A keresztény jog és a Realitás
Az alábbi cikkben a végtelenül szánalomra méltó birkaélet reális jogait veszem górcső alá.
Minden józan ésszel gondolkodó ember számára érthető lesz az írás elolvasása után, miért lehet, illetve miért kell a ,,jog,, szót végérvényesen kitörölni egy keresztény ember szótárából.
Kezdjük mindjárt azoknak az állítólagos jogoknak a felsorolásával, amit az egyház hivatalosan is biztosít. A hívő tagnak születése pillanatától joga van a keresztség sákramentumára; későbbi éveiben joga van a konfirmációra, bérmálásra stb; joga van ,,isten,, színe előtt házasságot kötni; joga van a gyermekeit a keresztény dogmáknak megfelelően nevelni és neveltetni; joga van templomba járni és meghallgatni az istentiszteletet; joga van megszentelni a vasárnapot; joga van imádkozni; joga van segítséget és igazságszolgáltatást kérni a papoktól; joga van az adakozás lehetőségére; joga van szolgálni jehovát, és joga van hitének szentelni az életét.
Nos, bár a fentiek első olvasásra valóban jogoknak tűnnek, de hogy fiktív mivoltuk világos legyen, ne sajnáljunk időt szakítani az alaposabb vizsgálatukra:
1. A keresztség sákramentumának joga: Ha jobban szemügyre vesszük a keresztelkedés rituáléjának lefolyását, rá kell döbbennünk, hogy ez még távolról sem csupán ,,joga,, a keresztény embernek. Alig jön ki a gyermek az anyaméhből, a pap máris megkereszteli pénzért, azzal az ürüggyel, hogy egy állítólagos eredendő szennytől mossa tisztára pár csepp szentelt vízzel, s ezzel teszi elfogadhatóvá egy olyan ,,isten,, előtt, akit egy újszülött még soha nem sérthetett meg; mindössze egyetlen hibája, hogy a dogmák szerint bűnben fogantatott, és bűnben született - ezért utálatos jahve előtt. Íme elénk tárul, hogy a keresztség joga igazából kutya kötelessége a hívőnek, hisz enélkül utálatos maradna imádott ,,istene,, előtt, és így nem lehetne egyházának tagja sem. 31 2. A konfirmáció, bérmálás és egyéb fogadalomtétel joga: A keresztények ezt úgy fogják fel, mint isteni ajándékot arra, hogy a megkeresztelt emberek később az egyház teljes jogú tagjai lehessenek. Hogy nagyvonalakban megtudjuk miből is áll ez a ceremónia, vizsgáljuk meg például a reformátusok által kedvelt konfirmációt; melynek alkalmával a konfirmandusnak meg kell tanulnia az összes Heidelbergi Káté kérdést, és a rá megfelelő választ. Úgymond ez a belépő az egyházba, fejből betanulni és felmondani 129 (típusoknál változó) kérdést és választ. Az erre évekig tartó, végtelenül ,,meghitt és spirituális,, felkészülés alatt alaposan kimossák a gyermekek és fiatalok agyát az elsajátítandó tananyaggal, melyben a káté kimondja, hogy a hívő Krisztus tulajdona, semmi több ennél. Az eleve elrendelés elvét tanítják, miszerint a mindentudó ,,isten,, terveiben minden ember sorsa, üdvössége vagy elveszett volta eleve el van döntve, el van rendelve, ,,meg van írva,, megmásíthatatlan végzet gyanánt. Ennek fényében mégis minden ember igyekszik szentül élni a fiktív üdvösség reményében, hátha jahve a nagy ítéletkor mégis a mennybe sorolja a nevét. Ha nem konfirmálsz, vagy bérmálsz, tehát nem teszel fogadalmat a gyülekezet színe előtt, nem lehetsz az egyház elfogadott tagja. Itt látszik, hogy ismét egy kötelességgel állunk szemben, ami csupán a jog illúziójába van csomagolva.
3. A keresztény házasságkötés joga: Íme eljutottunk minden eddigi kiindulópontjához, a házassághoz. A hívőknek ,,joguk van,, jahve színe előtt a bibliára tett esküvel megpecsételni a frigyüket. Persze ha nem élnek ezen jogukkal, akkor az egyház által nem elfogadott, hitetlen és eretnek kapcsolatnak minősül házasságuk, a megszületett gyermekeiket pedig nem részesíthetik a keresztség jogában, nem tehetnek fogadalmat, ezáltal nem válhatnak az egyház hivatalos tagjává, sőt a haláluk után még az egyházi temetést is megtagadják tőlük. Itt tükröződik vissza, hogy a sokak által legszebbnek tartott templomi esküvő valójában a kötelességek legerőszakosabbika.
4. Az istentiszteleten való részt vevés joga és a vasárnap megszentelése: Ezt a kettőt előszeretettel kötik össze a hívek évszázadok óta, ugyanis az istentisztelet szertartásainak elvégzésére általában vasárnap kerül sor, a vasárnapi mise alkalmával.
Ezen a napon az egyháztagnak joga kötelessége van megjelenni a templomban, majd az ezzel járó alapos agymosást követően dologtalanul eltölteni a napot, ölbetett kézzel;
mivel ,,istenét,, tiszteli meg vele, ha nem végez hasznos munkát; sőt, aki vasárnap dolgozik, az egyenesen vétket követ el! Már a biblia idejében is olyannyira volt joga az embernek a vasárnapot semmittevéssel tölteni, hogy a kegyelmes jehova azonnal megölte azt, akit az ,,úr napján,, dolgozni látott.
5. Az imádkozás joga: Tudjuk, hogy egy kereszténynek joga van jehovához és jézushoz, meg még néhány sápadt arcú szent képéhez imádkozni, és emellett tudjuk azt is, hogy kötelessége keresni az ,,istennel,, való kapcsolatot, amit viszont ima formájában tehet meg. Ennek persze már a módját is meg kell adni: a legjobb térden állva, összekulcsolt kezekkel. És itt jön képbe, hogy ha jahve tényleg csupa jóság, akkor vajon miért akarja azt, hogy könyörögjenek neki kegyeiért, miközben csak olyan imákat fogad szívesen, amelyek bizonyos megállapított szabályokba illeszkednek bele!? Ha mindent tud, mi szükség van arra, hogy állandóan közöljék vele alattvalói kívánságait és óhajait? Ha mindenható, hogyan hízeleghet neki a hódolat, a megalázkodás, a minden méltóságból való kivetkőzés, amellyel elébe járulnak? Bármely objektív személynek nyilvánvaló, hogy eme fiktív ,,isten,, karaktere mennyire végelláthatatlanul önző és gusztustalan!
6. Az egyházvezetőktől (papoktól) jövő segítség joga: Egyetlen kultusz sem érte el soha követőinek olyan állandó és teljes függését a papoktól, mint a kereszténység. Nem csoda tehát, ha a legkeresztényibb felekezetekben azt látjuk, hogy a papok állandóan a markukban tartják az embert. A fiatalok nevelése csaknem az egész világon papokra van bízva; a protestánsoknál éppúgy, mint a katolikusoknál az egyetemek teljességgel 32 papi intézmények - számomra ezért sem meglepő, hogy a tudatlanságot, a babonát és a fanatizmust szinte lehetetlen kiirtani a világból. A keresztény egész élete folyamán kénytelen a papok füttye szerint táncolni, ugyanis ellenkező esetben azok ,,istentől kapott hatalmuk,, által joggal zárják ki őket az egyházból. A hívőnek joga van gyónni:
elmenni a paphoz, és elmondani neki legrejtettebb bűneit, legtitkosabb cselekedeteit, legleplezettebb gondolatait - ezzel is hatalmat adva önmaga felett. Persze nem kötelező, csak ha nem teszed meg, akkor a pap nem engeszteli ki a bosszúszomjas ,,istent,, te pedig bűnös maradsz, és a kárhozatra jutsz.
7. Az adakozás lehetősége: Igen, egy kereszténynek minden joga megvan arra, hogy adakozzon; ugyanis az önnön verejtékével és két kezével szerzett kenyerét is ,,isten,, kegyelmi ajándékának tudja be, s ennek egy részét hálából ajánlja fel ,,szent,, célokra, vagy épp az egyház javára. Igen ám, de sajnos ez nem csak egy idióta jog, hanem kötelesség is, ugyanis a biblia világosan kimondja, hogy jövedelmed egy része az ,,istent,, illeti, jehova pedig csak a jókedvű adakozót szereti. Érdekes ugye? Köteles vagy szponzorálni ezt a rothadástól bűzlő rendszert, ráadásul mindezt jó kedvvel, mosolyogva kell tenned, különben a jóságos ,,úr,, aligha fog megkedvelni téged.
8. ,,Isten,, szolgálatának joga: Okkal hagytam ezt a részt utoljára, hisz a régebbi cikkekben már számtalanszor kihangsúlyoztam, mit jelent jahve rabszolgájának lenni.
A kereszténység elvárja, hogy az életedet ,,istennek,, ajándékozd, hisz neki joga van használni azt, mert a krisztus vérén megvett tulajdona vagy, akit porból teremtettek. A fölösleges szócséplés helyett álljon itt egy idézet, ami az ,,alázatos,, jézus nevének fényezése után ráébreszt a legfontosabb tudnivalóra: sosem voltál, és sosem lehetsz szabad mindaddig, amíg hagyod, hogy ez a fiktív mocsok irányítsa az életed helyetted, egyenesen a romlásba taszítva.
,,Jézus által Istennek kiválasztott, lefoglalt, „nem veszendő dolgokon, ezüstön, vagy aranyon", „hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén" megvett tulajdona vagy!,, (Heidelbergi Káté) Épp ésszel felfoghatatlan mennyiségű dologról lehetne még írni, de őszintén remélem, hogy ennyi szenny felmutatása is elegendő volt ahhoz, hogy az emberek ráébredjenek a keresztény jogok ezerarcúan álcázott illúziójára. Ne feledd, hogy jézus birkájaként egyetlen jogod van csupán: alázatosan engedelmeskedni a szolgálataidban, sőt ez sem valós jogod, csupán rabszolgai kötelességed!
