Mindvégig! Bakugou x OC

4.rész

A táskámat leraktam az 1. oszlop 3. sorában lévő pad mellé majd kivéve tesi ruhámat mentem volna ki, de nekimentem valakinek. Majdnem hátraestem de a szelem segítségével megtámaszkodtam és visszaérkeztem a talajra. Dühösen nézek előre hogy ugyan melyik baromnak mentem neki. Tekintetem azonnal megváltozott amint felnéztem arcára, szeme vörös volt mint a vér és szőke tüskés haja a sünire juttatta eszembe. Arckifejezése kicsit se volt nyugodt, inkább idegesnek látszott.

-Menj az utamból liba!-lökött arrébb.

-Hogy, tessék?!-hangom nyugodt volt de olyan ideges voltam mint még soha.

-Jól hallottad liba, menj arrébb!-fordult vissza felém.

-Szerintem meg fogd be a pofádat süni és kérjél bocsánatot hogy nekem jöttél!-tettem kezemet derekamra.

-Minek hívtál?-jött felém idegesen.

-Talán zsíros a füled és nem értetted jól, SÜNI!-emeltem ki az újonnan érkezett nevét.

-Na megállj csak te-

Ugort volna nekem de egy vörös hajú srác lefogta.

-Nyugodj meg Bakubro, biztos nem úgy értette.-nevetett kínosan.

-De tisztán úgy értettem!-kezdtem én is neki menni, de engem meg Mina fogott le.

-Nyugi! Csak vicces akart lenni.

-Én halál komolyan mondtam!-kiabált szöszi.

-Nem kérdezett senki!-rángatóztam hogy szabaduljak ki.

-Ahogyan téged se!-morogta orra alatt miközben még egy fiú érkezett vöri segítségére.

-Elég legyen!

Állt meg mindenki egyhelyben, mintha megállították volna az időt.

-Bakugo és Mia, ne húzzátok ki a gyufát nálam!-kiabált le minket Aizawa.

,,Ez még mindig itt van? De most nagyon felidegesítettem szóval inkább abba hagyom ezt a játékot.,,

-Bocsánat.-mondtam morogva halkan.

-Nem hallom, egyszerre!-tette egyik fülére kezét.

-Bocsánat!-mondtuk kórusban sünivel.

-Öltözzetek és gyertek ki a pályára.-indult ki a teremből.

Újra tudtunk mozogni mire a többiek is elengedtek minket és mentek a dolgukra. Én még megajándékoztam a szöszit egy szúrós nézéssel amit ő is viszonzott.

-Gyere, menjünk!-fogta meg Mina a kezem és rángatott az öltöző felé.

-Nem hiszem el, egy ilyen bunkó gyökérből hős biztos nem lesz.-morogtam dühömben.

-Hát ja, Kirishima sokkal férfiasabb ennél a tuskónál.

-Ki az a Kirishima?-néztem rá kérdően.

-Az a vöröshajú aki lefogta az általad nevezett ''Sünit''.

Oda is értünk az öltözőkhöz, megállás nélkül beszélgettünk és beszéltük hogy mi a képességünk és hogy miért is vagyunk itt. Én nyilván azt mondtam hogy hős szeretnék lenni, de mást nem mondtam. Kiderült hogy ez a Mina nem is olyan rossz lány, az öltözőben a többiekkel is megismerkedtem akik aranyosak voltak. ,,Tényleg igaza volt Aizawának, már az első napon befogadtak, olyan jól esik.,, Ültem egyhelyben és könnyeztem be mosolyogva.

-Heh?! Mi a baj Mia?!-kérdezték aggódva.

-Csak boldog vagyok hogy befogadtatok. Tudjátok, én nekem álltalánosban egy fiú barátom volt de vele se beszéltem komoly dolgokról.