여덟 - 8

926 75 8
                                    

Pár lépés kellet, míg a folyó korlátjához értünk. Mindketten neki támaszkodtunk, és onnan néztük a vizet.
A történtek után csak a múltban történtek járnak a fejemben. Eléggé magam alatt vagyok, ráadásul ez a csend ami beállt közénk, csak ront a helyzeten.

-Szeretnél róla beszélni? -meglep kérdése, ugyanis az előbb pont azt mondta, hogy nem tartozik rá a magánéletem.

-Nem igazán. -válaszolok -Most csak szeretnék egy kicsit kikapcsolni. Levegőzni, nézni a vizet, és ki tisztítani a fejem. -sorolom, aztán felé fordulok -Ne érezd magad kellemetlenül, néha előjönnek a régi emlékek, és van, hogy napokig nem hagynak nyugodni. Tényleg nincs ok aggodalomra. -feszült arcát kémlelem, de ő nem néz rám, helyette a kezét bezdi tördelni.

-Valamiért rohadt ideges leszek, ha erre az egészre gondolok. -böki ki, mire ismét meglepődök. Aggódna értem? -Zavar, hogy nem tudom ki az, és mit tett. De nem akarom hallani se, nem az én dolgom, és nem is kényszeríthetlek arra, hogy elmond.

-Akkor ne gondolj rá. Én is ezt teszem, de néha nem tudok uralkodni magamon. -még mindig arcát lesem, és végül megunom ezt a szomorkás hangulatot -Mit szólnál, ha elsétálnánk odáig? -mutatok egy messze lévő padra -Úgyis ezért jöttünk, és utána le is tudnánk ülni kicsit.

-Jól van, menjünk. -feleli szűkszavúan.

-Mesélhetnél egy kicsit magadról. Eddig csak annyit tudok, hogy 35 vagy. -próbálok kezdeményezni, de még így is kell egy fél perc mire válaszol.

-Mit szeretnél tudni?

-Mondjuk, hogy van-e testvéred, és hogy milyen kajákat szeretsz. Mi az ami boldoggá tesz?

-Sokat akarsz tudni rólam. -mosolyog végre halványan -Hát van egy húgom, Danbi. Még csak 5 éves, de kész csaj. Mikor haza megyek látogatóba, mindig engednem kell, hogy ki fessen. -kuncog magában, mire én is jó kedvre derülök.

-Szívesen megnéznélek rúzzsal. -kacagok.

-Azt elhiszem. -mondja, majd meg fogja jobb karom, és úgy helyezi, hogy ő belé karoljak -Gyenge vagy még, így biztonságosabb. -magyarázza, de eszembe sem jut ellenkezni -Mi is volt a következő kérdés?

-Hogy mi a kedvenc kajád?

-Hát, szeretem a tteokbokkit, mindenféle rament, sülteket. Jó, igazából mindent szeretek. Nem vagyok válogatós. -elérjük a padot, és le ülünk, majd onnan nézzük tovább a folyót -Boldoggá tesz, ha a családommal lehetek, ha barátokkal iszogathatok, ha ehetek, és ha szeretnek, meg ha én is szerethetek. Egyszer tapasztaltam csak meg, hogy milyen az, de azt hiszem az volt életem egyik legboldogabb időszaka. -hirtelen őszintesége miatt kicsit meghatódva nézek rá, de nem kérdezek. Ő is tiszteletben tartja az én múltam, nekem is ezt kell tennem -És téged mi tesz boldoggá?

-Én a jelennek élek. Most jelenleg, ez tesz boldoggá. Hogy itt vagyunk, hogy beszélgetünk, és hogy láthatom a Han folyót. -nézek valódi boldogsággal a tájra.

-Téged nem nehéz boldoggá tenni. -szórakozik jól, majd zsebébe nyúl, és elővesz egy csomag apró cukorkát -Kérsz? -bólintok, ő pedig kibontja, és engedi, hogy fogjak pár szemet -Ez is boldoggá tesz?

-Nagyon is! Imádom az édességet.

Szürkületig maradtunk, csak akkor indultunk vissza, mikor már mindketten eléggé kimerültünk. Jungkook egészen az ajtómig kísért, majd egy apró arcomra adott puszi után elsietett. Vigyorogva csuktam be az ajtót, és csúsztam le egészen a padlóig. Zümmögött a zsebemben lévő telefonom, és amint elővettem megláttam az Alfa nevét.

°Kellemetlen helyzetbe hoztalak? Nem teszem többet.

°Nem hoztál kellemetlen helyzetbe, tedd meg többször. Jó éjt!

Ugrálva mentem a szobámba, ahol hanyatt dobtam magam az ágyon, és képzelődni kezdtem. Azonban hamar leállítottam magam, hiszen megfogadtam, hogy többet esélyt sem adok arra, hogy a múlt megismétlődjön.

Egész héten nem láttam az Alfát, ráadásul ma van a harmadik nap. Vajon betartja az ígéretét, és ismét átköti a sebem? Mivel a gyakorlati órákon nem tudok részt venni, így a művészettörténelmi órákat több számban feltudtam venni.

Táskával a hátamon sétáltam vissza a koli felé, mikor egy bevert képű fiú sietett el mellettem. Ez az a srác, aki miatt a korházban kötöttem ki. Olyan gyűlölettel nézett rám, mint még soha senki. Utána néztem, hiszen nem mindennap látok szét vert embereket, de amint visszafordultam megcsapott az ismerős illat, és az Alfa mellkasának ütköztem.

-Szia. -gyorsan arcon csókol, majd visszahúzódik -Merre mész? -mosolyog rám.

-Jungkook mit csinálsz? -kérem számon, mire nemes egyszerűséggel közli, hogy megengedtem neki -Igen, de nem az utcán! -nézel el róla, hiszen kissé kipirult arca így még inkább helyesnek tűnik.

Aztán valami összeáll. Siető fiú, összevert arc, kipirult Jungkook aki hirtelen jelent meg.

-Ugye nem te bántottad azt a fiút? -nézek szorongva szemébe, neki pedig azonnal leolvad a mosoly arcáról.

-Jimin, én... -gyengéden karomra simít, de elhúzódok.

-Miattam verted meg? Miért? És ha bejelent? -félve bámulom őt.

-Muszáj volt. -feleli, majd nagyot sóhajt, és idegesen a beállított hajába túr -Ő vágta el a kezed Jimin, miatta kell később vizsgáznod! Szerinted tétlenül tudtam volna ezt hagyni? Egyszerűen muszáj volt, nem bírtam ki, hogy ne okozzak neki is fájdalmat, mint ahogy ő is tette veled.

-Ez nem mentség! És igen, tétlenül kellett volna hagynod! Ez testisértés felfogod? -emelem meg én is hangom, mire ő bevezet két ház közé.

-Sajnálom, elborult az agyam. Tudom, hogy nem kellett volna, de ha tudnád, hogy miket mondott..

-Ez akkor sem mentség! -vágok szavába -Mi lesz a következő? Engem is megversz, ha elborul az agyad? Akkor is majd elvárod tőlem, hogy elnézzem mert nem bírtad ki? -vágom fejéhez gondolatam, mire ő megrökönyödve néz rám. Pár pillanatig csendben vagyunk, végül pedig ő töri meg a csendet.

-Komolyan azt hiszed, hogy udnálak bántani? -kérdi őszinte érdeklődéssel.

-Akkor este is megtetted. -válaszolok halkan -Mikor a falnak löktél. -hajtom le szomorúan fejem. Már nem gondolom, hogy annyira biztonságban lennék. Eddig észre sem vettem, hogy mennyi rossz dolog történt körülöttem, mióta az Alfa mellettem van.

Hirtelen húz magához, és ölel át szorosan. Akaratomon kívül is belefúrom fejem zakójába, és mélyet szippantok.

-Az nap este meg is ígértem, hogy többet ilyen nem lesz. Soha többet. -fejét fejem tetejére hajtja, és nagy levegőt vesz -Nem tudom mi történt veled a múltba, de én nem az az alak vagyok. És tudod mit? Ha egyszer szembe találkoznék azzal a valakivel, őt is megverném. Sőt, szétszedném. És tudod miért? Mert fájdalmat okozott neked, én pedig ezt nem hagyhatom. -elengedem könnyeim, és hagyom, hogy a ruhája szívja fel azokat -Védeni foglak mindentől, és mindenkitől Jimin, ígérem. Olyan, mint akkor történt soha többet nem lesz. Soha.

-Nem tudom helyesen teszem-e, de én csak bízni akarok ebben, el akarom hinni, hogy ez igaz. -susogom mellkasára, és kettőn illatkeverékéből nagyot szippantok.

----

Hellooo, szép estét!

Nos azt hiszem ismét közelebb kerültek egy picit egymáshoz.

Kíváncsian várom a véleményeket, és kritikákat.

Szeretnétek ha Jungkook szemszögéből is látnánk picit a napokat?



Alfám [SZÜNETEL]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant