Mindvégig! Bakugou x OC

6.rész

Éles fájdalomra keltem fel, mire rohantam a fürdőbe gyorsan önteni rá hideg vizet majd ment rá a kötés. Ha már a  fürdőszobában vagyok, megmostam fogamat utána nyúltam a fésűhöz és megkeféltem kócos hajamat. Egyenruhámat felvettem mentem le a konyhába. Rá se nézve az órára nyugodt szívvel csaptam hangzavart a konyhában.

-Mi az? Már 7 óra van, vagy mint csinálsz a konyhában?-jött le az emeletről Hawks két ásítás között.

-Nem tudom hogy hány óra, de én éhes vagyok.

-Hajnali 5 van, és te iskola ruhádban csinálsz reggelit.

-Még csak ennyi van?-nyíltak tágra szemeim.

-Mi keltett fel téged?-ült le a pult mögé.

-Nos, igazából baromira fájt a kezem, gyorsan rohantam a fürdőbe újra kötni és hát ha már felkeltem akkor miért is ne készülődjek.-vontam meg vállamat.

-Mutasd.-tartotta ki kezét.

Odaadtam a sérült karom mire hozzáért könnybe lábadt a szemem fájdalomtól.

-Ez bizony fájt!-szisszenek fel.

-Pedig éppen hogy csak hozzáértem.-vette el kezét onnan.-Akarsz róla beszélni?-utalt Toyára.

-Ma még hallani se szeretném a nevét.

Váltott gyors témát és beszélgettünk az első napomról. Elmeséltem hogy van ez a Bakugou és majdnem összeverekedtünk. Végig sejtelmes mosollyal hallgatott és nem vágott a szavamba.

-Mi ez a mosoly?

-Ja, semmi!-mutatta fel kezét.

-Na ja, amikor Shinsoról beszéltem ugyan ilyen vigyort vágtál.-forgattam meg szememet.

-De ott is alakult valami! Mi van ha Bakugou gyerek cukkol téged mint régen Shinso?-vonogatta szemöldökét.

-Na szerintem ezt most hagyd abba vagy azzal a lendülettel letépem a szemöldöködet.-csaptam a pultra kicsit ingerülten.

-Jól van, csak szivatlak.-sóhajtott majd visszahúzta kezét.

-Lassan 7:20, ezt az időt is gyorsan elbeszéltük.-álltam fel majd mentem szobámba a táskámért.

Lassan sétálva elbúcsúztam Hawkstól is, de hirtelen megcsapott a hiányérzetem. Homlokomra csaptam amikor kiértem.

-J-jó reggelt Shoto!-vakartam meg tarkómat.

-Itt állok már mióta! És el se olvastad mit írtam neked.-jött elém.- Tegnapi miatt, igaz?

-...Igen.-sóhajtottam szomorúan.

-Gondolom nem akarsz róla beszélni, inkább menjünk.-indult el meg se várva engem.

-Várjál már meg!-rohantam utána egy kicsit elbambulva.

Az út néma csendben telt de kellemesen. Shoto tudja hogy reggeli kómám miatt nem nagyon tudok válaszolni a kérdéseire.

-Nem értem miért kell ilyen korán bent lenni!-nyújtózkodtam egy jót.

-Mindent iskolában 7:45re kell beérni.-mondta szűkszavúan.

-De hogy minek, arra soha nem kapunk választ.

Ennyi is volt a beszélgetésünk mert megérkeztünk. Shoto a terembe előre engedett majd becsukta az ajtót.

-Ohayoh~!-ásítotzzam el a végét.

-Reggelt Mia!-ölelt át Mina.

-Hogy aludtunk?-viszonoztam ölelését, miközben húztam le a ruhámnak az ujját, véletlenül se vegyék észre a sebemet.