Alfám [SZÜNETEL]

넷 - 4

Reggel jól bebugyolálva ébredtem, pedig emlékszem, hogy ki takarózva aludtam el. Meglepődtem, mikor észrevettem magam mellett az alfát. Ülve aludt, a háttámlának dőlve, feje pedig előre volt bukva.

Alfa.

-Baszki. -suttogok, miközben szám elé emelem kezem -Baszki, a picsába! -sikerül kicsit hangosabbra, mire a férfi megmozdul, de nem kel fel. Én komolyan elaludtam? Haza kellett volna mennem, ehelyett ismét itt aludtam. Szuper, ez kurva jó...

Gyorsan felkapom a kabátom, és összeszedem a holmim, majd leszáguldok a lépcsőn, és csendesen becsukom magam mögött az ajtót. Kint vagyok. Keresek egy közelben lévő buszmegállót, és a telefonom segítségével elindulok. Nem voltam még ezen a környéken, de láthatóan tehetősebb alakok laknak itt. Jungkook is gazdag lenne? Végülis Alfa, meg vizsgabiztos, tuti sokat keres.

A reggeli kis szublimálásom után, egy forró zuhannyal kezdtem, majd kötelező volt beszámoljak Taehyung-nak mindenről. Szerencsére csak késő délután kezdődik az óránk, tehát egész nap feküdtünk, és beszélgettünk. Rendeltünk kaját, aztán egy beszámolót volt muszáj végig hallgatnom arról, hogy miért kellene rá másznom az Alfára.

-Tae te túl sokat olvasol szerintem. Ez nem egy romantikus story, ez a valóság. -keltem fel, és nyitottam ki a szekrényem -Meg amúgy is, ezerszer elmondtam, hogy egy kicsit sem érdekel az a férfi, egyáltalán nem mozgatja meg a fantáziám.

-Majd megmozgat mást. -legyint szemet forgatva, majd ő is öltözködni kezd. Miután kényelmesbe tettük magunkat, el sétáltunk a csarnokig, ahol már jó páran a bemelegítést csinálták.

Az öltözőben átcseréltük korira a cipőt, és már mentünk is a jégre. Egy alapos bemelegítés után elkezdtem gondolkodni, hogy mit is adjak elő, ugyanis eddig nem nagyon volt időm ezen agyalni.
Éppen pár apróbb mozdulatot próbáltam, és jegyzeteltem, mikor bejött Jungkook, és a többi férfi.
Néha be fognak jönni az óráinkra, ugyanis ez valami új szabályzat, miszerint felügyelniük kell, hogy minden rendben, és legálisan megy-e.

Miután a vizsgabizottság vezetője beavatott minket, hogy rutin ellenőrzés van, és hogy jövőhéten már egy kezdetleges vázlatot kell bemutatnunk a koreográfiánkból, helyet foglaltak a lelátón, és onnan figyeltek minket.
Persze közben végig azt hallgattam Taehyung-tól, hogy az Alfa engem néz, és hogy le sem bírja venni rólam a szemét. Direkt nem néztem rá. Egyrészt égett az arcom a multkori miatt, másrészt pedig nem akarok rá nézni. Biztos mutatna egy olyan "kemény, szexi Alfa vagyok" mosolyt, vagy egy gyilkos pillantást, amiért csak úgy leléptem reggel.

Tettünk pár bemelegítő kört, majd szétszóródva próbálgatni kezdtük a mozdulatokat. Tae-nek már sokkal több lépése megvolt, mint nekem. Bár ez érthető, nem ő csövezett egy ismeretlennél...

-Fel fog falni, hallod Jimin? -lök vállba, és halkan nevet -Képes lenne rá itt és most! -suttog, de még így is hangos -Amióta bejött, csak téged néz, még azt se veszi észre, hogy figyelem. -lök megint vállba, mire háton csapom.

-Ne löködj már!

-Jól van na, csak mondtam. Úgy látom te nem akarod észre venni, ami az orrod előtt van. -arrébb csúszott, majd tovább folytatta a gyakorlást.
Miután elment, én óvatosan felpillantottam a lelátóra, és sajnos össze találkozott a tekintetünk.

-Baszki. -suttogtam, és azonnal elfordultam -Ez tényleg engem néz. -suttogom oda barátomnak, mire az mindent tudó mosollyal néz rám, majd kacsint.

Egész edzésen nem mertem felnézni, egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy miért néz. Ennyire haragudna a reggelért? Talán néha vissza kellene fognom magam, különben igaza lesz anyának, és egyszer tényleg a szám lesz a vesztem.

De persze ki vagyok én, hogy ne piszkáljam még egy kicsit. A kis közönségünknek hátat fordítottam, majd jól behajolva újrakötöttem a korim. Leporoltam a kezem, majd egy óvatos pillantással az Alfára néztem, aki végre nem engem bámult, hanem a szemét dörzsölte, majd kiment.

Még egy bő órát bent voltunk, így elég későn hagytuk el a csarnokot. A bizottság tagjai meg vannak elégedve, és nem hiszik, hogy bármi baj lesz majd a felkészülésünk során. Már a cipőm áthúzva sétáltam a többiekkel kifelé, mikor az ajtó előtt Jungkook szólított le.

-Jimin, egy percre. -biccentett fejével az épület széle felé, majd elindult. Taehyung valamit persze oda súgott nekem, de nem figyeltem a perverz megjegyzésére, hanem követtem a férfit. Befordult a sarkon, és lazán a falnak dőlve várt.

-Mit szeretnél? Ha a reggel miatt... -kezdtem neki, de határozottan arcomra fogott, és vöröslő szemekkel bámult rám.
Ez nem ő, ez a Farkasa.

-Mi volt ez, ha? A reggel, és az előbbi. Kóstolgatsz? -kérdi egyre idegesebben, és arcom is egyre erősebben tartja. Automatikusan elönt a félelem -Válaszolj! -emeli meg hangját, majd elengedve mellkason lök, így egy kisebb csattanással neki csapódok a téglafalnak. Megszólalni sem bírok a félelemtől, és a hirtelen sokktól. Előre görnyedve fogok hátamra, és érzem, ahogy Farkasa Lunám elé térdel, és esedezik a bocsánatáért. Elengedek egy apró nyögést a fájdalomtól, és megindulnak könnyeim is.

-Ne bánts. -kérem hallkan, mire ő most finoman ér arcomhoz, és megemeli fejem, hogy tekintetünk találkozzon. Vöröslő szemei eltűntek, helyette aggódó mély barna tekintet járja be arcom.

-Jimin én annyira...nagyon sajnálom. -cirógatja arcom, és közelebb lép. Illata belengi a teret, így nem engedi, hogy bármiféle félelem átvegye rajtam az uralmat -Bocsáss meg. -kéri hallkan, majd mellkasára húzza fejem -Soha többet nem fog előfordulni. Nem tudom mi ütött belém. -ígéri, mire szipogva bólintok.

Óvatosan el tolom, majd megtörölve arcom hátrálok pár lépést.

-Mondtam, hogy hagyj békén. Ezek után pedig főleg. -nézek a földre, miközbe csendesen beszélek. Megfordulok, és el akarok menni, de karomra fogva visszafordít -Ne érj hozzám! -förmedek rá, mire ő meglepődik, de egy cseppnyi idegességet sem mutat.

-Csak beszéljük meg. -kéri, de én fejem rázom -Én nem akartam, egyszerűen csak nem bírtam uralkodni magamon. Sajnálom.

-Jungkook meg van bocsátva, tényleg, de bármi is legyen ez a macska-egér játék, én nem akarok tovább a részese lenni. Csak hagyj békén, ne segíts, ne védelmezz, és ne akarj mindenáron a közelembe férkőzni. Nem tartozom hozzád, nem tartozok senkihez! -magyarázok neki, ő pedig fejét rázva néz el a parkoló irányába.

-És szerinted sikerülni fog ez? Mert akárhányszor bajban vagy, vagy veszély fenyeget, a Farkasom egyszerűen megőrül. És ne mond, hogy te nem érzed, a Lunád szinte könyörög, hogy segítsek. Komolyan azt hiszed, hogy ezt csak úgy be tudjuk fejezni? -kérdi ingerülten, mire vállat vonok -Az ösztönöket nem tudod irányítani.

-Akkor jobb lesz, ha mindketten megtanuljuk hogyan kell.

-Haragudhatsz rám a semmiért, és hibáztathatsz, de aki elkezdte ezt az egészet, az te voltál azon az estén. -dobja hozzám a szavakat, majd meg sem várva válaszom hátat fordít, és a parkoló felé sietett. Pár hosszú lépéssel a kocsijához ért, majd feszülten bevágva az ajtót hajtott el.

Talán butaságot csináltam, talán nem. Egy biztos, ezt jobb lesz minél előbb befejezni. Jobb egyedül lenni, hiszen egy kapcsolatban mindig nagyot koppan valaki.

----

Jeeez. Több mint 1 hónapja nem tettem fel új részt...

(Ráadásul ez elég gyenge rész is lett srry)

Kicsit össze jöttek a dolgok.. Záró vizsgák jönnek, faktokra kellett jelentkezni, érettségire, nyelvvizsgára, meg vezetni is járok.

Kicsit sok.

De jelenleg sick vagyok, nyomom itthon az ágyat, úgyhogy biztos megírok pár részt. Ötletelgettem hogyan tovább, szóval most van 1-3 részre tervem.

Köszönöm, hogy el olvastátok, szép estét♡