Mindvégig! Bakugou x OC

32.rész

Ébresztőm hülye hangjára keltem fel. Unottan felültem magam elé nézve egy kis időre. Megütögettem magam mellett a helyet, keresve telefonomat hogy leállítsam az ébresztőt, ami sikerült is egy kis szenvedéssel. Nagyon rosszul éreztem magamat, ami aznap történt, plusz még lázasnak is érzem magamat. Nem törődve fájdalmaimmal álltam fel és bekecmeregtem a fürdőbe ápolni magamat. 

"-Nem akarok többé a barátod lenni!"

,,Tudtam.,,

Idegembe beleütöttem egy csempébe mire az darabokra tört és a kezemből a vér folyni kezdett.

-Tudtam hogy ez lesz.-motyogtam.

Gyorsan feltakarítottam és bekötöztem a kezemet, indultam le vizet vinni magamnak. Apám nem tudom merre van, de nem is nagyon érdekel senki, csak ő, hogy tönkretette az életemet.

"-Miért tartod vissza?"

Hirtelen jött fejfájástól elejtettem a palack vizet, préselem össze fejemet mire egyre jobban fáj.

"-Teljesen kihasználnak téged! Csak egy rongy vagy, akit fel lehet használni de hamar ki lehet dobni."

-A rongyra is lehet számítani!-nyöszörögtem mire abba maradt fájdalmam.

Határozottan kinyitottam az ajtót mire szembe találtam magamat egy ilyet Shotoval.

-Jó reggelt.-mondta sokkolóva, mert nem számított arra hogy így kinyitom az ajtót, vagy nem tudom miért néz így.

-Jobbat.-morogtam magamba.-Nekem még fent van a ruhás táskám, azért még fel szeretnék menni.

-J-jó, de várj. Nem érzel valami szokatlant?

-Miért kérdezed?-nevettem fel.

-Ezért!-mutatta elém a telefonját.

Telefonból visszapillantottam magamat ahol az arcomon ott volt a szimbólum és a szemeim is feketék voltak.

-Minden rendben?-kérdezte aggódva.

,,Akkor a hang az, Goro képessége volt. Nem értem mi folyik itt!,,

-Mia!-legyezte előttem kezét Shoto.

Megráztam fejemet mire észrevettem hogy Shoto lehajolt egy magasságba velem szembe.

-Valami történt?

-N-nem! Semmi baj nem történt!-nevettem kínosan.

-Tegnap Bakugo valamiért ideges volt, Kiri is mondott neki valamit, rólad beszéltek.

Tekintetem azonnal elködösödött amit Shoto észrevett.

-Megvárlak lent.-csukta be maga után az ajtót.

Egy darabig csak kifejezéstelenül bámultam a semmit, néha pislogtam hogy ne bőgjem el magam. Megráztam fejemet majd indultam fel a táskámért. Kiérve elkapott megint a sírás de erős voltam, remegve próbáltam bezárni az ajtót de kiesett a kulcs a kezemből.

-Mia?

Leguggoltam hogy megfogjam a kulcsot de megálltam, átöleltem a térdem és halkan zokogni kezdtem.

-Oi, mi történt?-térdelt le mellém miközben simogatta a hátamat.

-Nem tudom. Megutált.-fútram fejemet egyre mélyebbre.

-Kicsoda?

-Bakugo! Tegnap odajött hozzám és közölte velem hogy legyen ennek vége. Gondolom megutált amiért vele vagyok, azt hiszi meggyengült, pedig nem, napról napra erősebb lesz. Annyira egy idióta Shoto!-néztem fel rá.