Karhu; angst, realista, original
[Szavak száma: 505]
__________________
– Igyekezzetek! Tovább!
Suhintás harsant keresztül a fejük fölött, és az ostor a hátába mart. Előre zuhant, a test kiesett a kezéből, tompán puffant, mint egy súlyos zsák, és elgurult a poros földön. Négykézláb, zihálva mászott előre, meztelen hátát merevre sütötte a nap, a friss vágás kínzón húzta a bőrét. A hangzavarban nem hallatszott a csikorgás bőrkeményedéses keze alatt.
– Karhu...
A karjába fogta a testet, ami kizuhant a vászonból, az orrát megcsapta az édeskés hullaszag. Lenyelte a szagot, egészen a tüdejébe. A test merev volt, nehéz, nagyon nehéz a karjában.
Felállt vele. Csupasz talpa vérfoltokat hagyott, ahogy egyik lépést tette a másik után, feje felett a felügyelő rikoltása túlüvöltötte a munka zaját.
A fal épült. Az emberek hullottak. Karhu halott volt.
Libasorban haladt a csürhe, mindenki kezében egy holtest, bűzlött-foszlott, rohadt a zsákokban. Karhu szájából egy légy repült ki. Összeszorította a fogát, megkeményítette a szívét. Nem az előtte lévő vérző lábát nézte, hanem a halott lilás-feketés arcát, a foltok alatt a hullaszínű bőrt, a lecsukott szemeket. Karhu nyitott szemmel halt meg.
A puffanás hangja egyre erősebb lett, ahogy közelebb kerültek a gödörhöz.
Puff.
Szünet.
Puff.
A tűzforró napon az egymásra dobott testek fullasztó szaga áradt feléjük. A puffanás ütemes volt és kimért. Puff. Szünet. Puff. Meg kellett szabadulni az útban lévő mozdulatlan testektől, hogy haladhasson a munka. A kerítésen túl újabb potenciális holttestek várták, hogy felváltsák a gödörben végzett társaikat. Az utánpótlás kifogyhatatlan, hely volt újabb gödröknek.
Nem tudták egymás neveit. Ő is csak Karhuét tudta. Karhu. Karhu. Karhu. Karhu.
Karhu is csak egy névtelen hulla lesz egy gödörben, amit hamarosan betemetnek. Egy névtelen test egy tömegsírban, amire keresztet sem pazarolnak. Elveszik majd a fal alatt, kiveszik majd a köztudatból, nyoma sem marad, és senki sem fog emlékezni egy fiúra, akit Karhunak hívtak, és meghalt a Falért.
Az előtte lévő – puff – behajította a testet. Félreállt, szünet, és ő jött. De a puffanás elmaradt. A katona, aki a gödör szélén állt, és arcán izzadság folyt a sapka alól, megbökte a puskájával.
– Igyekezz, paraszt!
A katona most figyelt rá.
– A neve Karhu – mondta, a szótlanságtól gyakorlatlanul beszélve. A katona hátrahőkölt. Itt a parasztok nem beszéltek.
De ez a paraszt most azt mondta, „A neve Karhu", és a névtelen hullából a halott Karhu lett.
Hátrafordult.
– A neve Karhu – mondta a másiknak. A paraszt felnézett rá a saját hullájából, a szája szélére sár ragadt, a szeme fertőzéstől vöröslött. Bólintott.
– A neve Karhu – ismételte meg, és a mögöttük lévő is meghallotta.
– A neve Karhu – suttogta az is, mintha a saját halottjának mondaná. De a halott nem beszél. Azt az élő teszi.
– A neve Karhu. – A mondat úgy zizegett végig a csürhén, mint hullám a parton. Végig szántotta a torkokat, és lepergett a nyelvekről. – A neve Karhu – suttogták, egymásnak adták, elismételték. – A neve Karhu.
A katona hátralépett rémültében, szilánkok csikorogtak a talpa alatt. A nap égette a hátukat, a levegő sistergett a szavaktól, a parasztok hangjától, az egyetlen névtől, amit a sajátjukon kívül ismertek.
– A neve Karhu – ismételték. – A neve Karhu – suttogták.
A paraszt előrelépett.
– A neve Karhu – ismételte, mielőtt behajította volna az öccsét a gödörbe.
YOU ARE READING
Kkum7
General Fiction- One-shot/novella- és versgyűjtemény. - Saját történetek és fanfictionök mindenféle fandomból. - Eddigi fandomok: BTS , Harry Potter, Casanova, Infinite, Ateez, EXO, Mo Dao Zu Shi, TGCF, GOT7