A srác göndör hajjal

1. fejezet

Már több, mint egy hónapja annak, hogy bemutatásra került a sorozat negyedik évada. A vártnál is nagyobb sikert aratott a nézők körében és ha őszinte akarok lenni talán nekem is ez lett a kedvenc évadom. Rengeteg amerikai interjú, tv show és comic con van már a hátunk mögött, így felüdülés volt vállalni az európai rendezvényeket, amik igen csak közel álltak a szívemhez. Joe és Jamie a két fantasztikus britt srác be vette Londont, így nekem Párizs, valamint Dortmund maradt. Fantasztikus érzés volt találkozni azokkal az emberekkel akiknek ez a sorozat sokkal több egy netflixes sztorinál.

És bár imádtam körbe utazni a világot, a lelkem mégis inkább csak a megnyugvásra és pihenésre vágyott. Így hát nem volt ellenemre amikor a kiruccanás után vissza térve amerikába egyedül lehettem a lakásban. Jake a szüleihez utazott egy kis időre, így tényleg csak magamra tudtam szentelni minden percem. 

Bár egész nap esett, de nekem ez sem szegte kedvemet. A kedvenc zenéimet hallgattam, filmeket néztem, beszéltem pár barátommal, szóval csak úgy viselkedtem, mint bármelyik másik korombeli. Élveztem a nyugalmat, hogy nem kell magamra erőltetni még csak egy mosolyt sem és, hogy nem kell minden megnyilvánulásomra kínosan figyelnem. Ezek a pillanatok ilyenkor kincset értek és próbáltam feltöltődni belőlük. Viszont az esti kanapéra kuckózásomat hangos ajtó dörömbölés törte meg.

- Ki a fene az ilyen későn? - morgolódtam és miközben felkaptam a köntösömet már siettem is az ajtóhoz. A kukucskálón kilesve szinte egyből felismertem a váratlan vendégem, a túloldalon ugyan is Finn ácsorgott. Nem haboztam tovább, egyből kinyitottam az ajtót, szemeim pedig elkerekedve vizslatták a fiút. Kócos, göndör sötét hajából csak úgy potyogtak le az eső cseppek a padlóra, és ugyanez a ruhájáról is elmondható volt. Arca nyúzott, mint aki már napok óta nem aludt vagy ha mégis akkor az sem volt valami minőségi. Ahogy megpillantott zavartan a hajába túrt és bátortalanul rám mosolygott.

- Szia! - suttogtam végül, és egy pillanatra el is bizonytalanodtam, hogy vajon tényleg köszöntem vagy csak akartam mivel hangom olyan távolinak és erőtlennek tűnt.

- Szia! Nem zavarok? - a srác bátortalanul köszönt vissza és a választ várva arcomat fürkészte. Bár egyértelmű volt, hogy nem zavar, mégis eltöprengtem egy pillanatra azon, hogy miért tévedt ide ilyen későn. 

- Te sosem zavarsz! Gyere beljebb, meg ne fázz! - kitártam az ajtót, majd arrébb lépve be invitáltam az előszobába. - Mi járatban erre? Minden rendben?

Miközben a választ vártam végig az arcát fürkésztem és próbáltam rá jönni, hogy mi lehet a gond. Ahogy közelebb lépett, hogy puszit nyomjon az arcomra erős alkohol szag csapott meg. Ami már csak azért is fura volt, mert Finn nem igazán fogyasztott piát, elmondása szerint csak butít és amúgy is, anélkül is jól érezheti magát az ember. Bár gyanítom, hogy most nem a jólérzés miatt csúszott le pár pohárral. 

- Én csak gondoltam teszek egy kis egészségügyi sétát, aztán az eső eleredt és te pedig itt laksz. De azt hiszem jobb ha inkább megyek, Jake biztos nem örül a késői látogatóknak. - összevissza motyogott nekem pedig igazán oda kellett figyelnem, hogy megértsem a szavait. Át lesve vállam fölött gondolom az éppen említett fiút kereste.

- Jake nincs itthon, elutazott a szüleihez. Figyelj, inkább vetkőzz le én addig hozok neked száraz ruhát. - a választ már meg sem várva elfordítottam az ajtóban a kulcsot, majd át csörtetve a pirinyó konyhámon a háló felé vettem az irányt. 

A szekrényhez érve egy szürke melegítő és egy fehér póló akadt a kezembe amikkel már el is indultam ki felé Finn-hez.

- Tessék! - nyújtottam felé a ruhadarabokat, amiket egy kis hezitálás után át is vett. - Talán nem tetszenek a színek? - mosolyogtam rá és reménykedtem abban, hogy kicsit jobb kedvre derül.