A srác göndör hajjal

13. fejezet

- Mi lenne, ha ma inkább anyáméknál aludnánk? Nem hiszem, hogy Jake visszamenne, de tudod, jobb félni. - Finn bátortalanul tette fel a kérdést, de igazából én is jobban érezném magam, ha nem csak ketten lennénk otthon, így hát csak mosolyogva bólintottam.

- De a történtekről egy szót sem, oké? Baleset volt, elég, ha ennyit tudnak.

- Nem igazán díjazom az ötleted, de megértem, hogy miért nem szeretnél róla beszélni, szóval rendben!

Finn arcán látszott, hogy valóban nem repes az örömtől, hogy nem árulom be Jake-et, de nem volt lehetőségem válaszolni ugyanis a telefonom vad rezgésbe kezdett, a képernyőre pillantva pedig láttam, hogy Sadie hív. Pár másodpercig hezitáltam, hogy felvegyem-e mert nem igazán volt most kedvem magyarázkodni, de végül a kis zöld pöttyre nyomtam.

- Végreee. Már kis milliószor hívtalak téged és Finn-t is! Mi van veletek, mi történt? Finn úgy elviharzott, Nat pedig csak annyit mondott, hogy nagyon zaklatott voltál a telefonban. Jól vagytok, vagy a babának van valami baja?

Csak úgy záporoztak barátnőmtől a kérdések én pedig vártam, hogy végre egy kis szünetet tartson és megszólalhassak.

- Most már jól vagyunk, nyugi!

- Mi az, hogy most már? Elárulnád végre, hogy mi a fene történt? Ahh, Noah menj már arrébb, bele lihegsz a telefonba. - Sadie utolsó mondatára elmosolyodtam, jó érzéssel töltött el, hogy ennyire fontosok vagyunk a többieknek.

- Ne akadj ki nagyon... Jake úgy gondolta revansot vesz a bűneimért. A revans pedig olyan jól sikerült, hogy neki estem az ajtókeretnek, de semmi komoly, pár öltéssel megúsztam. - hadartam el gyorsan és reménykedtem benne, hogy nem igazán lesz ideje felfogni, hogy mi is történt.

- Hogy mi? Kiherélem azt a kis pöcsfejet! - Sadie hangja hirtelen távolabbról hallatszott miközben a srácoknak mesélte, hogy mi történt. - Oké, a fiúk is segítenek. De jól vagytok biztos? Át menjünk, szükséged van valamire? Kérj bármit és máris beülünk a Caleb hintóba és visszük neked!

- Nyugi, jó kezekben vagyok! Finn tökéletes személyi testőr lenne, és ma a szüleinél alszunk, szóval nem hiszem, hogy bármi gond lenne. Viszont azt hiszem ezentúl inkább a forgatásokon fogok ücsörögni.

Halk kuncogás hallatszott a vonal másik végén, majd egy hatalmas sóhaj hagyta el barátnőm száját.

- Csak próbáljatok vigyázni egymásra, oké? Holnap pedig akkor találkozunk!

- Úgy lesz. Sadie!

- Hm?

- Köszönöm, hogy ennyire aggódtatok értem! Nagyon szeretlek titeket!

- Mi isss! - hallatszódott egy hatalmas kiabálás. - Remélem ez elég egyértelmű viszonzás volt! Legyetek jók Mills, és én is szeretlek, puszi!

A vonal megszakadt én pedig csak bámultam magam elé, és igyekeztem nem teret engedni a könnyeimnek.

- Meg nyugodtak a srácok? - szólalt meg Finn ezzel is elterelve a gondolataimat arról, hogy folytassam a bőgést.

- Igen, azt hiszem. Bár nem vagyok biztos benne, hogy Sadie nem keresi felé és veri be az arcát.

- Megérdemelné... bár azért remélem, hogy nincsenek ilyen tervei. Hamar címlapra kerülnénk azzal, hogy elagyabugyálták a Stranger Things szereplőit. Apropó címlap... a mai után biztos vagyok benne, hogy napvilágot fog látni a kapcsolatunk. Szóval hallgatlak hercegnő, mik a terveid?

Finn szavai szöget ütöttek a fejemben. Igazság szerint még nem is gondoltam végig, hogy mi lenne a helyes módja annak, hogy ez az egész helyzet hivatalosan is napvilágot lásson, és ennek egyszerűen annyi volt a magyarázat, hogy csodával határos módon nem buktunk még le.