A srác göndör hajjal

14. fejezet

A napok rohamos tempóban teltek én pedig nem győztem a fejemet kapkodni. Az egyik pillanatban még Finn szüleinél dekkoltunk, utána pedig már a lakásom ajtaján cseréltük bőszen a zárakat. Ha pedig nem itthon voltunk, akkor vagy a forgatások pörgő ritmusa, vagy pedig a barátaim gondoskodtak arról, hogy egy percig se unatkozzak, és bár éreztem, hogy egyre gyakrabban fáradok el, most mégis nagyon örültem annak, hogy a gondolataim kicsit elterelődtek, legalább is egészen ma reggelig.

Ma volt az Enola második részének a bemutatója és ez egyet jelentett azzal, hogy Finn-nel egy párként fogunk mutatkozni. Kicsit tartottam az estétől, és ennek hangot is adtam reggeli közben.

- Biztos, hogy minden rendben lesz? - két falat között kissé bizonytalan pillantásokkal pásztáztam Finn arcát, de rajta egy percig sem mutatkozott a félelem apró szikrája sem.

- Ugyan bébi, mégis miért ne lenne? Fantasztikus este lesz és legalább véget vetünk mindenféle pletykának. Gondolj csak bele, utána már nem kell azon aggódni, hogy ki lát meg, vagy, hogy milyen kitalált hülye cikket hoznak le a lapokban? Hidd el ez a mi érdekünket szolgálja! Elhiszem, hogy félsz, de nem lesz gond, ott leszek veled! - kezét átcsúsztatta a pulton majd hosszú ujjaival cirógatni kezdte az arcomat.

Bár szavai nem feltétlen győztek meg, de az érintése képes volt kicsit lazítani az eddigi görcsös szorongásomon.

Csak pár másodpercig tudtam élvezni a pillanatot, ugyanis Sadie lépett be a bejárati ajtón.

- Milyen jó is, hogy adtunk neki kulcsot. - morogta Finn, majd betömve az utolsó falatokat, a mosogató felé vette az irányt.

- Neked is jó reggelt Finley! - barátnőm vigyorogva becézte barátomat, aki csak szem forgatva biccentett neki.

- Azt hittem később jössz! - fordultam a lány felé amikor mellém ért.

Puszit nyomott az arcomra, majd gyengéden megsimította a pocakomat. Mára olyan mozdulat lett ez nála, mintha világéletében terhes hasakat simogatott volna.

- Úgy gondoltam, hogy minél hamarabb neki kezdünk annál jobb. Számoltam a terhes fáradtsággal, a farkaséhséggel és azzal is, hogy esetleg órákon át fogsz tollászkodni a fürdőben, szóval igazából csak előre látó vagyok. - kacsintott rám, majd egy kisebb bőröndöt rángatott végig maga mellett, egésze a kanapéig.

- Oké, ebben minden is van amire szükséged lehet. Rúzsok, pirosítók, egy csomó parfümöt is bedobáltam, nem tudtam dönteni.

- Biztos, hogy nem tudsz ott lenni? Nagyobb segítség lenne, mint egy tökéletes smink.

- Sajnos nem, de nyugi, hiszen Finn ott lesz! A hétvégén pedig beugrok, ha visszaértem a forgatásokról, oké?

Beletörődően bólintottam, majd lekászálódva a bárszékről elindultam én is a kanapéhoz. A szét nyitott bőrönd valóban olyan látványt keltett, mintha egy unikornis és egy drogéria hányt volna bele közösen. Milliónyi szín, forma és illat tárult elém, én pedig egyből kotorászni kezdtem közöttük. Hiába voltam egy szépségápolási márka tulajdonosa még így bőven akadtak a kezembe olyan bigyók, amikről azt se tudtam, hogy hova kéne rakni.

- El sem tudom képzelni, hogy mi lenne, ha még állandóan sminkelnéd is magad. Ilyen színeket például soha nem láttam még, hogy viseltél volna. - nevetve emeltem ki egy szemhéjfesték palettát, amiben a zöld szín össze árnyalata fellelhető volt.

- Mindenki gyűjt valamit, te kutyákat az utcáról, én sminkeket, Finn pedig a tőled kapott kosarakat, tudod, hogy megy ez.

- Sadie! - próbáltam megdorgálóan nézni a lányra, de pillanatokon belül nevetéstől rázkódott a testem. Sadie nyers humora nem sok embernek tetszett, de én azon kevés közé tartoztam, aki mindig is tudta ezt értékelni.