja!-kiáltottam fel.

A klónok szenvedtek a támadásomnak majd eltűntek. Kicsit homályosodott a látásom de megrázva fejemet újra láttam rendesen, mire az előttem lévő klón eltűnt.

-Mia! Kimerültél, állj le!-szólt szigorúan Aizawa.

-De nem akarom! Én még bírom!-dühösen lebegtem lefele visszakapva igazi alakomat.

-Mára elég volt, majd holnap folytatod! Már így is sok képességet tudsz használni, elég most ez a kettő.-sóhajtott végére nyugodtan.

-Ahj! Rendben.-forgattam meg szememet majd ültem le a földre távol mindenkitől.

Gondolkodni kezdtem hogy mit tudok egyedül csinálni, amikor megjelent All might mellettem.

-Mert itt vagyok én!-izmosodott meg.

-Mit keres itt? Nem pihennie kéne?!-akadtam ki.

-Pihennem kéne de...-soványodott meg.-... nem akartam kihagyni amikor végső technikát fejlesztetek ki.-nézett egyenesen Midoriya felé majd rám.-Te nem csinálod?

-Csinálnám, ha Aizawa nem parancsolta meg volna nekem hogy pihenjek. Azt mondta túl erőltettem magamat, pedig tudtam a talpamon állni!-morogtam a végét.

-Eddig mennyi sikerült?

-Maradjunk annyiban hogy ha elengedem a fantáziámat, akkor végtelen!-mosolyodtam el.- Nem gondoltam bele, de nem csak négy képességem van, hanem nyolc!-mondtam vállat vonva.

-A-az rengeteg! Nem is csodálkozom hogy pihenni küldött Aizawa!-lepődéstől nyíltak tágra szemei.

-Igazából tényleg nincs semmi bajom, csak aggódnak értem.-hervadt le mosolyom.-Ha nem bíznak bennem akkor nagyon figyelmesek rám.

-Miért ne bíznánk meg benned?

-Igazából majdnem meghaltam egy hülye gyulladás miatt, és még elakartak rabolni!-nevettem fel halkan.-...nem mondtam semmit, még is tudtam. Nem fogja megérteni senki se hogy ezt nem tudhatja meg senki csak én.

-Ha így mondod, én hiszek benned, Mia-lányom!-mosolyodott el.-Az embereknek vannak titkai, amit tényleg nem mondhatnak el. Mint példának One for all története.-suttogta végét.-Nem akarjuk hogy más megtudja mert akkor nagy problémák jelentkeznének. Lehet hogy másnak fáj hogy nem mondod  el nekik hogy mit rejtegetsz elölük, de idővel meg fogják érteni.

Itt egész végig Katsukit néztem aki éppen kiabál még egy klónért. Tekintetem el lágyúlt, nem tudtam eldönteni hogy sírjak vagy nevessek.

-Na és...-vett egy nagy levegőt majd elém állt így nem láttam Katsukit.-Elmondtad neki?

-Nos hát, ez bonyolult lenne magának.-néztem oldalra.-A lényeg hogy már ismertük egymást, anyám nem volt önmaga és elvette az emlékeimet Katsukiról, és most azt hiszem haragszik rám, mert nem emlékeztem rá, vagy pontosan nem is tudom miért kerül engem.-daráltam le.

Mindvégig! Bakugou x OCWhere stories live. Discover now