Another Dimension

Valentine feltámadása

- Siess, Alec, elveszítjük! - kiabált hátra a parabataim, Jace miközben a portál, amin Valentine átugrott, szinte teljesen bezárult.

Na de mégis hogyan került ide Valentine?

2 nappal korábban

- Kaptunk egy vészhívást - jelentettem ki, miközben megjelent mögöttem Jace és Izzy

-Milyen vészhívás? - érdeklődött a kishúgom, Izzy

- Példátlan erősségű démoni aktivitást észleltek New York keleti részén, egy raktár közelében. Szerelkezzetek fel, valószínűleg sokan lesznek.

-Nagyon komoly lehet a probléma, ha a nagyságos Inkvizítor úr is csatlakozik hozzánk - mondta Jace egy kötekedő mosoly kíséretében.

- Jace, ez komoly. Teljes felkészültséget várok tőletek - mondtam összehúzott szemöldökkel

- Ne aggódj Alec, nem lesz semmi baj. Elintézzük, mint a régi szép időkben, aztán mehetsz is haza a családodhoz - mondta Izzy, a szokásos, vébjegyes mosolya kíséretében.

-Mi van ma, hogy mindketten az én vérem szívjátok? - kérdeztem tőlük elégedetlenül, miközben a nyilaimat ellenőriztem.

-Ne vedd magadra - kezdett bele Izzy - Csak mostanában nagyon ritkán látunk téged, nagy testvér - Teszi a vállamra Izzy a kezét

-Sajnálom, mostanában nagyon el voltam havazva.... - kezdtem volna bele a mentegetőzésbe, de Izzy levágott

-Tudjuk, hogy nagyon sok dolgod van, Alec. Látjuk, hogy mennyire fáradt vagy és csak azt akarjuk mondani, hogy...

-Hogy nem szeretném a parabataim egy félreeső sikátorban megtalálni, mert összesett az alváshiánytól. - vágta el Jace Izzyt

-Jace! - szidta Izzy a kissé erős megfogalmazásáért

-Nyugi Izzy. Értem, hogy Jace mire akar kilyukadni. De most fontosabb dolgunk is van ennél

-De a küldetés után beszélnünk kell erről. Nincs kifogás, Alec - nézett rám Isabelle rendíthetetlenül

-Jó, jó. Csak légyszíves ne nézz így rám. Ki ráz tőle a hideg - mondtam, majd miután fellaptam a fegyvereimet elindultunk a kijárathoz.

Pár perccel később már a démon tevékenységektől nyüzsgő épület előtt álltunk. Megkerestük a raktár bejáratát, majd lassan, körültekintően megindultunk befelé.

Elsőre minden normálisnak tűnt: dobozok egymásra pakolva, bútorok hevertek össze-vissza, mint ahogy azt egy elhagyatott raktárépülettől el is vártuk, egyedül csak a kivülről beszűrödő, elhaladó kocsik zaját lehetett hallani.

És ekkor meghalottuk:

- segítség!

A raktár pincéjéből egy kétségbeesett kiáltást halottunk kiszűrödni, ami kísértetiesen ismerős volt számomra, de a torzulás miatt nem tudtam egyszerűen felismerni.

Abban a pillanatban, amikor meghallottam a kiáltást, roham léptekkel indultam el a hang irányába, testvéreimmel a nyomomban.

A sarkon befordulva szembe találtam magam a pince bejáratával, amit azonnal belöktem és elő rántva a fegyvereinket mind a hárman, harcra készen beléptünk.

És egy emberként fagytunk le mindannyian

-Valentine? - szólalt meg Jace elcsukló hangon

Ott állt előttünk teljes egészében Valentine Morgenstern.